Lestrange

Az első nap

Reggel nagy sikítozásra ébredtem. Minek kell hajnalok hajnalán kiabálni?
- Hé! Csipkerózsika! Ébresztő! Csomagot küldött a szőke herceged. - ugrott az ágyamra Bella.
- Nee! hagyj még aludni! Még korán van. - nyavalyogtam, és a fejemre húztam a párnám.
- Dehogy is! Már másfél órája fent vagyok, és neked is ideje lenne felkelni. Már fél nyolc. - na erre már rögtön felébredtem. Fél óra múlva reggeli. De sokáig aludtam... Máskor már hat felé fent vagyok, de hát hiába... aki éjjel kettőkor még a folyosókon kószál... Szépen felültem, és Bella vigyorgó fejével találtam szemben magam.
- Mi van? - kérdeztem, és közben a hajamba túrtam.
- Egy nagy csomagot nyomott a kezembe ma reggel Malfoy. - nézett rám csillogó szemekkel.
- Értem. Az biztos a kviddics cuccom lesz. Draco azt mondta hogy majd felküldi nekem. - mondtam, majd szinte letámadott...
- Óóóó, szóval Draco igaz? Hol van a MALFOY megnevezés? - nevetett rajtam. - Mi történt?
- Semmi nem történt. Tegnap este beszélgettünk egy kicsit a kviddicsről, meg a Mardekárról. Aztán feljöttünk aludni. - motyogtam miközben elindultam a fürdő felé a törcsimmel.
- Már értem. - mosolygott. - Siess, mert nem várlak meg! - kiabált be utánam. tudtam hogy nem viccel, ezért gyorsan letusoltam és hajat mostam. Egy pálcasuhintással megszárítottam magam, még egyel kiegyenesítettem a hajam, és még egyel már fent is volt a napi sminkem, ugyan az mint ami tegnap. A törcsit magamra tekertem, majd kiléptem a fürdőből, de asszem ez egy elhamarkodott döntés volt. Amint kiléptem rögtön meg is torpantam, mivel Bella mellet az ágyamon egy hidrogén szőke srác ült.
- Reggelt Janie! Mi újság? - vigyorgott rám Malfoy.
- Te... te mit keresel itt fent? Hogy jöttél fel? - makogtam, és közben nagyon vigyáztam hogy ne csússzon le a törölközőm.
- Jah, hogy az! Animágus vagyok. - vigyorgott rám. Na ne!!! Pont ő? Animágus? - És így nem akadály hogy feljöjjek.
- Na szuper! Akarsz is valamit? - morgolódtam, és közben előszedtem a ruhám. Nem kellett sokat válogatni, mert egyenruhában kell lennünk. De a szoknyáimmal még mindig nem tudok betelni. Jó ötlet volt lerövidíteni.
- Aha még szép hogy akarok. - vigyorog.... vigyorog.... de letörölném a képéről.
- Jó akkor várj két percet! - mondtam, majd felkaptam a ruháim meg a fekete magassarkúm, és bevonultam vissza a fürdőbe. Egy intéssel már rajtam is voltak a ruháim. Bele léptem a cipőmbe is, majd visszakopogtam a szobánkba.
- Na mond mi van! - szóltam rá, mert elég feltűnően végigmért. Közben meg felkaptam a talárom és belebújtam.
- Oké. Szóval ma kettőkor, vagyis ebéd után egy órával lesz a válogatás. Ne késs! - nézett rám komolyan.
- Szuper! Akkor nem megyek kajálni. Bella majd csempészhetnél nekem fel a könyvtárba egy-két almát. Mivel nem lesz időm ebédelni. Edzés előtt el akarok menni megírni a házikat. - magyaráztam.
- De hogy is! Majd este megírod itt a klubhelyiségbe ahol a csapat többi tagja. Nem túl bonyolult. - világított rá Draco.
- Jól van. Van még valami? - kérdeztem miközben bedobtam a fekete válltáskámba az SVK és a Bájitaltan cuccomat. A pálcám is a helyére raktam, majd megálltam előttük.
- Hm. A törülközős változat jobb volt. - nézett végig rajtam Malfoy.
