Lestrange

Lábadozás

Iszonyatosan fájt a fejem. Ez az első amit érzékelni tudtam. Aztán a második, hogy fekszem, mégpedig puha de fertőtlenítő szagú ágyneműben. Fúj, ez pont olyan szagú, mint amik a gyengélkedőn vannak. Várjunk csak... Ginny... aztán a kábító átok... Az a kis ribanc megátkozott! Ezt nem hiszem el! Au, megint belehasított a fejembe a fájdalom. A bal halántékomnál fájt a legjobban, és amikor odanyúltam akkor egy kötést tapintottam ki. Ideje lenne kinyitni a szemem... Erőt vettem magamon, majd résnyire nyitottam a szemhéjam. Először csak azt fogtam fel, hogy sötét van és egy gyertya világít mellettem. Aztán meg azt, hogy valaki fogja a kezem. Odanéztem és ha hiszitek ha nem, teljes életnagyságban Draco Malfoy aludt az ágyam szélén, egy kis sámlin. Persze azt a szőke fejét felrakta az ágyamra... de várjunk csak! Ez nem is az én ágyam. Az sokkal puhább. Alaposabban körülnéztem, és akkor esett le hogy a gyengélkedőn vagyunk. Huh, rendesen kiüthetett a kis csaj ha egy egyszerű kábítástól a gyengélkedőre kerültem. Minél éberebb lettem, annál jobban kezdtek zsibbadni a lábaim, és a kezeim. Hát hiába... ha valakit edzés után elkábítanak az ne várjon semmi jót az izmaitól. Most ez mindegy volt, de valahogy meg kell mozdítanom magam. Nagy nehezen sikerült arrébb raknom a bal lábam tíz centivel, és ezt követtem a jobbal is. A kezeimet is hajlítgattam... volna... ha Draco nem szorongatta volna a jobbat. Így csak a balt tudtam tornáztatni. Egyébként lehet hogy nem voltam elég figyelmes, mert Draco ébredezni kezdett.
- Jane! El sem merem hinni! Jól vagy? Már azt hittük sohasem térsz vissza a földre. - mosolygott rám, de látszott rajta hogy nagyon meg van könnyebbülve.
- Nyugi, jól vagyok. Csak segíts felülni. - kértem, mire odajött és kicsit megemelt, így neki tudtam támaszkodni az ágy háttámlájának.
- Te jó Mardekár! De könnyű vagy. Csont és bőr. Hozassak Dobbyékkal valami kaját? - kérdezte.
- Nem kell köszi. Nem vagyok éhes. Bár ma délben sem ettem túl sokat. - emlékeztem vissza.
- Ma délben? Jane... két hete kómában vagy. Betört a fejed amikor a Weasley szuka elkábított. Ez volt két hete hétfőn, ma meg csütörtök van. Szóval már majdnem három hete hogy itt fekszel. - nézett rám aggodalmasan.
- Szent Malazár! Akkor nagyon le vagyok maradva a tananyaggal! - jöttem rá. Ellenben ő felnevetett, de ez megint olyan " de megkönnyebbültem" nevetés volt.
-Hermione visszatért. - mosolygott rám.
- Miért vagy itt? - kérdeztem hirtelen.
- Mert most én vagyok a soros. Beosztottuk a hetet minden éjszaka itt van valaki a csapatból. Most pont engem fogtál ki. Peched van. - vigyorgott rám.
- Vagy inkább szerencsém. - motyogtam halkan, de úgy néz ki meghallotta, mert közelebb hajolt, és megpuszilt. Először a homlokom, majd az arcomon, és a számszélén is. Nem bírtam ki így elmosolyodtam.
- Ezt miért kaptam? - hajoltam hozzá közelebb.
- Mert örülök hogy visszatértél. - nézett a szemebe, de időnként elvándorolt a pillantása a számra is. Olyan édes volt és nem is tudom olyan "nem Draco Malfoyos". Még közelebb hajoltam hozzá, így az ajkaim lágyan végighúztam az övéin, de nem csókoltam meg. Szívesen húzom még egy kicsit az agyát, így csak adtam egy puszit ugyan oda a szája szélébe ahova tőle is kaptam.
- Mehetnél és felverhetnéd Madam Pomfreyt hogy felébredtem. - simítottam végig az arcán.
- O-oké. Máris. - tápászkodott fel az ágyam széléről. Biztos ráférne most egy hideg zuhany szegény srácra. Elvigyorodtam, majd visszadőltem az ágyba. Madam Pomfrey két percen belül már ott is legyeskedett körülöttem. Megitatott velem egy halom erősítő s nyugtató főzetet, amitől rendesen elálmosodtam. Majd miután visszament a szobájába, Draco megint odaült hozzám.
- Aludnod kellene. Reggel itt fog nyüzsögni mindenki. - nézett rám mosolyogva.
- Igen gondolom. De ha fel mertek ébreszteni, én végigátkozom az egész Mardekárt! - jelentettem ki álmatagon.
- Hát persze. Majd csöndben leszünk. - nevetett.
-Draco? - szólaltam meg egy pár percnyi csend után.
- Tessék?
- Adsz majd nekem különórákat? - kérdeztem, de már alig hallottam mit mond.
- Miből szeretnél tőlem külön órákat? - hajolt közelebb.
- Hm... - sóhajtottam egyet. - Animágia. - motyogtam.
- Hát persze Janie. Bármikor. - puszilt megint homlokon, majd elaludtam.