Anime boys

Kageyama Tobio

Reggel élesen hallottam meg az ébresztőm hangját, ami kissé megijesztett. Kinyomtam és utána kimásztam az ágyból. Elvánszorogtam a mosdóig. Halknak kellett lennem, mert a családban még mindenki aludt. A szobámba visszatérve felvettem a futós öltözékem és lementem a lépcsőn a konyhába. Megtöltöttem a kis kulacsom, magamhoz vettem a telefonom és a fülhallgatóm, felvettem a cipőm és útnak eredtem.

Hajnalban a legkellemesebb futni hétvégén, ha már hétköznap nem lenne rá energiám. Most egy másik útvonalat választottam, hogy ne legyen unalmas az egész. Arra amúgy sem jártam még sokat, maximum kocsival. Nagy nehezen felfutottam a kis domb oldalán, majd mikor felértem örültem, hogy most lefele kell mennem. Szinte repültem lefelé. Lassítani próbáltam, mivel egy útkereszteződés következett, de sajnos nem sikerült. Hirtelen a semmiből egy fiú tűnt fel, amikor lefordult a sarkon. Nagy lendülettel vágódtam neki.

- Aucs~ - hallottam meg magam alól. Nekem annyira nem volt fájdalmas a landolás, mint amilyen a fekete hajú fiúnak alattam, hiszen ráestem. Szemeim a fiú arcát fürkészték, olyan ismerős volt valahonnan, de nem tudtam hirtelen honnan. Ő még fájlalta a hátát, így szemei csukva voltak, de amint kinyitotta rám emelte őket.

Fejem elemeltem az övétől, de hirtelen egy kisebb sikoly szalad ki a számon. Megéreztem a kezét az egyik mellemen. Lepillantottam, mire ő is felfigyelt riadt arcomra. Gyorsan kirántotta kezét onnan, míg egy kisebbet szisszentett. Én felkeltem róla ő pedig felült. Láttam rajta, hogy ugyanolyan zavarban van, mint én.

- B-Bocsánat! Nem akartam. - vezette félre a tekintetét, míg arcán pír ült. Én durcásan figyeltem továbbra, míg kezeim a mellkasom előtt összefontam.

- Áhh~ - kiáltottam fel, miközben rámutattam. - Tudom, hogy honnan vagy ismerős. - ekkor rám pillantott. - Te velem jársz egy suliba, csak másik osztályba és...és... - töprengtem tovább, hogy hol láttam, de nem akart eszembe jutni.

- Röplabdázok. - segített ki.

- Igen, tényleg. - csattantam fel. - Huuu...múltkor is mikor edzőmérkőzésetek volt. Nagyon jók voltatok. Annyira jó volt nézni játszani benneteket... - kezdtem el áradozni a srácnak, aki ledöbbenten figyelt.

- Köszönöm szépen. - esett megint zavarba, majd mikor abba hagytam a mondandóm, rá mosolyogtam.

- [Teljes Név] vagyok! - nyújtottam kezem, míg arcomon mosoly ült kint.

- Kageyama Tobio. - fogadta el a kezem, míg arcára enyhe meglepettség ült ki. - És bocsánat, hogy az előbb l-letapiztalak. - sütötte le fejét, mire nekem pír szökött az arcomra.

- Ugyan, semmiség... - legyintettem magam előtt. - m-mármint nem azt mondom, h-hogy semmiség, c-csak, hogy nem tehetsz róla, mivel én ütköztem beléd és estem rád. Ne hogy azt, hidd, hogy olyan ember lennék, aki... - hadováltam össze-vissza, melyen Kageyama csak felnevetett. Ekkor már én is vele nevettem.

Nagy sokára felkeltünk mindketten a földről, majd külön folytattuk útjainkat.