- Fogd be Draco! Bella te meg ne röhögj! Menjünk! - indítványoztam, mire felálltak mind a ketten.
- Várj! Ne siess annyira! Ezt tegnap este te hagytad lent? - mutatta fel az "Átváltoztatástan profiknak" című könyvem.
- Ja igen. Köszi. - mosolyodtam el, majd elraktam a táskámba. - Még csak az kellene hogy elhagyjam!
- Egyébként ebből a könyvből te mit tanulsz? Ez egy Aurorképzős könyv. - nézett rám érdeklődve Bella.
- Animágiát. Mi mást? - mondtam egyszerűen, mire Bella csodálkozó pillantást vetett rám, de Malfoy persze teleszájjal vigyorgott.
- Nos, viszlát hölgyeim. - szólt Malfoy, majd rálépett a lépcsőre ami azonnal csúszdává változott, így lecsúszott.
- Ez egy idióta. - motyogtam, amikor már újra lépcső volt.
- Egy édes idióta nem Jane? - mondta Bella kajánul vigyorogva.
- De jó kedve van ma mindenkinek... Menjünk inkább reggelizni. -mondtam, majd kiléptünk a portrénkon. Mardekár Malazár persze megint elemében volt.
- Oh, Miss Nott és Miss Lestrange. Jó reggelt a szép hölgyeknek. - mosolygott ránk.
- Jó reggelt Malazár. - köszöntünk kórusban.
- Vén kujon. - motyogta Bella mire hangosan nevettem. Ekkor már a nagyterem ajtajánál voltunk.
- Nem is vén Bella. Azon a portrén alig 40 éves. És nem is fog öregedni. - kacsintottam rá, mire ő is elkezdett szakadni. Így értünk oda a srácokhoz és Pansyhoz.
- Jó reggelt! - köszöntünk megint egyszerre.
- Sziasztok már találkoztunk. - vigyorgott rám Malfoy.
- Hát persze. - motyogtam magam elé, majd elvettem egy pirítóst, és azt kezdtem el rágcsálni.
- Ma egész nap a Griffendélesekkel leszünk. - mondta drámaian Pansy.
- Ja, de csak délelőtt. A válogatáshoz nekik semmi közük. - mondtam.
- De nekik a miénk előtt lesz, így tutira kint maradnak. - válaszolta Blaise.
- És akkor mi van? Mit tudnak csinálni? Ott fognak ülni és minket lesni. Csak túléljük. - vontam vállat.
- Jane, hány ilyen válogatást néztél már végig? - kérdezte tőlem Theo.
- Hát egyet. Tavaly a Griffendélét. Miért? - néztem rá értetlenül.
- Mondjuk azért mert ez nem Edzés hanem Válogatás. A kettő ég és föld. Edzésen az összeszokott csapat gyakorol, de a válogatás tele van bénázókkal akiken hangosan lehet röhögni. - mondta Blaise.
- Értem már. Engem nem fognak érdekelni. - haraptam bele újra a pirítósba.
- Csak nem jelentkezel te is? - kérdezte Zambini.
- De de. Hajtónak. Majd meglátjuk mit tud. - szólt közbe Draco miközben rám mosolygott.
- Majd meglátjátok. - hagytam rájuk. - Menni kellene Bájitaltanra. - mondtam, mire kis csapatunk útnak indult le a pincék felé. Jó hogy most jöttünk onnan fel nem? Amint a terem elé értünk, már ott álltak a Griffendélesek. Hát mit ne mondjak... Ron és Harry a Patil ikrek és Brown is elég csúnyán méregetett a többi hetedikes Griffist meg meg sem említem.
- Na mi van Weasley? - szólt oda Ronnak Draco, mivel nagyon bámult rám, és elég rendesen végig is mért. Hiába egy szép cipő, és egy rövidebb szoknya csodákra képes. Még van pofája...
- Semmi görényke. Csak had kérdezzek valamit! Hányótoknak volt meg Lestrange egy éjszaka alatt? - erre a mondatra olyan gyorsan mozdultam hogy még magam is meglepődtem. Egy non-verbális kábítóátokkal kiütőttem amire a Mardisok mind fütyültek és tapsoltak hogy a röhögést már meg se említsem. Lassan közelebb sétáltam hozzájuk, és Harry gyilkos pillantásástól kísérve legugoltam Ron feje mellé. A halántékának nyomtam a pálcám.
