Lestrange

A díjátadó ~ Epilógus

A terem teljesen megtelt emberekkel. A Minisztérium díjátadó termében most épp az ifjú bájitalmesterek kapják meg jól megérdemelt diplomájukat. Én is kapok, mivel az elmúlt két évem erre áldoztam.

A végső csata rengeteg halállal járt. Én is, mint mindenki sokat vesztettem, de ami a legjobban megviselt az Draco volt. Miután Lucius ráküldte azt az erős átkot, két napig azt hittük, meghalt. Nem volt pulzusa, és az életműködése leállt. Aztán legnagyobb megdöbbenésemre és megkönnyebbülésemre, a kirendelt minisztériumi azonosító kijelentette, hogy egy ismeretlen átokkal átkozták meg. Az az átok egy az egyben az Élő-halál eszencia tüneteit produkálta. Draco élt, és Lucius ezek szerint imádta volna, ha élve eltemetik a fiát. Amint ezt megtudtuk, Perselus már be is adta neki az ellenszert, és egy hónapnyi lábadozás után, de végül elhagyhatta az ispotályt.

Még meg sem gyógyult teljesen, de már azt tervezte, mikor megyek majd hozzá. Soha életemben nem voltam még annyira boldog, mint az esküvőnkön és az azt követő két évben.

Ám elszámítottuk magunkat, és a RAVASZ vizsgáink után nem mehettem dolgozni. Kiderült, terhes vagyok.

Draco munkába állt, átvette apja üzleteit, azzal a különbséggel, hogy nem zsarolással és pénzzel próbált elérni némi tiszteletet. Nagy nehezen, de végül majd egy év alatt sikerült tisztára mosnia a Malfoy nevet, amit Lucius kellőképp bemocskolt.

Narcissa együtt élt velünk a Malfoy Kúriában, ahol Perselus is gyakran megfordult. Mivel mesteri vizsgára készültem, ő lett a tanárom. Elég nehezen ment, de végül sikeresen levizsgáztam.

Hogy miért ment nehezen?

Életem értelme miatt.

Illetve az egyik miatt. Scorpius Hyperion Malfoy a kisfiúnk, most múlt egy éves, és egy csodálatos kisbaba. Elég nyűgös és akaratos, de amikor a kis fogatlan Malfoy mosolyt felvillantja, minden bosszússágom elillan. Hidrogén szőke haja még világosabb mint az apjáé, és a szeme a legszebb szürkéskék árnyalat. Az arisztokratikus, nemes Malfoy vonások gyönyörűvé, míg az én arcvonalam és szemem vágása bájossá tette arcát. Gyönyörű kisfiú. Az apja szerint ravaszabb és hiúbb lesz az eddigi összes Malfoynál, bár szerintem Dracót nehéz lenne felülmúlni.

Keresztszülőknek Blaise és Bella Zambini került kiválasztásra, és bár Bella még csak most jár a negyedik hónapban, felkért minket az ő kislányuk keresztszüleinek. Boldogan elfogadtuk.

Harryvel és Ronnal is helyrejött a kapcsolatom, úgy ahogy.

Harry elvette Ginnyt és most végzős az auror képzőben, emellett a kis James Sirius Potter egy idős Scorpiusszal. Csakúgy mint nekünk, nekik is korán érkezett a baba.

Ronald az egyik hugrabuggos évfolyamtársunkkal, Susannal jár úgy fél éve. Jobb is ha nem sieti el a házasságot, ráadásul a munkája és a barátnője teljesen lefoglalja. Ron a kedvenc csapatához kapott ajánlatot, amit rögtön elfogadott. Így most őrzőként játszik, és remekül keres.

A Weasley család sem volt már többé szegény véráruló család, hiszen Arthur kapta a varázsközlekedéssel foglalkozó főosztály vezető pozícióját, miután Kingsley lett a miniszter.
Az ikrek vállalkozása is fellendült, így a Weasley család fürdött a pénzben. Életükben először nem nélkülöztek és jól éltek.

És, hogy a minisztérium mivel hálálta meg a kémkedést, meg a jegyet a karunkon? Semmivel. Megemlítettek minket, vagyis Dracót, Blaise-t, Perselust, Narcissát, és engem, mint jó útra térő mocskos halálfalókat. Semmi elismerést nem kaptunk. Ezzel szemben Albus zsebre vághatott még egy arany fokozatú Merlin-díjat, csakúgy mint Ron és Harry.

