Anime boys

Kurosaki Ichigo

Mindenkivel közösen elmentünk suli után egy karaoke bárba, hogy jól érezzük magunkat és kikapcsolódhassunk, így az érettségi által okozta stressz miatt. Hosszúra sikeredett az este, mivel jócskán éjfél után váltak el útjaink és indultunk haza. Rengeteget nevettünk és szórakoztunk, mindenki kiengedte a fáradtgőzt, amit a tanulás okozott az elmúlt hónapokban. Természetesen volt egy-két ember, akit úgy kellett haza kísérni, mint például Renjit és Ichigot. A kelleténél többet ittak, így figyelni kellett rájuk. Renjit Rukia kísérte haza én pedig Ichigoval mentem haza. Ma alapon úgy beszéltük meg, hogy nálunk alszunk, plusz én közelebb is laktam.

- [Név] mondtam már, hogy mennyire szeretlek. - suttogta halkan a fülembe barátom, miután egy puszit is adott arcomra. Vállamon pihent egyik keze, míg én a derekát fogtam, hogy tartani tudjam és el ne essen.

- Ma este ha tízszer sem akkor egyszer sem. - nevettem fel picikét. Nagyon aranyosnak találtam mindig is, amikor a kelleténél többet ivott. Ha már senki nem volt körülöttünk azonnal olyan lett, mint egy bújós maci és csak szeretetet áraszt magából, ám neki is megvoltak ezzel a szándékai.

- De komolyan is gondoltam. - álltunk meg a ház ajtaja előtt és előkerestem a kulcsomat, amiközben még mindig tartottam. - Olyan jó illatod van. - fúrta arcát a fejem búbjába és mélyen beszívta hajam illatát.

- Akkor gyere baba, nyitva az ajtó. - nyitottam ki és léptem be rajta. Ichigo erőt véve magán megragadta a karomat és szembe fordított magával és a pillanat törtrésze alatt tapadt ajkaimra. Mondhatni velem lökte be az ajtót, mivel hátam teljesen neki nyomódott, de az ment hátra mi pedig vele együtt mentünk. Pár csók után lentebb vándorlott a nyakamra, melyet telihintett puszikkal, amiktől sóhajtoznom kellett. Míg el nem vette az eszemet teljesen, leállítottam. - Mi lenne ha most inkább innál egy kis vizet és utána aludnánk? Hm? Majd holnap csináljuk rendben, de most nem vagy teljesen józan. - toltam el kissé fejét, míg arcát kezeim közé fogtam.

- Nem vagy fer [Név]. - úgy nézett rám, mint egy kiskutya. Láttam, hogy nem tetszik neki az ötlet, de nem akartam, hogy olyat tegyen amire nem emlékszik, vagy megbánna.

- Hozok egy pohár vizet. Addig fel tudsz egyedül menni a szobámba? - fogtam meg kezét, mire bólintott. Bezártam az ajtót és kiszaladtam a konyhába vízért. Szerencsére a szüleim nem voltak itthon ma, mivel nyaralni mentek a hosszúhétvége örömére. Siettem fel a szobámba, ahova miután benyitottam szembe találtam magam azzal, hogy Ichigo az ingjét gombolta szét.

- De jó, hogy visszatértél baba. - mosolygott rám. - Egy igazán jó ötlet jutott az eszembe, amire te sem mondhatsz nemet. - lépett közelebb hozzám.

- Először ezt idd meg. - tartotta oda neki a poharat. - Utána beszélhetünk.

Elvette a pohár vizet és egy húzásra megitta, majd az éjjeli szekrényre tette.

- Szóval most már meghallgatsz? - lépett még egyet közelebb, míg kezeimet megfogta.

- Meg. - sóhajtottam egyet.

- Arra gondoltam, hogy fürödhetnénk együtt. - vezette kezeimet az ingje alatt csupasz hátára, majd az egyik kezét nyakamra csúsztatta és hüvelykujjával cirógatni kezdte az arcomat. - Na mit szólsz az ötlethez? - hajolt le hozzám és suttogta ajkaimra a szavakat, majd megcsókolt.

- Rendben van, de utána csak alvás lesz. - mire szimplán elmosolyodott. - És fürdés alatt is csak fürdés lesz. - mutattam fel mutatóujjam kissé fenyegetően, mire grimaszolt egyet, de többet nem morgott.