- Stimula! - mondtam, mire megrezzent és kinyitotta a szemét. A pálcám most lejjebb csúszott a nyakára. Lehajoltam és a fülébe súgtam.
- Ne merészelj valami cafkának beállítani Ronald Weasley, mert azt nagyon megkeserülöd. Attól hogy más a nevem és Mardekáros lettem, még a tudásom nem lett kevesebb. Ezen gondolkozz el egy kicsit. Már elsőben olyan dermesztőátkot küldtem Nevillere amilyet te még harmadikban sem mertél kipróbálni. Ne húzd ki a gyufát. - suttogtam közel a fülébe, majd felálltam és visszasétáltam Malfoy és Bella közé. Ron épphogy felállt amikor kinyílt a terem ajtaja és Lupmsluck professzor behívott minket. A dupla bájitaltanon egy erősítő és egy vérpótló főzetet kellett elkészíteni. Én Bellával voltam párban, és mivel ő csak V Bájitaltanból, ráhagytam az erősítő főzet elkészítését. A vérpótló főzet úgyis nehezebb így azt én csináltam meg. Mind a ketten K-t kaptunk rá, így hamar kész is lettünk. Elmostunk mindent, így aki előbb kész lett azt kiengedte a prof.
- És most jön az SVK! - kiáltott fel Bella boldogan.
- Jah. Pitonnal szerintem egyből non-verbális varázslatokkal kezdünk. De ha nem azokkal akkor meg a patrónus bűbájjal. - vázoltam a helyzetet.
- Én patrónust idézni tudok. A non-verbális dolgokkal meg egész jól állok. - mondta nagy büszkén.
- Tényleg? Mi a patrónusod? - kérdeztem kíváncsian.
- Nyuszi. Olyan édes. - nevetet rám, és én is elnevettem magam. igen, Bellának tökéletesen a nyuszi a lélekképe. Nem a gyávaság miatt hanem a vidámsága és a gyámortalansága miatt inkább. - Neked?
- Pf. Nekem nem édes. Inkább erős. - vigyorogtam rá. - Egyébként egy nőstény farkas.
- Wow. Draconak is farkas alakú lehet, mert ma úgy jött fel hozzánk. - nézett rám jelentőségteljesen.
- Tényleg? - kérdeztem vissza.
- Tudod mit mondanak azokról akiknek egyforma a patrónusuk? Hogy lelkitársak. - nézett rám komolyan.
- Tényleg? Akkor neked kettő is van a suliban. - nevettem el magam.
- Nem mondod? Kik? - kérdezte lelkesen.
- Luna Lovegood a Hollóhátból, és Terry Boot a Hugrabugból.
- A fene. Nem Mardis? Akkor nem lelkitársazok. - nevetett.
- Az még nem zárja ki hogy ne barátkozz velük. - néztem rá értetlenül.
- De kizárja. Ha a szüleim megtudnák hogy valami vérárulóval vagy sárvérűvel barátkozom, hát nem csak engem nyírnának ki. Ezt te tudod a legjobban Jane. - mondta szomorúan.
- Ne szontyolodj el! Én itt vagyok neked! - mosolyogva belekaroltam, és úgy mentünk fel a negyedikre az SVK terembe. A terem ajtaja nyitva volt, így be is mentünk. Bent éppen Draco és Blaise beszélgetett Pitonnal, na meg a padokat tüntették el.
- Jó napot Piton professzor! - köszöntünk megint egyszerre Bellával.
- Miss Lestrange, Miss Nott! Micsoda kellemes meglepetés. Nincs órájuk véletlenül? - mondta kelletlenül.
- Nincs tanár úr. Rég kész lettünk. Nem nagy dolog elkészíteni két gyógyfőzetet. - adtam az ártatalant.
- Értem. Akkor segítsenek Mr. Malfoynak és Mr. Zambininek elrakni a padokat, ugyanis a patrónusidézéshez hely kell. - mondta felvont szemöldökkel, és már csak a lobogó köpenyét láttuk eltűnni az ajtóban.
