Lestrange

Konyhai kaland

Hideg van. Nagyon hideg. Fázik a lábam. Nagyon fázik. Kinyitottam a szemem, és akkor láttam hogy még mindig a klubhelyiségben ülök. Ránéztem a faliórára de nem láttam belőle semmit. A kandallóban a tűz már kialudt, én meg elaludtam itt lent. Na szép. De nem csak fázok, hanem nagyon éhes is vagyok. Francba! Vacsizni kellett volna. Még szerencse hogy tudom merre van a konyha. Csöndesen felálltam, bár így sem sokat láttam. Szinte teljesen korom sötét volt, de azért tudtam merre van a portré, így elindultam arra. Közben belerúgtam a könyvembe is, amit inkább visszadobtam a fotelbe. Már majdnem kiértem, amikor nekimentem valaminek, vagyis inkább valakinek. A lényeg, hogy elvesztettem az egyensúlyom, és pont abba a bizonyos valami/valakibe kapaszkodtam magammal rántva őt is.

- Au. Nem tudnál kicsit vigyázni? - kérdezi egy felháborodott hang a sötétben. Pontosan tudtam már hogy ki az áldozatom, de legyen egy jó pont neki, hogy nem nyomott össze, hanem a karjaira támaszkodva esett fölém.
- Bocs Malfoy! Nem volt szándékos elhiheted. Az orromig sem látok. - morogtam.
- Lestrange? Mi a fenét csinálsz te idelent ilyenkor. Már fél egy is elmúlt. - sutyorog nekem dühösen, de még mindig nem mászik le rólam.
- Lumos! - suttogtam, és az arcába világítottam. Mire végre lemászott rólam.
- Kösz! Most még meg is vakultam. Közveszélyes vagy ugye tudod? - nézett rám eléggé ingerülten.
- Csak nem ideges vagy Malfoy? Bocs de nincs most időm a veszekedésre! Éhes vagyok! - mondtam majd elindultam a portré felé őt kikerülve. Pontosabban indultam volna, ha nem kap el megint úgy mint ma este a Milivel való vitámnál. Minek fogdos?
- Engedj el Malfoy! - suttogtam dühösen.
- És ha nem? Egyébként is, hova akarsz menni ilyenkor. A nagyteremben ilyenkor már nem igen kapsz vacsit! - mondta halkan a fülem mellett, engem meg kirázott a hideg. Mi a fene van velem? Hiszen az unokatesóm!
- Azt mondtam engedj el! Nem hallod bátyus? - kérdeztem undokul, és ez hatott is. - Egyébként meg a konyhába megyek! - mondtam, majd újból hátat fordítottam, és kinyitottam a portrét. De ő meg jött utánam.
- Várj! A konyhába? Tudod merre van? Megyek én is! - jött utánam.
- Felőlem! csak maradj csöndben! Nem szeretném ha Frics elkapna minket. - motyogtam miközben kimásztam a portrénkon.
- Hova hova Miss Lestrange? - vont kérdőre Malazár.
- Öhm... kajálni. Nem maradunk sokáig. - kacsintottam rá hátha ez bejön, és láss csodát! Elmosolyodott. Bólintott, majd biccentett egyet Malfoynak is.
- Ilyen jóban vagytok? - kérdezte közel hozzám Malfoy, nagyon közel...
- Mardekárral? - kérdeztem vissza, mire bólintott. - Szerintem tetszem neki. - mondtam vigyorogva, mire ő is elmosolyodott.
- Aha. Szóval merre van a konyha? - kérdezte.
- Az alagsorban. Az előcsarnok másik oldalán kell lemenni a pincebejárattal szemben. Ott lesz egy festmény, amin egy nagy gyümölcsöskosár van. Azon kell megcsiklandozni a körtét. Egyszer arra menekültünk Ginnyvel és hozzáért a ruhám. Akkor vettük észre. Persze Harry meg Ron már jóval előbb tudtak róla. ( Tekergők térképe... de ezt nem kötöm az orrára) Már nagyon éhes vagyok úgyhogy siessünk. - hadartam el gyorsan, közben eloltottam a pálcámon a fényt, mert az előcsarnokban világos volt. Gyorsan elszaladtunk a festményig, majd megpiszkáltam a körtét, és beléptünk a konyhára. Itt persze világos volt, de teljesen üres volt a helyiség.
