Lestrange

Váratlan fordulat

- Minden rendben lesz kicsim! - próbált nyugtatni Draco, ahogy az előcsarnok felé igyekeztünk. Suttogva beszéltünk, mert mögöttünk ott csúszott az az ocsmányság.

- Persze, tudom, remélem... - motyogtam, aztán megláttuk a jelet, vagyis azt, hogy az egyik fáklya rendes sárga lángok helyett, kék színnel ég. Akár az otthoni gáztűzhely lángja. Dracóval egymásra néztünk, majd kissé gyorsabb tempót felvéve, lehagytuk azt a dögöt. Draco hirtelen berántott egy fali mélyedésbe, aztán már csak a dühös sziszegést, majd Harry hangját és egy kifulladt nyöszörgést hallottunk. Óvatosan kinéztünk, és Nagini csaknem darabokban feküdt az előcsarnokban, Harry pedig kezében a karddal felette állt.

- Ron... Ron hol van? - kérdeztem kicsit akadozva a látványtól.

- Eltörte a lábát, a mai meccsen. Madam Pomfrey ma este kiengedi, de úgy néz ki, nem elég hamar. Nagyon fogja bosszantani, hogy lemaradt erről - vigyorgott ránk Harry.

- Na persze. Weasley ki fog ugrani a bőréből amiért nem kellett végignéznie, hogyan kaszabolod szét. Egyébként miért olyan fontos, hogy kinyírjátok ezt a dögöt? - kérdezte Draco kissé gúnyosan.

- Ezt majd később elma.... ÁÚ! - sikoltottam fel a mondat közepén. Felhúztam a kék pulcsim ujját, és a Sötét Jegy haragos vörösen izzott. A francba! Ránéztem Dracóra, és az ő arca is grimaszba rándult, miközben az alkarját szorongatta.

- Na most hihetetlenül dühös! - nyögte ki Harry, majd összeesett. A sebhelye felszakadt és vékony csík vér indult meg a széléből. Odaszaladtam hozzá, de látszólag semmi baja nem volt, azon kívül, hogy elájult a fájdalomtól.

- Mégis mit... Szóval ezért! - csattant mögöttünk egy hideg hang. Megfordultunk, és Piton állt elborzadva az előcsarnokban.

- Perselus, Harry elájult, segítened kell! Aztán válaszolunk a hívásra - mondtam, és közben Harry fejét az ölembe húztam.

- Még mit nem! Nem hinném, hogy meg akarsz halni Jane, és te sem Draco! Most van vége ennek. Ha egy ilyen intenzív hívásra odamegyünk, biztosan meghalunk, viszont ha nem, akkor tudni fogja, hogy elárultuk. Ezért, maradunk! A klubhelyiséget lezártam, nem tudnak kijönni a többiek. Naginit ki intézte el? - kérdezte dühösen.

- Potter volt, de ne kérdezd azt, hogy miért! Ez valami griffendéles dolog lehet... - morogta Draco.

- Az igazgató nincs az iskolában, így vigyük le Pottert a laboromba. Ott pedig elmesélitek, hogy mire volt jó ez az egész! - mondta, majd egy pálcaintéssel felemelte Harryt, engem meg Draco fogott kézen és kísért le a pincébe. Már alig tudtam menni a fájdalomtól, mivel időközben szinte elégette a szöveteket és a húst is a jegy. A professzor laborjában egy ágyat varázsolt az ájult Harrynek, majd egy kis fiola bájitalt vett elő. Csepegtetett vele Harry sebhelyére, majd a mi és a saját jegyére is. A fájdalom azonnal elmúlt a karomból.

- Most pedig elmondod mi volt ez! - nézett rám rögtön, ahogy leültünk.

- Mit tud a... mit tud a horcruxokról u-uram? - kérdezte egy fáradt és megviselt hang az ágy felől. Piton arcára kiült először a döbbenet, majd a mélységes undor és megvetés.

- Potter, azt akarod bemesélni, hogy a Nagyúr horcruxot készített? - kérdezte maró gúnnyal Piton.

- Hetet, és kígyópofa is mindjárt itt lesz. Biztonságos helyre kell vinni a diákokat mert Voldemort alig egy óra múlva ostrom alá veszi a Roxfortot, persze közölte, hogy előtte lerendez engem. - Harry hangja tele volt bosszússággal és valami hihetetlen fásultsággal.

- Merlin, hányat semmisítettek meg eddig? - kérdezte, közben halkan Dracót is beavattam a horcruxok rejtelmeibe.

- Hetet. Ott fekszik fent a hetedik - nyögte miközben felállt.