- Egyszer megakarom tanulni ezt a talár lobogtatást. - nézett utána Blaise.
- Nehéz lenne. Ez olyan egyedi Pitonos. - vigyorogtam rá, mire mind nevettünk. Gyorsan bevarázsoltuk a padokat a raktárba, és leültünk a párnákra a sarokban. Kis idő múltán befutott a Potter-Weasley páros is, és Neville kullogott utánuk. Persze Blaise egyből kiszúrta magának. Minek az állandó fesz keltés a két ház között? Hallottam ahogy elmotyog egy csalán ártást ami egyenesen Neville felé szállt. De ekkor már talpon voltam.
- Protego! - mondtam, mire a rontás visszapattant egyenesen Blaisre. Az meg elkezdett vakarózni, és kiabálni.
- Jane! Ezt miért kellett. Megvédesz egy Griffendélest! - támadt nekem.
- Maradj nyugton! - mondtam neki és megállt előttem. Ráfogtam a pálcám és levettem róla az ártást, mert igencsak kezdett hólyagosodni a feje. - Finite!
- Ez a minimum. - nézett rám szikrázó szemekkel.
- Figyelj Blaise! Longbottom semmit se csinált mi a fenének akartad ráküldeni azt a rontást? Feleslegesen hergelitek egymást! - teremtettem le, mire sértődötten visszavonult az egyik párnára. Odanéztem Neville felé, és láttam hogy mosolyog. Nem mertem viszonozni, így is kérdőre fognak vonni hogy miért kellett megvédenem. Így inkább elfordultam és leültem Draco mellé.
- Ezt még megbeszéljük. - súgta a fülembe szinte egyidőben Draco és Bella is.
- Jól van! - csattantam fel hangosan.
- Miss Lestrange! Ha kérhetném ne emelje fel a hangját majd én megteszem maga helyett. - szólt rám Piton az ajtóból.
- Elnézést tanár úr. - morogtam.
- Álljatok fel úgy ahogy mondom. - adta parancsba, majd elkezdte sorolni a párokat. - Potter- Parkinson, Weasley-Miss. Nott, Mr. Nott-Brown, Longbottom-Bulstrode, Malfoy-Patil, Zambini-Patil. Patrónust kell megidézniük, párossával hívom ki magukat! Potter, Parkinson ide elém! - parancsolta Piton. Elég morcos lehetett.
- Expecto Patronum! - kiáltották egyszerre, mire egy ezüst szarvas, és egy ezüst róka tűnt fel. Futottak egy kört majd eltűntek.
- Rendben. A következő párost kérném! Weasley, Nott gyerünk! És ez így ment végig. Mondjuk amikor a vidrám helyett egy nagy farkas bukkant elő a Griffesek nagyot néztek, de nem foglalkoztatta őket a téma 1-2 percnél tovább. Miután mindenki végzett, a tanár úr újból felszólalt.
- Remek. Most pedig a négy legjobb non-verbálisan is megpróbálja akinek sikerül, az szerzett 15 pontot a házának. Malfoy-Granger maguk kezdenek! - mondta mire síri csend telepedett az osztályra. Eleinte nem értette hogy mi a gond, de aztán körbenézett és látta hogy mindenki engem néz, én meg felhúzott szemöldökkel nézek a profra. - Akarom mondani Malfoy-Lestrange! Elnézést nyelvbotlás volt. - mondta kelletlenül, és visszaült a tanári asztal mögé miközben várakozóan figyelte ahogy kisétálunk az osztály elé, és egymással szemben megállunk.
Erősen koncentráltam egy szép emlékre, és kimondtam magamban a varázsigét. Expecto Patronum! A pálcám vége felfénylett, és kirobbant belőle a nagy farkas. Most minden eddiginél fényesebben ragyogott. Draco is előhívta a patrónusát, ami pont az enyém mellett állt meg, és mind a két állat a professzorra nézett. Hallottam ahogy halkan elsuttog két szót, de utána rögtön felvette a közönyös arckifejezését. A terembe mindenki ámulattal csodálta az állatokat, és Bella pedig egyfolytában vigyorgott. Hol rám, hol pedig Malfoyra. Majd elengedtem a varázslatot, és semmivé foszlott a patrónusom.