A Rend tagok pedig az ezüst fokozatot. Az ott harcoló diákoknak pedig a bronz fokozat járt. Ezáltal Bella is ezüstöt kapott. Ez nagy vízhangot is vert, tekintve, hogy a testvérét, annak menyasszonyát, na meg a Crak és Mostro párost lecsukták, és hatvan év Azkabanban letöltött börtönbüntetésre ítélték őket. A fél életük ott élik le. Már ha megélik a nyolcvanat.

Ami engem illet, nem érdekel a kitüntetés, de azért sérti az önérzetem, hogy még ennyit sem kapunk. Ahogy Draco fogalmazott: "Nem elég, hogy Malfoy vagy szívem? Így legalább rád sem mernek nézni az utcán. Ha meg igen, akkor is majd kiesik a szemük." Egy idióta, de szeretem. Nagyon szeretem.

- Hermione Jane Malfoy! - hoppá ez az én nevem. Felkapom a fejem, majd felállok, és elindulok fel a pódiumra. Fehér ünnepi talárom körülleng, és elől ott van rajta a bájitalmesterek emblémája. Felmegyek és kezet fogok Kingsleyvel. Rám-vigyorog és átnyújtja az összetekert pergament, aztán pedig egy kisebb tapsvihar után beállok a többiek közé. Körülnézek a vendégek, családtagok, barátok sorain, majd megpillantom azt amit kerestem. Két szőke fej. Életem szerelme és a kisfiúnk. Rájuk mosolygok és odaintek, míg Draco és Scorpius visszaintegetnek. Mármint Draco fogja a kis cseppem kezét, és integetnek együtt a maminak. A látásom elhomályosul, és könny önti el a szemeim, ha arra gondolok min kellett átmennem ahhoz, hogy végre megkapjam a megérdemelt boldogságot. Draco mellett ül a Zambini házaspár, a mögöttük lévő sorban felfedezek pár vörös üstököt és két feketét is köztük. Most vagyok igazán boldog. Mosolyogva lelépek a színpadról amikor elintenek bennünket, és átölelem az eddig diszkréten a sarokban álló Perselust.

- Köszönöm Pers! - vigyorgok, de az örömtől könnyezem.

- Jó tanítvány voltál Jane! Na menj, mert már vár a családod - enged el, én pedig szipogva bólintok.

- Igenis mester! Viszontlátásra! - hajolok meg picit, hiszen minden tanítvány tisztelettel tartozik a mesterének. Emellett nekem a házvezetőm, és tanárom is volt egyben. Elmosolyodik, majd viszonozza a gesztust, ami nem mindennapi. Ez nagy megtiszteltetés a tanítványnak.

- Tegyen róla, hogy ennél is büszkébb lehessek. Viszlát Mrs. Malfoy! - köszön el, majd hoppanál. Én csak nézem a hűlt helyét, amikor valaki félkézzel átölel hátulról.

- Nem szereti az érzelgősséget, tudod jól - hallom Draco hangját közvetlenül a fülem mellett, és érzem hogy vigyorog. Megfordulok, és ő átölel, magunk közé szorítva apuci és anyuci szeme fényét. Lány puszit lehelek Scorpius arcára, aki elaludt apja karjaiban, majd megcsókolóm az én Szőke Hercegem.

- Szeretlek! - mondja amikor elválunk, és én még most sem tudok betelni vele. Ez az egy szó nem képes kifejezni azt amit érzek iránta.

- Én is szeretlek, jobban mint azt el tudnád képzelni - mosolygok rá, mire felvillant egy olyan tipikus Malfoy mosolynak nevezett szájhúzást.

- Talán van némi fogalmam róla - súgja, és megint megcsókol. Tökéletes lezárása egy tökéletes napnak. Miután elválunk, lenézek a kisfiúnkra, és arra gondolok, hogy ők egy mennyivel jobb és szebb világban nőhetnek majd fel. Ha másért nem, hát ezért megérte áldozatokat hozni és harcolni.

VÉGE

Köszön akik elolvasták ezt a történetet.Remélem tetszett.

Puszi❤