- És most? - kérdezte Malfoy mögöttem.
- Nyugi. - pisszegtem le. - Dobby! - hívtam hangosan, mire egy halk pukkanással előttünk termett.
- Hermione kisasszony hívta Dobbyt! Dobby már jött is. Ó! És a kisasszony elhozta magával a Malfoy Úrfit. Dobby nem szereti Draco Malfoy-t. - köszöntött minket a nagyfülű manó.
- Semmi baj Dobby! Malfoy nem lesz rossz! De esetleg tudnál nekünk hozni valami ételt? Kihagytuk a vacsorát. - világosítottam fel, mire felragyogott az arca.
- Persze! Dobby szívesen hoz bármit! Mit hozhatok a kisasszonynak és az úrfinak? - kérdezte mosolyogva.
- Hát nem is tudom. Két bögre kakaó, és pár muffin elég lesz. Köszönjük Dobby! - mondtam, mire már el is szaladt a konyha hátsó részébe.
- Gyere üljünk le! - mondtam Malfoynak, és leültünk a konyhapult két oldalára. Amint leült velem szemben, máris jött a dumája.- Ilyen sokszor járkálsz itt? Dobby mióta dolgozik itt a Roxfortban? - kérdezett gyorsan.
- Héh! Csak ne olyan gyorsan! Igen elég gyakran jövök ide, mivel van hogy sokáig tanulok, és lemaradok az étkezésekről. Olyankor lejövök és Dobby vagy Winky ad nekem enni. A másik meg, Dobby harmadik óta dolgozik itt, asszem azóta hogy Harry felszabadította tőletek. Dobbyka szabad házimanó, és fizetésért dolgozik itt. Azt mondta hogy szeret itt lenni.
- Értem. De a ragyás hogy szabadította fel tőlünk Dobbyt? - kérdezte, és már tudtam hogy mesélős éjszakánk lesz.
- Már itt is vagyok kisasszony! - jött vissza Dobby, és mögötte jött Winky is.
- Winky örül hogy újra láthatja Hermione kisasszonyt. - válaszolt a kis rózsaszín ruhás manó.
- Én is örülök Winky. - mosolyogtam rá, és elvettem tőlük a tálca muffint, és a két bögre kakaót.
- Jó étvágyat. Dobby és Winky most visszamennek aludni! - jelentette be Winky, majd két halk pukkanás jelezte hogy elmentek.
- Aranyosak! - nevettem el magam. - Ja a kérdésedre válaszolva, Tom Denem naplóját adta vissza Harry apádnak, és az meg Dobby kezébe nyomta. Dobby kinyitotta és benne volt Harry zoknija. Így adott Lucius Malfoy zoknit Dobbynak. - nevettem és belekortyoltam a kakaóba.
- Már értem. Tehát Pottyka olyasmibe mártotta az orrát ami megint nem az ő dolga volt. - húzta el a száját Malfoy.
- Nem fogom megvédeni Pottert, de nem kell naphosszat őt szekálni. - mondtam, mire felvonta a szemöldökét.
- Jól van. na és milyen egy halálfaló gyerekének lenni? Bocsi, két halálfalóé, de mivel az apucid már nem él, ezért őt most nem említeném meg. - kérdezte megint azzal a gúnyos képével.
- Nem tudom. Gondolom ugyan olyan mint neked bátyus. - vigyorodtam el.
- Hát jah. Isteni. - mondta enyhe iróniával. - Egyébként nem vagyunk rokonok. - nézett rám komolyan.
- Hogy hogy? Javíts ki ha tévednék? De Narcissa Bellatrix húga. A Black családot mindenki ismeri. Még azok is, akik muglik mellett nőttek fel. - néztem rá értetlenül.