- Remek volt Mr. Malfoy és Miss Lestrange. Ketten együtt 30 pontot szereztek a Mardekárnak. - jelentette ki, mire a Mardisok megtapsoltak minket. A másik két legjobb Harry és Ron volt, de csak Harrynek sikerült non-verbálisan is, így tehát 15 pontot kaptak a Griffendélesek. A két SVK óra hamar eltelt. Észre sem vettem és már az ebédlőben ültünk, és a többiek kajáltak. Én csak egy almát nyammogtam el, amit Blaise szóvá is tett.
- Hé Jane! Egyél valami normális kaját is, mert nem fogod bírni. Jó formában kell lenni a válogatáson. - mosolygott rám.
- Nyugi Blaise jó leszek. - vigyorogtam. - De most nem vagyok éhes. - ez igaz is volt, de egyébként is máson járt az eszem, mert nem hagyott nyugodni az amit Piton mondott. Az a két szó ami kicsusszant a száján, elég nagy gond... "Egy pár" Ezt mondta. És ez... teljesen kiborított. Semmi bajom nincs Dracoval, de ez a jó viszony is ami kialakult köztünk egy nap alatt, azért ez is elég bizarr 6 év ellenségeskedés után. Az meg hogy ebből még több legyen... egyenlőre lehetetlennek tűnik. De most inkább nem agyalok ezen tovább. Be akarok kerülni a csapatba és ez a legfontosabb ezen a délutánon. Kíváncsi leszek Harryék képére amikor az új Tűzvillámommal kivonulok a pályára a Mardisokkal. Na de most indulunk is a szobáinkba átöltözni.
- Gyere Jane! Menjünk öltözni! - fogott karon Bella.
- Jó jó megyek már. - morogtam.
- Na igen. amíg te itt álmodoztál, addig én lerendeztem a Longbottomos ügyedet Blaisvel.
- Tényleg? Mit mondtál neki? - kérdeztem csodálkozva.
- Megkérdezte hogy mi volt ez az egész... és mivel te éppen nem voltál itt agyilag, ezért én válaszoltam helyetted. Azt mondtam neki hogy 6 év barátságot nem könnyű elfelejteni, de erősen próbálkozol. - nézett rám jelentőségteljesen.
- Köszi Bella. - sóhajtottam. - Na de most hagyjuk a piros-arany nyomikat és jöhet a válogatás! - lelkesültem fel, mire ő kiröhögött.
- Jól van gyere te kviddics hercegnő! - húzott fel a szobánkba. Amikor felértünk, azonnal átvettem a kviddics cuccot, és olyan tökéletesen állt rajtam, mintha rám igazították volna.
- Hm. Draco jól vette le a méreteid. - nézett rám Bella.
- Hogy mi? Nem is vett rólam méretet. - néztem rá.
- Dehogynem. Amíg aludtál, felküldött egy elvarázsolt mérőszalagot meg egy puliczer pennát, és azok levették majd felírták a méreteid. - röhögött.
- És te hagytad? Az a perverz vissza fog élni a méreteimmel. Kösz Bella. - morcoskodtam.
- Ne már! El kell ismerned hogy jó ötlet. Nem bízza a véletlenre. Szemmértékkel nem tudta volna így eltalálni. - győzködött.
- Jó mindegy menjünk! De rajtad minek van kviddics talár? - kérdeztem miközben a sarokban álló Tűzvillámomért indultam.
- Nem csak te lehetsz jó hajtó drágám. - kacsintott rám, majd fogta a Nimbusz 2001 -esét és elindultunk le a pályára.
- Úgy látszik Dracoék nem vártak meg minket. - mondtam ahogy kiértünk az udvarra, mert már messziről oda lehetett hallani ahogy röhögnek a Griffendéleseken, mivel az ő válogatásuk még tartott.
- Ki nem hagyták volna hogy ne piszkálják őket egy kicsit. És mi is kapunk majd eleget figyeld meg.- jegyezte meg barátnőm.
