Lestrange

Átváltoztatástan

Szombaton nagy bulit csaptunk a klubhelyiségben, és nem kevés mézbor és vajsör elfogyott. Pansy pedig vasárnap délig elő sem került. Úgy látszik a kis öltözői beszédemmel csak annyit értem el hogy kezd beletörődni a dolgokba. Nem akartam annyira nyers és durva lenni Pansyval, de inkább lássam őket Voldemort csatlósai között, mint halottként. Bár ők is lehetnének rendtagok, de nem ismerem őket annyira hogy ezt száz százalékosan eldöntsem. Még azt sem tudom hogy mi hogy fogjuk túlélni ezt Dracoval, nem hogy a fél osztályom megmentsem. Legyen egy sötét varázstetoválás a karjukon, minthogy vérárulásért vagy szökésért elkapják őket. Látom hogy nem akarnak halálfalók lenni, tudom hogy nem akarnak senkit sem bántani, viszont azt is nagyon jól tudom, hogy ha másból nem is, de félelemből megteszik majd. Csak abban tudok reménykedni hogy Draco és én nem bukunk le elég hamar, és jó szolgálatot tehetünk a rendnek.

Ma, vagyis hétfő reggel egy teljesen más helyen ébredtem, de nézzük hogy kerültem oda.
Vasárnap, egész nap gyakoroltunk Dracoval. Egy nagy tükörteremmé változott át ezúttal is nekünk a szoba, és így tanultatja velem az animágiát. Legalább látom az átalakulást, és minden olyan dolgot amit esetleg nem úgy csinálok mint Draco. csak étkezésekre mentünk le, és a szobát véglegesen este kilenckor hagytuk el. De ezúttal nem fáradtan vagy letörten mert még mindig nem sikerült... Úgy délután négy felé, nem biztos mert nem volt nálam óra de ez nem lényeges, szóval akkor már nagyon bele voltam fáradva a dologba. Nem sikerült nagyobb eredményt elérnem, csupán egy félig ember félig farkas mutánsra hasonlítottam leginkább. Volt amikor Draco olyan nevetőgörcsöt kapott a látványon, hogy a hasát fogta. Ez ezek szerint csak szerintem nem volt vicces.
- Naa ne haragudj, csak olyan vicces volt... - fogta meg a kezem miután ott akartam hagyni had röhögjön.
- Marha vicces hogy hetek óta gyakorlunk és semmi sincs! - akadtam ki.
- Ez neked semmi? Jane, nekem fél évembe telt amíg át tudtam alakulni teljesen, neked meg alig két és fél hét alatt sikerült majdnem teljesen. Az már más kérdés hogy a "majdnem teljesen" milyen látványt nyújt. Tudod, az én oktatóm, azaz anyám, még jobban kinevetett. Hadd szórakozzam én is egy picit. - nézett rám bociszemekkel.
- Nem! Inkább csináljuk tovább. - álltam vissza a helyemre. Ő pedig megadóan követett.
- Jó akkor taktikát váltunk. - mondta a hátam mögül.
- Mire gondoltál? - kérdeztem.
- Shh... Tedd amit mondok. - súgta lágyan. - Hunyd be a szemed. Lazulj el Janie... Ürítsd ki az agyad. Ne gondolj semmire sem. Ne foglalkozz most az animágiával, a vizsgákkal, vagy épp a karácsonnyal. Semmivel sem. Csak rám koncentrálj. - suttogta halkan a fülembe, és akaratlanul is kirázott a hideg. - Nagyon jó kicsim. - dicsért meg amikor majdnem olyan lassú és egyenletes volt a légzésem mintha aludnék. - Most pedig, idézd fel a képet amin az animágus alakomban vagyok de úgy, hogy a bundája barna legyen pont mint a tiéd. Koncentrálj rá nagyon erősen. Megvan? - kérdezte és én bólintottam. - Nagyszerű, akkor most koncentrálj és képzeld azt ahogy átalakulsz azzá a farkassá, közben fordítsd magad felé a pálcád és végezd el úgy non-verbálisan a varázslatot ahogy eddig. - utasított, és én tettem amit kért. Éreztem hogy átjárja a testem valamiféle meleg bizsergető érzés. Nagyon nagyon fura volt. amikor már szinte biztos voltam benne hogy négy lábon állok, valaki megbökött oldalról. Kinyitottam a szeme, és ránéztem. Velem egy-magasságban egy nagy sárga szemű, koromfekete farkas állt. Fejével a tükörfal felé bökött, és én is ara néztem. A látványtól köpni-nyelni nem tudtam. Egy majdnem ugyan akkora barna farkas állt a fekete mellett. Annyira összeillettünk ahogy így álltunk egymás mellett. Hirtelen örömömben azt sem tudtam mit csináljak, így felnyüszítettem, és mint egy bolond kiskutya ugrálni kezdtem. Draco vakkantott egyet, mire picit lenyugodtam. Lassan felém sétált, majd mikor odaért mellém, hozzám dörgölőzött mint valami kiscica, és megnyalt. Na ez már vicces volt. Draco visszaváltozott, és hatalmas vigyorral jött felém.
- Annyira szép vagy Janie! Mit szólnál hozzá, ha nem mondanám meg hogy kell visszaváltozni, és lenne egy kutyám? - tudtam hogy csak viccel, de azért ez elég rémisztő ötletnek tűnt. Rámorogtam, mire nevetni kezdett.
- Tudtam hogy nem egyeznél bele. - sóhajtott lemondóan, mire megráztam a fejem. - Hát jól van, annyi a dolgod, hogy visszafordítod a folyamatot. Képzeld el magad emberként, és mellé a farkas alakod. Képzeld hogy a farkasból lesz az emberi külsőd. - Azt csináltam amit mondott, de elsőre sehogy sem akart menni. Na nem! Én nem maradok egy túl méretezett kutya az tuti. Még érősebben koncentráltam, amikor megint megéreztem a jól eső bizsergést a végtagjaimban, majd a hasamban, és a mellkasomban is. Pár pillanat múltán már ismét emberként álltam a tükör előtt, lehunyt szemekkel. - Nagyon ügyes voltál kicsim. - suttogta Draco, és átkarolt hátulról.
- Ó igen. Tudom. - fordultam meg vigyorogva. Ami hirtelen eltűnt az arcomról. - De fel nem foghatom, hogy jutott az eszedbe hogy farkas maradjak! - ütöttem egyet a vállába, amit szerintem meg sem érzett, mivel hangosan nevetett rajtam.
- Csak vicceltem, jobb szeretem ha ember vagy, ilyenkor több mindent megtehetek. - mondta ravaszul mosolyogva, és közben a bal karja lejjebb csúszott a fenekemre a derekamról.
- Na persze. - mondtam ál-morcosan, majd kibújtam az öleléséből. - Gyere gyakoroljunk még. - húztam vissza a tükör elé, és folytattuk. 4-5 óra múlva már pálca és varázsige nélkül ment az át- és visszaalakulás. Boldogan mosolyogva, és ugrándozva jöttem ki a Szükség Szobájából Dracoval.