- Ebben igazad is van, csakhogy nekem Narcissa nem az igazi anyám. Apámék házassága előtt, volt Lucius Malfoynak egy viszonya, asszem Piton anyjának az unokahugával. Valami aranyvérű nő volt, még a nevét sem tudom, de ő a Biológiai anyám. Mivel Narcissának nem lehet gyereke, ezért apám elhozott anyámtól nemsokkal a születésem után. Mondanom sem kell hogy az igazi anyám még abban az évben meghalt. Halálfaló támadás...
- Sajnálom. - szóltam közbe. Felnézett a bögréjéből, és halványan elmosolyodott.
- Ne sajnáld. Nekem Narcissa az anyám. De mindenki tisztában van vele, hogy nem a vér szerinti. - nézett még mindig rám.
- És ezt miért mondtad el? - kérdeztem. Ez az egész inkább valamiféle mentegetőzés volt.
- Mert én is pofátlanul kifaggattalak anyádékról, és egyikünknek sincs éppen minta családja.
- Jah. Nálunk három ember van aki normális. Pontosabban négy, de ugye Sirius már meghalt. Tudod őt nagyon szerettem, és találd ki hogy ki vette el tőlem!? - szorult ökölbe a kezem. Majd hirtelen Malfoy rátette az ő kezét az én öklömre, mire azonnal ellazult a kezem. Elfordítottam a fejem, és egy könnycsepp csurgott végig az arcomon. Június óta nem sírtam. - Bella volt. Az anyám. Harrytől elvette a keresztapját, tőlem pedig a távolabbi nagybátyám. Sirius különleges ember volt. Mindig megnevettetett minket, és amikor nála karácsonyoztunk 5.-ben, az volt a legszebb karácsonyom hosszú idő óta. Ahh, és most meg itt sírok. - nevettem el magam miközben letöröltem a könnyeim. - Huh. Szóval, a másik három pedig anyám legidősebb nővére a férje és a lányuk. Andromeda és Ted Tonks nagyszerű emberek, és szeretem őket. Nymphadora Tonks pedig a legjobb barátnőm, és most már az unokanővérem is. Kiváló auror, metamorfmágus, és gyönyörű lány. Mellesleg Remus Lupin felesége, akit szintén nagyon szeretek. - itt észbe kaptam és pontot is tettem a mondandóm végére. Felnéztem Malfoy arcára, aki engem nézett azokkal a gyönyörű szürke szemeivel, amik most cseppet sem voltak hidegek.
- Kizárt hogy te Lestrange legyél. - jelentette ki. Már nem bírtam elnevettem magam.
- Ugyan miért? Ollivander egyetlen sötét pálcája 30 év porosodás után engem választott, ráadásul képes voltam pár mondat után meggyűlölni a mugliszüleim és a barátaim. Hidd el Malfoy, én Lestrange vagyok. Igaz nem igazán hasonlítok anyucira külsőleg, de belsőleg nem állok nagyon messze tőle. Láthattad... két perc alatt felkapom a vizet, és néha olyan hideg a hangom, hogy még én is meglepődöm. Ez pedig nem csak a nyár óta ilyen. Mióta volt a minisztériumi csata és szemtől szemben álltunk, egyre jobban érzem. - nem tehettem róla kétségbeestem. - Pontosan olyan vagyok mint ők. Ha nem vigyázok, akkor pedig könnyen halálfaló lesz belőlem azt pedig nem akarom. Ne mond hogy Lucius és Narcissa nem ezt szajkózzák neked, mert akkor kitérek a hitemből! És nem csak ők! Láttad Blaise arcát amikor anyámékról beszéltem? Tuti hogy Mr. Zambini is ezt szajkózza otthon Blaisenek. És Bella? Malfoy, Bella fél! De nem csak ő, hanem a bátyja Theo is. Elég csak rájuk nézni. Ez már rohadtul nem rajtunk múlik! Mi vagyunk a következő generáció! Voldemort nem öregszik csak a szolgálói, ezért kell az utánpótlás. Lefogadom hogy még abból az üresfejű Parkinsonból is az lesz! Láttad már a Nagyurat amióta visszatért? Én láttam a minisztériumban Malfoy! Ha ránézek, és nem vesszük bele a tényt hogy nincs orra, és vörösen izzanak a szemei, akkor 30 -nál többnek nem saccolnám. Tudod mennyi idős most? Számolj utána egy kicsit. Amikor másodikos korunkban Ginny kinyitotta a kamrát, előtte 50 évvel ezelőtt volt nyitva. Akkor a 16 éves Voldemort nyitotta ki. Ebből az következik hogy másodikos korunkban, lett volna 66 éves. Ez volt 4 évvel ezelőtt. Itt van 70 évesen, és egy napot sem öregszik. - fakadtam ki, és mikor felnéztem rá, nagyra nyílt szemekkel nézett rám.