- Jah. Gyere nézzük meg mi lett végül is a végleges Griff csapat. Amikor odaértünk, pont akkor jelentette be Harry a csapat beosztást.
- Sonorus! - kiáltotta és a torkához tartotta a pálcáját. Így a felerősített hangját a parkban is hallotta mindenki. Ez a hagyomány. A végleges listát a csapatkapitány olvassa fel hangosan, így akik kint vannak el tudják mondani az egész suliban.
-Tehát! A csapat őrzője maradt Ronald Weasley, a három hajtó Kate Bell, Angelina Johnson, és Ginny Weasley, a két terelő Seamus Finnigan és Dean Thomas, a fogó pedig a csapatkapitány Harry Potter. Köszönöm mindenkinek a részvételt! - köszönt el. Hát... elég erős csapat. Nekünk viszont ennél erősebb kell. Aztán Harry elvette a pálcát a torkától, és még mondott nekik valamit, majd elindultak felénk. Draco intett hogy menjünk.Félúton találkoztunk össze velük.
- Na mi van Potter? Sikerült beválogatni a rajongótáborodat? - kezdett bele Draco a szópárbajba.
- Nekem legalább van. Na és neked? Ezek itt a csicskásaid? - nézett végig rajtunk, és akkor megakadt a szeme rajtam és a seprűmön. - Nocsak Lestrange! Hát te? Ugye nem gondoltad komolyan hogy egy Tűzvillámmal elbírsz. Még az iskolai seprűket sem tudod megülni, nemhogy ezt. - gúnyolódott. Még sohasem beszélt így velem.
- Befejezted Potter? Majd meglátjuk ki nevet a végén. - mosolyogtam rá bájosan és kacagva elmentem mellette Bellát is magammal húzva.
- Figyelj! Ez nagyon durva volt! - nézett rám komolyan Bella.
- Micsoda? Semmi sértőt nem mondtam. - állítottam meg.
- Nem hát! De a hangod! Brrr... Ha hallottad volna magad! Elég durva volt. - magyarázta.
- Jó. Nem érdekel. Sok szerencsét! - mondtam még neki, majd meghallottuk Draco sípját és a hajtó jelöltek felszálltak. Mivel őrzőnk már volt, Marcus Flint öccse Mathias, ezért neki dobáltunk. Blaise indított támadásokat mindig két-két hajtó segítségével. Amikor én és Bella mentünk Blaisel na hát az csúcs volt. A Tűzvillám nagyon jól ment, és nem volt gond az összhanggal sem. Bella és én a két szélén teljesen együtt mozogtunk, és Blaisen is látszott hogy élvezi ezt az összhangot. Összesen tíz pár volt, vagyis kb. húsz ember jelentkezett. Draco nagyon vigyorgott amikor leszálltunk és valamit írogatott a pergamenjére. Végül a két terelő helyére jelentkezők is megmutathatták hogy mit tudnak. Itt leginkább az ütés erősségét és pontosságát mérte fel Draco a jelentkezőkön. Meglepő módon, szerintem itt Crak és Monstro voltak a legjobbak. Ezek után Flint, Blaise és Draco összedugták a buksijuk és megbeszélték hogy kik voltak a legjobbak. Nagyon izgultam hogy bekerülök-e, és egyfolytában Bellát piszkáltam. Aztán úgy felhúztam hogy megkergetett, és eltanyáltunk. Pont rá estem, és kinyomtam belőle a szuszt is. Birkóztunk egy sort, majd meghallottuk Draco mágikusan felerősített hangját.
- Szóval, egy kis figyelmet kérnék! A Mardekár kviddicscsapata ebben az évben a következő emberekből áll fel. Az őrzőnk maradt Mathias Flint, a két terelő: Vincent Crak és Gregory Monstro, a három hajtó: Arabella Nott, Hermione Jane Lestrange, és Blaise Zambini, a fogó pedig a csapatkapitány Draco Malfoy. Köszönöm a figyelmet! - ezután egy hangos sikítás szakította meg a döbbent csendet.