Haza értem és utána elmentem zuhanyozni. Zuhanyzás közben azon járt az agyam, hogy vajon összefutok-e még vele. Észre se vettem, de míg rajta gondolkoztam elmosolyodtam. "Annyira aranyos volt!"

~~~

Hétfőn a suliban, lementünk a lányokkal ebéd szünetben. Visszafele tartottunk, mikor megláttam egy magas fekete hajú srácot a folyosó végén. Egy alacsony narancs hajú fiúval beszélgetett. Tekintetem végig siklott az egész lényén, de megakadt a kezén. A bal keze be volt fáslizva. Hirtelen ijedtség futott végig a hátamon. Léptem volna, hogy elindulok felé, de épp abban a pillanatban csengettek be.

- Gyere [Név]! - szólt barátnőm ki a teremből.

- Oké. - kaptam felé a tekintetem egy pillanatra, majd vissza Kageyamára, aki abban a pillanatban látott meg engem és egy kedves mosolyt küldött felém. Arcom közel sem volt boldog, inkább aggodalom ült ki rá. "Lehet miatt sérült meg?" Ez a kérdés járt a nap hátralevő részében a fejemben és nem tudtam szabadulni a gondolattól, mely szerint én miattam nem tud játszani ki tudja meddig.

Egyre jobban vártam a suli végét, amikor is terveztem vele beszélni. Mikor végre elérkezett, szinte rohanva léptem ki a teremből és futottam egészen a tornateremig. Ott pont találkoztam a narancsos hajú sráccal.

- Szia! Bocsi, de nem tudod merre van Kageyama-san? - vettem szakadozottan a levegőt.

- Azt hiszem nem rég indult haza. - mutatott a kapu irányába.

- Köszönöm. - hajoltam meg picit, majd elrohantam meg sem várva mit mondana következőleg. Ki futottam a kapun, majd elkanyarodtam balra,-amerre haza fele is szoktam indulni-ha ugyanarra futott, mint én akkor biztosan ugyanarra is lakik.

Hirtelen ütköztem megint valakivel, de most nem ugyanakkora lendülettel, mint hétvégén. Most én hőköltem hátra, de egy kéz megfogta a vállam, nehogy eldőljek. Szemem felvezettem a sokkal magasabb srácra nálam. Kageyama Tobio volt az. "Nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan összefutok megint vele." Még mielőtt bármit mondhatott volna, én mondtam, vagyis én kérdeztem.

- Miattam sérült meg a kezed? - néztem szemeibe aggodalmasan.

- Nem. - válaszolta nyugodtan.

- Akkor hogyan? - kérdeztem rá. Kicsit elhúzta száját, mintha nem akarná megmondani, de tovább szuggeráltam tekintetemmel, így beadta derekát.

- Akkor sérült meg, mikor rám estél és kettőnk közé csavarodott. - vakarta meg tarkóját ép karjával.

- De akkor miattam történt! Sajnálom. É-én nem akartam, hogy ez történjen. Van valami, amit tehetem érted? Vagy eset... - tette ujját számra, ami eléggé meglepett, hogy még a szó is belém szorult.

- Nem miattad volt. Erről nem tehetsz. - nézett határozottan a szemembe. - Viszont van valami... - tekintett félre kissé zavartan.

- Mi az? Bármit mondhatsz! - ragadtam meg kezét és fogtam kezeim közé, majd annál közelebb húzva magamhoz. Csillogó szemekkel néztem fel rá.

- L-lenne kedved eljönni meginni velem valamit? - pirult el teljesen, hogy még a fülén is meglátszott. Először ledöbbentem, majd szám hatalmas mosolyra húzódott.

- Természetesen. - billentettem kissé oldalra a fejem, míg arcomra pír szökött nekem is.

Ezután együtt sétáltunk tovább, amíg a közeli kávézóba be nem ültünk.

~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok!👋🏼

Meghoztam imádott Tobiomat ebben a részben. Annyira imádom a srácot, olyan édes neve van.🥰

Elnézést, ha kissé lapos lett a rész, vagy esetleg nem jól adtam át Tobiot. Igyekszem, de új még ilyen sok karakterrel írni, akiknek más-más személyisége van. Remélem azért élvezhető lett.

További szép estét/napot!✨