Lestrange

Régi ismerősök jönnek-mennek

"- Te felébredtél? - sikkantottam. Még szerencse hogy Disaudio-t is szórtam az ajtóra.
- Szia. - motyogta bágyadtan.
- Istenem Draco úgy megijesztettél. - öleltem át. Kinyitotta a szemét és holtra vált arccal nézett rám.
- Granger te mi a fenét keresel itt? - kérdezte..."

- Hogy mit mondtál? - kérdeztem vissza halálra rémülve. Néhány hosszú másodpercig farkasszemet néztünk, majd elkezdett nevetni.
- Jaj kicsim... látnod kellett volna az arcod. - röhögött rajtam, de a megkönnyebbülés ami elöntött, engem is mosolygásra késztetett.
- Ha most nem lenne agyrázkódásod, lekevernék egy nagyot. - morogtam, de közben szorosan hozzábújtam.
- Ha nem lenne agyrázkódásom most nem vicceltelek volna meg. De lássa csak be Miss Lestrange, hogy remekül játszottam a szerepem. - nevetgélt.
- Ó igen Mr. Malfoy. Maga pedig azt vegye észre hogy nekem nagyon nem jött be! - mondtam, majd felemeltem a fejem hogy a szemébe nézhessek.
- Vörösek a szemeid - simított végig az arcomon. - Sírtál? - nézett rám.
- Szerinted? - keltem ki az ágyból. - Elkaptalak, elrepültem veled a gyengélkedő tornyához, berobbantottam az ablakot, és azóta kómában vagy. Szerinted? - kezdtem el zokogni.
- Ne haragudj kicsim. - ült fel.
- Hé, azonnal feküdj vissza! - szóltam rá.
- Jó, de akkor gyere bújj mellém. -válaszolt mosolyogva és kinyújtotta felém a kezét. - De előtte... vetkőzz! - vigyorgott.
- Miért? - kérdeztem szipogva.
- Mert még mindig kviddics cuccban vagy, és mert az is tiszta vér. Vagyis azt hiszem az én vérem. Amúgy ki nyerte a meccset?- mért végig.
- Jól hiszed. Egyébként Bella hozott nekem pizsit asszem. És mi nyertünk. Chang elkapta a cikeszt, de 170 ponttal vezettünk, így 210-190 lett a vége. - néztem körbe és meg is láttam az egyik széken a cuccom. De egy francia bugyin és egy hálóingen kívül semmi más nem pihent ott. Mivel a taláromat órákkal ezelőtt levettem a folyosón az már nem volt rajtam. Áthúztam a fejemen a zöld-fehér csíkos meleg pulcsit, majd ami alatta volt fehér top. Már melltartóban és bugyiban álltam ott, majd elindultam a szék felé, de hátulról átölelt két erős kar.
- Mondtam hogy ne kelj fel Draco. - szidtam meg.
- Tudom, de nem tudok neked ellenállni. - sóhajtotta a nyakamba, amit időközben igen részletesen áttanulmányozott az ajkaival.
- Draco beszéltük hogy majd valamikor együtt leszünk úgyis, de nem gondolod hogy egy gyengélkedői szoba nem épp alkalmas rá? Ráadásul most ébredtél fel. Pihenned kellene. - mondtam akadozva elcsukló hangon.
- Janie, mitől félsz? Az ajtó zárva, hallani sem hallanak minket. Tök jól érzem magam nem fogok elájulni ígérem, és rád is vigyázni fogok. Gyengéd leszek. - simított végig a hátamon.

Nem bírtam tovább és az ajkai után kaptam. Draco könnyedén ölbe kapott, majd letett az ágyra és fölém mászott. Mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem váltak el ajkaink. Szenvedélyesen és vadul csókolt, ugyan akkor az érintései hihetetlenül finomak és gyengédek voltak. Lassan kigomboltam a hátán kórházi ruhát, majd lehúztam róla. Szorosan hozzám simult, és így mind a ketten éreztük a másikat egész testében. Beletúrtam a hajába, és még közelebb húztam magamhoz, majd a lábaimat átkulcsoltam a derekán. Vágyakozva sóhajtoztunk a szoba csöndjébe. Szorosan átölelt, közben úgy szabadított meg a melltartómhoz hogy nem is éreztem. Hm... profi. Amint elváltak egymástól ajkaink felfedező útra indult a nyakamon és a melleimen. Mind amennyiszer megpuszilt, megcsókolt kellemes bizsergés futott át a hátamon, mint meg annyiszor amikor csak hozzámér. Egyre jobban beindult, és amikor megszabadított az utolsó ruhadarabomtól, akkor sem tétlenkedett tovább. Gyengéden, és minden percét teljes mértékben kiélvezve töltöttük el az első igazi közös éjszakánkat. Annyiszor képzeltem már el hogy milyen is lenne az első, és álmomban sem gondoltam volna hogy pont a gyengélkedő lesz ennek a helyszíne. De ez most a legkevésbé sem érdekelt. Együtt értünk fel arra a bizonyos csúcsra, és pihegve, lihegve, pihentünk egymás karjaiban. Némán hallgattuk egymás fokozatosan lassuló légzését, majd Draco tanácsára felkaptuk a pizsink, mivel így reggel elég nagyot lesett volna Madam Pomfrey. Majd visszadőltünk, és Draco karjaiban nyomott el az álom.Reggel, arra ébredtem hogy majd megvakulok. A nap pontosan a szemembe sütött. December negyedike van Malazárra! Hogy lesz így fehér karácsony? Jó, nem lett melegem ettől a gyenge hőmérsékletű fénytől, de ahhoz képest elég erős fényt küldött be a szobába. Aztán arra lettem figyelmes, hogy a hajamba szuszog valaki. Ejnye, ejnye. Belebújunk a hajamba? Jah, így legalább neki nem sülnek ki a szemei.
- Draco... - nyögtem fel, mert a keze elég érdekes helyen volt.
- Hm? - kérdezte álmatagon. - Mi az édes? - emelte fel a fejét.
- Hova nyúlkálsz te éjjel? - néztem rá vigyorogva. Mivel a keze a belső combomon eléggé felül pihent. Erre a kérdésre kajánul elvigyorodott majd visszatette a fejét és készült eltűnni a hajamban újra.
- Nekem, de csak nekem, szabad. - dünnyögte.
- Ebben igazad van. - fordultam meg, és átkulcsoltam a nyakát. Megcsókoltam, de úgy látszik már vissza is szusszant mert nem csókolt vissza. Elmosolyodtam, majd kimásztam a takaró alól. Nagyon hideg volt attól a kis napfénytől függetlenül. Felkaptam a pálcám és meggyújtottam a kis kandallót, aztán neki álltam levelet írni.