- Bekerültünk!!! - igen. Ezek mi voltunk Bellával. Na most inkább nem írnám le hogy Potter és Weasley milyen fejet vágtak! Leírhatatlan, de egy életre szóló élmény. Draco pedig... hát ő inkább olyan elnézően mosolygott ránk. Parkinson feje meg kb. egy paradicsom árnyalatát vette fel. Ez annak volt köszönhető, hogy Bella Dracot ölelte meg először, addig én Blaiset.
- Ügyes voltál kislány. - mondta vigyorogva aztán elengedett, és ment kiengesztelni a hisztikirálynőt. Bella már szaladt is a bátyjához ezután, így csak Draco és én maradtunk ott.
- Mondtam hogy jó vagyok. - mondtam vigyorogva, mire ő megforgatta a szemeit, és átölelt. - A méreteim levételéért pedig még számolunk. - súgtam oda neki, mire elnevette magát, és egy puszit nyomott az arcomra. Aztán mit csinált? Fejcsóválva elsétál és otthagy. Én pedig majd elolvadtam, de Bellának sikerült fölkanalaznia a pályáról, így mi is elindultunk vissza. Ám, mikor a lelátóra felreppentünk, Ron hangja állított meg.
- Szép volt Lestrange. - a csodálkozás, csak egy pillanatra fagyasztott le, de már be is szálltam a játékba.
- Ó köszi Ronci. Nálad biztos hogy jobb. - vigyorogtam.
- Megváltoztál Hermione. - suttogta a hátam mögött. Nem hittem a fülemnek! Most normálisan akar beszélni? Hát jó. Egy próbát megér.
- Menj csak Bella. Mond meg Draconak hogy Ronnal beszélek aztán majd megyek én is. - néztem rá a barátnőmre.
- Oké. Ne maradj el sokáig. - nézett rám féltőn. Nem hittem volna hogy ennyire megszeretem egy nap alatt.
- Persze. - mondtam, majd miután elindult visszafordultam Ron felé. De akkor Ron mögött már ott állt Harry és Ginny is.
- Mondjátok mert dolgom van. - néztem rájuk hidegen.
- Hát ez az! Mi van veled Hermione? - kérdezte Ginny.
- Tudod Ginny, mindenki változik. Remélem kellemesen telt a nyaratok, mert hát nos az enyém nagyon is az volt. - túrtam bele a hajamba. -Egyébként kösz a kérdést jól vagyok Ginny.
- Mond Hermione, Bellatrix jelentkezett már nálad? - kérdezte Harry.
- Ó szóval erre vagytok igazán kíváncsiak. Megint nem rám... Gondolhattam volna. Egyébként nem. A halálfaló anyám még nem jelentkezett. Most pedig mennék mert Dracoék várnak. - fordítottam hátat. De eszembe jutott valami. Ez lesz a kegyelemdöfés. - Jah, és ha találkoznátok Tonkssal, megmondanátok neki hogy üdvözlöm? Már nagyon hiányzik az unokanővérem. - ez a kis megjegyzés megtette a hatását. Ginny olyan ideges lett hogy az ő "legjobb barátnője" nevét a számra mertem venni, hogy bele remegett a dühébe.
- Fiúk beszélhetnék négyszemközt Hermionéval? - kérdezte, de a hangja többször is elcsuklott.
- Persze. Mi megyünk ugye Ron? - fejezete be a társalgást Harry, és karon ragadta Ront, aki enyhén szólva is gyászos kifejezéssel nézett rám.
- Pápá. - integettem nekik.
- Na idefigyelj te... - kezdett volna bele a kis vörös de leállítottam.
- Kár strapálnod magad Ginny. Tonks a rokonom, és tényleg bírom a csajt. Nem tehetek róla hogy megint félreértettél. - mosolyodtam el, persze kicsit sem kedvesen.
- Te utolsó...
- A-a. Én a helyedben nem fejezném be a mondatot. - szakítottam félbe, és hátat fordítottam neki. Mit is mondtam tegnap este Bellának? " Mindig legyen nálad pálca!" És én vagyok az, aki nem hozza ki a válogatásra... Tettem két lépést a nézőtér lejárója felé, mire egy hangos kiáltást hallottam... ( Stupor! ) Aztán minden elsötétült...