Lestrange

Előkészületek és szöktetés

Amióta a Nagyúr ilyen gyorsan kézhez kapta az emléket és meg is nézte, sokkal nyugodtabb. Bár a jóslat egy része kissé aggasztja, és nem tud rájönni hogy milyen erő lakozhat Harryben. Dumbledore szerint már csak egy horcrux kell, ami valószínűleg Hollóháti tulajdona lesz, és amit most gőzerővel kutatnak a kastélyban. Persze még ott van Nagini is, de azt majd mi elintézzük.
Holnap este viszont a Nagyúr elé kell állnunk. Sokszoros beavatást tervez, ezért Bellát el kell menekítenem.

- Bella! - rontottam be a szobánkba. Ő már kisírt szemekkel és félig összecsomagolva ült az ágyán.

- Jól vagy? - kérdeztem és leültem mellé.

- Igen jól. De féltelek nagyon. - nézett rám. Tudom mire érti. A Nagyúr nem lesz boldog és mivel én állok legközelebb Bellához, na meg Blaise, ezért tutira az én hátamon csattan az ostor majd.

- Engem sose félts. Felvázolom a tervünket jó? - néztem rá, mire bólintott és egy pálcaintésre a maradék cucca is becsomagolódott majd kicsi és könnyű dobozkává változott. Azt zsebre vágta, és figyelmesen nézett vissza rám.

- Rendben. Tehát, nálam van Harry láthatatlanná tévő köpenye, meg a tekergők térképe. Így tudni fogjuk kibe botlunk bele, és nem is látnak majd minket. Dumbledorehoz megyünk, ő vele pedig megbeszélünk mindent. Oké? - vázoltam az utunkat gyorsan.

- Igen jó. Mehetünk. - mondta, majd a köpeny alá bújva kisettenkedtünk a klubhelyiségből. Most volt vacsora idő, így szinte senkivel sem futottunk össze. Bár Mrs. Norris egyszer kiszagolt minket, és ezért ideiglenes sóbálványátkot küldött rá Bella.

- Itt is vagyunk. - mondtam egy nagy kőszörny előtt állva. Bella csak nagyokat lesett. Ő ezt nem is tudta. Soha nem járt még az igazgatóiban.

- Hogy jutunk be? - kérdezte.

- Csak figyelj! - mondtam és elmormoltam a jelszót. "Bűvös Bizsere" Majd az felengedett minket. A megbeszéltek szerint, Dumbledore nem ment vacsorázni. Idejöttünk hogy Bellát megszöktessük.

- Szerbusztok! - köszöntött minket ahogy beléptünk. Bella azonban rögtön le is dermedt. Én is meglepődtem, mivel nem voltunk egyedül. Harry, Ron, Piton és Rogerius is ott volt.

- Jó estét! - köszöntem, miközben az éppen elájulni készülő Bellát lenyomtam egy székre.

- Ms. Nott hogy érzi magát? - mosolygott rá az öreg igazgató.

- J-jól uram. - motyogta, és közben nem nézett Pitonra. Óh, tehát ez a baj.

- Perselus, kérlek ne méregesd már ennyire. El nem tudod képzelni hogy mennyire ki tudod ezzel készíteni az embereket. - dőltem neki az ablak melletti falnak. Piton rám nézett majd vontatottam megszólalt.

- Köszönöm ezt az igen hasznos információt Jane, de csak meg akarok győződni Arabella szándékairól. - mondta, közben tovább vizsgálgatva húgomat.

- Professzor, ön mit keres itt? - nézett fel végre barátnőm Perselusra. Na ez az, szed össze magad kislány!

- A Főnix Rendjének tagja vagyok Bella. És kémként dolgozom a Nagyúr kárára. - foglalta össze a lényeget. Aztán Harryre és Ronra nézett akik még minidg semmit sem értettek abból hogy mit csinál itt egy mardekáros haláfaló növendék.

- Értem. Dumbledore professzor, a segítségét szeretnénk kérni. - kezdett bele barátném.

- Miben is Arabella? - kérdezte, holott pontosan tudta.

- Nem akarok halálfaló lenni. Én erre nem vagyok képes. Még a gondolattól is rosszul vagyok hogy azt az ocsmányságot kelljen a kezemen viselnem. Én nem ilyen életre vágyom! Nem akarok egy életre megbélyegezve élni. - fakadt ki, és közben én meg Piton egymásra néztünk, és valószínűleg ez mindenkinek feltűnt mert elég sok fájdalom látszódott mindkettőnk tekintetében.