~ Kereszttűz ~

~ Part 1: A baleset ~

Hinata szemszöge

A táblán csikorgó kréta hangját, csak a tanárúr szava töri meg, mikor az óra végéhez közeledve feladja a hétvégére szánt feladatokat. Miután megkaptuk a leckét a csöngő is működésbe lendült. Az egész osztály rohamtempóban kezdett el összepakolni. Mindenki siettet haza vagy az adott klubba ahova jár. Természetesen én is siettem a röplabda edzésre. Tíz perc múlva az öltöző ajtaján belépve megpillantottam Nishinoya-senpait és Tanaka-senpait.
-Sziasztok! - a hangomra mind a ketten abbahagyták az öltözködés és felém  fordultak.
-Szia Shoyo! - Nishinoya-senpai mint mindig ma is tele volt energiával.
-Cső Hinata! Azt mondták a többiek, hogy a mai edzésen kint fogunk futni a dombon.
-De ha lehet most ne menjetek tovább és ne tévedjetek el. - hirtelen hátrafordultam a mögöttem megszólaló hang felé. Tsukishima ált velem szemben gúnyos vigyorral az arcán.
-Nem fog mégegyszer előfordulni! - mindig olyan gúnyos és utálatos  nem tudom hogy hogy tudja elvisleni Yamaguchi.
Amíg én ezen töprenghetem, addig a többiek is befutottak. Mindenki hamar átöltözött, majd sietve átmentünk a tornaterembe, ahol az edző és a két menedzserünk már várt ránk. Elindultam hogy köszönök Yachi-nak, de mikor meglátott hirtelen elbújt Kiyoko-senpai mögé. Nem tudtam miért volt ez a reakciója ezért inkább odamentem az edzőhöz.
-Először kimegyünk futni a dombra, utána visszajövünk és gyakoroljuk a fogadást és a nyitást. Legalábbis ez volt a terv.
Elindultunk kocogva a dombhoz, mellettünk jöttek biciklin menedzserek és az edző.
-KAGEYAMA! Versenyezzünk, hogy ki ér hamarabb oda! - a hirtelen felszólalásomra mindeki odakapta a fejét.
-Soha nem veszítek ellened! - és ez volt a végszó. Mindketten úgy elkezdtünk sprintelni, hogy a többiek csak a port nyelték utánunk.
Sajnálatos módon Kageyama nyert, én pedig vesztettem.
Hogy kipihenjem a fáradalmakat nekidőltem a mellettünk lévő falnak, vetélytársam sem tett különbül, leguggolt mellém és a falnak támasztotta a hatát. Mire kipihentük magunkat a többiek is elérték a domb elejét. Az edző kiadta az utasításokat.

- Párosával fel kelett futnotok a domb feléig, majd utána sétáljatok ide vissza a hozzánk. - nem tűnt olyan nehéznek a feladat, viszont nagyon fárasztó volt.

Kageyama szemszöge:

Az utolsó kör eljövetelével mi voltunk az utolsó páros aki felfutott a dombra. Már elindultunk lefelé mikor egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes a hátam mögül. Megfordultam, hogy megnézzem a zaj forrását, de ami ezután fogadott nem volt kellemes látvány..
-Hinata jól vagy!?! - Shoyo a járdán feküdt. A feje alá tettem a kezem és próbáltam lassan megemelni, de valami nedves és meleg dolog ért a kezemhez. Vér.
-BOKE Hinata kelj már fel! Ez nem vicces! - nem is szánta viccnek..elájult.
Lassan felemeltem és rátettem a hátamra. Próbáltam minnél gyorsabban leérni a többikehez..