- Most mi van? - kérdeztem.
- Tudod, félelmetesen sokat tudsz Jane. - szólalt meg halkan.
- Jane? - kérdeztem vissza.
- Bella így hívott nem? Szerintem jobb mint a Hermione. Baj ha mostantól nem úgy emlegetünk hogy Lestrange? - mondta.
- Nem baj Draco. - mosolyogtam rá. ezután egy pár percig csöndben voltunk.
- Nem akarok halálfaló lenni. - suttogta bele a konyha csöndjébe.
- Én sem. És nem is leszünk. Ha anyám kapcsolatba lép velem, beszélek Dumbledorral. - mondtam, mire megint rám csodálkozott.
- Veled fogok menni. - jelentette ki.
- Rendben. - mondtam, majd rám mosolygott. Most egy csepp gúny sem volt sem a hangjában, sem pedig a mosolyában.
- Én jól laktam. Megyünk vissza? - váltott témát.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Kettő múlt. Gyere menjünk. Holnap dupla bájitaltannal kezdünk. Lumpsluckkal. - mondta.
- Ahh, jó menjünk. Pitonnal is lesz SVK nem? - kérdeztem amikor már elhagytuk a konyhát.
- Igen az is dupla. Aztán pedig délután kviddics válogatást is tartok. - suttogta miközben átszaladtunk az előcsarnokon.
- Akkor délután is találkozunk. - mondtam vigyorogva.
- Kijössz megnézni? - kérdezte.
- De hogy is! Ideje felavatni a Tűzvillámom! - jelentettem ki, mire megtorpant a portrénk előtt.
- Te és a kviddics? - vigyorgott rám.
- Naná! Csak egy hajtód van, az pedig Blaise. Kell még kettő. Az egyik én leszek. - kacsintottam rá, és olyan megrökönyödött képet vágott hogy hangosan felnevettem. És ezzel buktunk le... majdnem. Frics indult el le a pincék felé, de mi addigra már bekéredzkedtünk, és Malazár beengedett minket.
- Mióta kviddicsezel te? - kérdezte amikor éppen átvágtunk a klubhelyiségen.
- Öhm... nyáron nem messze lakott tőlünk egy kis varázslópalánta. Vele szórakoztunk, aztán egész belejöttem. Le kell nyomnunk a Griffendélt! - mondtam tökre fellelkesülve amin elmosolyodott.
- Jah, neked le kell nyomni a Weasley csajt, mert az is hajtó, meg le kell nyomni a Vizlipatkányt is. Jó őrző, de nekem még jobb hajtók kellenek, szóval holnap össze kell majd szedned magad. Nekem meg Pottert kell lealáznom. Reggel küldök fel valamelyik lánnyal neked egy női hajtó kviddics felszerelést. - magyarázta.
- Okés, köszi. Akkor holnap találkozunk! Jó éjt Draco!
- Jó éjt Jane. - suttogta még a sötétben, majd felindultam a szobámba. Amikor felértem már mindenki régen békésen szunyókált. Ledobtam a cipőm, és úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba. Egyáltalán nem vészes a Mardekár! És Malfoy is egész normális ha egyedül van... Ráadásul nem is vagyunk rokonok... Na nem! Inkább alszok. Jó éjt!