- Legyen, de - ekkor megragadta a blúzomat és kihúzta a szoknyámból. - segítek levetkőzni.

- Hihetetlen makacs vagy ugye tudod? -nevettem picit, majd hagytam neki, hogy kigombolja a gombjaimat.

- Te pedig iszonyatosan vonzó. Túl szerencsés vagyok, hogy vagy nekem. - puszilta meg ajkaimat, míg arcomra enyhe pír költözött.

Mind a ketten magunk köré tekertünk egy törölközőt, majd átmentünk a fürdőbe és megengedtem a kádat vízzel. Dobtam bele egy fürdőbombát is, majd szembe egymással leültünk. Egyik lábamat megfogta és mellkasára rakta, majd masszírozni kezdte, ami hihetetlenül jól esett.

- Nagyon jól tudsz masszírozni. - néztem barna szemeibe, majd hátrahajtottam fejemet és élveztem a masszírozást.

Mikor már kihűlt a víz kimásztunk belőle és megtörölköztünk. Ichigo egyik itt hagyott pólóját és alsónadrágját vette fel, míg én szintén az egyik pólóját viseltem egy bugyival. Olyan kettő körül járhatott az idő, amikor végre valahára ágyba kerültünk. Szemben feküdtem Ichigoval, de szememet már nem tudtam nyitva tartani, mivel álmos voltam nagyon.

- Alszol bébi? - simított végig arcomon, majd hajamon.

- Még nem. - válaszoltam álmosan neki. - Mit szeretnél?

- Csak annyit, hogy köszönöm, hogy elviseltél. - ásított egy nagyot.

- Ez csak természetes, így szeretlek, ahogy vagy. - nyitottam ki szemeimet és néztem alakját, mivel a sötéttől nem láttam rendesen, de tudtam, hogy ő is engem nézett.

- Én még jobban szeretlek. - adott egy puszit a homlokomra, majd kezeinket összekulcsolta és el is aludtunk.

Reggel arra ébredtem, hogy húzgálják a hajamat kicsit, viszont egyáltalán nem fájdalmas, sőt inkább kellemes volt. Szemeimet kinyitottam és a szobámat láttam, így erőt vettem magamon és megfordultam.

- Jó reggelt! - mosolyogtam barátomra.

- Neked is! - hajolt oda puszit adni a számra. - Jól aludtál? - húzogatta óvatosan tovább a hajam.

- Igen, habár rég nem voltam fent ilyen sokáig. - nyújtózkodtam, majd az oldalamra fordultam, mint ahogy Ichigo volt.

- Nagyon idegesítő voltam? - nézett a szemeimbe kissé elkeseredve.

- Dehogy voltál. - ráztam meg hevesen a fejem. - Miért gondolod?

- Mert nem mindenre és nem tisztán, de emlékszem, hogy nyúztam az idegeid. - nevetett kicsit kínosan, majd hátára fordult és a plafont kezdte bámulni.

- Hát rosszul emlékszel. - ültem derekára, míg elfeküdtem felsőtestén. - Inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon nyomultál. - nevettem visszagondolva az éjszakára, de láttam Ichigon, hogy még jobban megrémült, így folytattam. - Viszont nem csináltál semmit sem, kivéve hogy megmasszíroztad a lábam, amit újra el kell mondjak, hogy istenien csináltad. - simítottam fel mellkasán.

- Bocsánat. Soha többet nem fordul elő, hogy ennyit igyak.

- Nem zavar, de tényleg.

- És mi van ha legközelebb teszek is valamit?

- Megállítalak.

- De ha nem tudsz? - esett egyre jobban kétségbe.

- Úgy ismersz, hogy ennyire gyámoltalan lennék, hogy ne tudjak mit csinálni? Tudom, hogy erősebb vagy, mint én, de hiszek benned, hogy soha nem akarnál bántani, így nem is félek. - jelentettem ki határozottan szemébe.

- Hogy lehetsz ennyire menő? - nevetett, míg megölelt.

- Hát személyiségemhez adódik, - vontam vállat. - viszont... - csúsztam fentebb rajta. - tegnap megígértem valamit, amit most beszeretnék tartani. - mosolyogtam sunyin.

-  Azt hiszem erre még emlékszem. - csúsztatta fenekemre kezét és markolt bele, míg heves csókcsatába nem kezdtünk.

~~~~~~~~~~~~~~~