Anime boys

Toyomitsu Taishiro (Fat Gum)

A tegnapi járőrözés közben megfáztam. Hűvös szél fújt tegnap és én mindig megbetegszem ilyen időkben, ha nem vigyázok eléggé. Na ez történt. Most fekszek az ágyban és próbálok nem megfulladni a bedugult orraim miatt. Taishiro pedig figyelmeztetett is aznap reggel, hogy vegyek még föl valamit, de nem tettem. Megérdemeltem amiért nem hallgattam a barátomra.

Felhívtam az ügynökséget, hogy ma nem tudok bemenni dolgozni, mert nagyon beteg lettem. Az egyik asszisztens vette fel a telefont, így még Toyomitsuval sem tudtam beszélni.

- Milyen egy elcseszettül kezdődő nap. - tettem le a telefonom az éjjeli szekrényre, majd magam köré csavart takaróval együtt kisétáltam a konyhába. Ott főztem egy nagy adag teát és ízesítettem mézzel. Most már pohárral a kezemben cammogtam vissza a szobámba, leraktam a bögrémet, majd lehuppantam az ágyra. Míg ültem kortyoltam párat a teából, majd bebugyoláltam magam jó melegen és visszaaludtam.

Nem is emlékszem mennyi lehetett az idő, mikor újra kinyitottam a szemem és felkeltem. Pontosabban felkeltettek, ugyanis a csengőt hallottam meg, hogy valaki nem adja fel annak nyomkodását. Kikeltem lassan és nehézkesen, majd felkaptam a köntösöm. Rápillantottam gyorsan még az órára, mely este fél hatot mutatott. Különösebben nem foglalkoztam vele, hanem mentem tovább az ajtóhoz, hogy vendégemnek ajtót nyissak. Elfordítottam a zárat és lassan nyitottam ki teljesen az ajtót, ugyanis a sötétségben csak a benti fény világította meg a látogatóm.

- Szia baba! - intett egyet barátom egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Toyo... - mondtam ki becenevét és hirtelen gyengébbnek éreztem lábaim a kelleténél és összecsuklottam, de szerencsére barátom elkapott.

- [Név] megvagy? - tette fel aggodalmasan kérdését.

- Olyan jó hideg volt. - markoltam bele kabátjába és bújtam fejemmel a mellkasába.

- Te pedig tűzforró! Menjünk be, még mielőtt jobban megfázol. - fonta körém karjait, hogy megtartson. Járni nem tudtam, így nem talált más megoldást a szőke fiú, minthogy felkapjon. Ölébe vett és bentebb sétált velem. Egy pillanatra még megállt, hogy lábával becsukja az ajtót, valamint cipőjét ledobja. Egészen a szobámig vitt, ahol letett az ágyra. Gyorsan elszalad kezet mosni és a kabátját is levette. Alig pislogtam kettőt és már vissza is tért hozzám.

- Mit csinálsz itt? - emeltem rá bágyadtan szemeim.

- Hallottam, hogy megbetegedtél, így gondoltam meglátogatlak este munka után és hozok neked gyógyszert és pár finomságot. Emelte meg a csörgő szatyrot, ami valóban eléggé tele volt.

- De édes vagy Toyo~ - mosolyogtam rá.

- Ettél bármit is? - kérdezte melyre csak egy fejrázás volt a válaszom. - Gyógyszert?! - folytatta, amire szintén megráztam a fejem. Ekkor egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. - Hálistennek, hogy nem csináltál annyira nagy hülyeséget, de így sem ettél, szóval mi a mentséged?

- Aludtam egész nap. Nem igazán volt étvágyam, szóval aludtam inkább. Ja, meg ittam egy kis teát reggel.

- Nem sok. - hunyta le a szemeit, majd emelte újra rám. Tekintete tele volt nyugodtsággal és aggodalommal. - Először megmérjük a lázad és utána főzök neked egy meleg levest, hogy egyél is valamit, mert az nem jó, hogy nem eszel.

- Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam. - nyújtottam ki felé a kezem, amit habozás nélkül megfogott és puszilt meg, majd homlokunkat összeérintette.

- Ez csak természetes, ha beteg leszel én mindig itt leszek melletted és vigyázok rád.

~~~