~ Kereszttűz ~

~ Part 6: Elmondjam..? ~

Kageyama szemszöge

Az torna teremben már csak a cipők nyikorgó hangját és az edző utasításait lehet hallani ahogy levezényelte a meccs utáni nyújtásokat. Mindenki vigyorgott és őrült a győzelmünknek  nekem viszont valahol teljesen mashil járt az agyam. A kis mandarin tettén, amit indulás előtt csinált.
Miért? Miert kellett arcon csókolnia. Eddig azt hittem, hogy az érzéseim viszonzatlanok. Főleg miután elmondta megtudtam egy bizonyos dolgot. Muszáj beszélnem a kis védővel, még mielőtt felszállnánk a buszra.

- Hinata, tudnánk beszélni?

Hinata szemszöge:

- P-Persze. Mondd! - vajon le szidni a korábbi miatt?

- Ami korábban történt..- itt hirtelen abbahagyta a mondandóját és dühösen a hátam felé nézett. Megfordultam, hogy én is lássam, hogy kinek küldi ezt gyilkos tekintet. Az Aoboajohsai iskola kapitánya jött épp a mi irányunkba.

- Szia Chibi-chan, Tobio-chan. - úgy letörölném a képéről azt az öntelt vigyort. Mondjuk egy labdával vagy egy kalapáccsal...

- Mit akarsz Oikawa? - ettől a hangszíntől és hanglejtésétől automatikusan kirázott a hideg.
Így belegondolva, nem szívesen húznék ujjat Kageyama-val. Magas, erős és könyörtelen.

- Olyan bunkó vagy Tobio-chan. - lebiggyesztette a szája sarkát mintha megsértődött volna. Pedig mindenki tudja, hogy csak kötekedni szeretne velünk.

Legalább 5 percig hallgattuk Oikawa hülyeségeit, majd végül Iwaizumi elrángatta tőlünk a hisztis feladót.

- Gyertek, itt a busz! - Suga-san hangja élesen süvített a levegőben. Indulnunk kell a buszra különben Daichi mérges lesz. És félelmetes mérgesen.

Felkapkodtuk a cuccainkat és elindultunk a buszra. Ezalatt a kis idő alatt felrobbant a fejem a sok kérdéstől. Vajon mit akart mondani Kageyama? Le akart szidni? Vagy esetleg valami mást szeretett volna.??!  Jobb is ha nem gyötröm ezekkel magam hiszen egy darabig úgysem kapok választ a kérdésimre.

A nap már lemenőben volt mikor visszaértünk a sulink haza busszal. Mindenki fáradtan kászálódott le a járműről. Én rögtön a biciklitároló felé vettem az irányt, ahol a régi kétkerekűm már várt. Megkerestem a kulcsomat majd bele illesztettem a lakatba. Levettem a gumiról a zárat és betettem a kosaramba. A kijárat felé tartva vettem észre hogy valaki áll a kapuban. A nagyszüleim és a húgom Natsu vártak rám. Örömömben elkezdtem szaladva tolni a bringát magam mellett, viszont az örömöm tovább szállt mikor megláttam az arckifejezésüket. Mindannyiuknak kísért és feldagadt szemei voltak. Innen tudtam hogy baj történt. Hazafele menet mindent el meséltek. A történet nem hogy csak lesokkolt, de egyszerűen nem tudtam feldolgozni a tényt amit közöltek velem. A sírás fojtogatott még nem mint egy csecsemő elkezdtem bőgni. Túl sok minden történt mostanában. Kageyama, most meg ez..

Reggel már hat órakor fent voltam teljesen kisírt szemekkel. Csodálkoztam hogy tudtam aludni azok után amit átéltem, az a kínzó fájdalom amit még soha nem éreztem ezelőtt. Tudtam hogy egyedül nem tudom túltenni magam ezen De senkinek nem volt akinek elmondhattam volna. Féltem hogyha elmondom a csapatnak máshogy viszonyulnak majd hozzám és nem engednek játszani. ..

Összedobtam gyors egy reggelit majd felöltöztem és elindultam az iskolába. Fél óra biciklizés alatt bőven kitisztult a fejem. A suliban a megszokott helyre zártam a biciklimet, majd megtettem ugyanazt az utat amit minden hétköznap megteszek a termen felé. A barátaim a mosolyogva köszöntöttek mint mindig, de nekem most nem sikerült egy erőltetett mosoly se csalnom az arcomra. Leültem a helyemre majd elkezdődött a tanítás. Sokat agyaltam napközben, órák alatt, hogy jó ötlet-e bemenni az edzésre. Nem volt se kedvem se erőm elmenni, viszont ha tartózkodók a mai röpi edzéstől akkor gyanút fognak, hogy valami történt velem. Pár perc töprengés után eldöntöttem, hogy elmegyek és legalább a röpit élvezni fogom ma.

Miután megszólalt az utolsó csengő a mai nap, elindultam a a röpi csapat öltözője felé. Útközben összefutottam Nishinoya-senpaivam és Tanaka-senpaival. Mint mindig tele voltak energiával és életkedvvel, ami jelenleg belőlem hiányzott. Lassan én is beértem az öltözőbe ahol Sugawara Noya, Tanaka és Asahi várta a többi tagot. Köszöntem, amire mindenkinek a tekintete rám szegeződött. Próbáltam mosolyt csalni az arcomra de inkább egy grimasznak éreztem a próbálkozásomat. Elkezdtem én is öltözni mire hirtelen a pálya királya lépett be az ajtón. Rámnézett majd elcsapta a fejét. Remek még evvel is rontja a napomat. Felöltöztem majd rögvest elhagytam a helyiséget és a terem felé vettem az irányt. Mikor beléptem a két menedzser már bent várt ránk. Yachi mikor észrevett, nagy mosollyal kezdett el felém szaladni.

- Szia Hinata! - az a boldogság amit magából sugárzott túl sok volt nekem jelenleg.

- Hali.. - féltem hogy elsírom magam előtte, ezért inkább egy rövid köszönés után el is hagytam a társaságát. Megfogtam egy labdát, majd az egyik sarokban elkezdtem a falnak passzolgatni. Szépen lassan gyűltünk a teremben, míg végül az utolsó ember is megérkezett. Az edzővel elmagyarázta a mai edzéstervet majd mindenkinek kiosztotta a feladatát.

Az edzés végére mindenki kimerült volt, még én is aki csak épp hogy megcsinált minden feladatot.

- Hárj Hinata! - az erőteljes hang hallatán megállt bennem az ütő. Megfordultam és a pálya királyával álltam szembe.

- Mondd.. - a hangom elcsuklott a szó végén. Tuti lebuktam..

- Emlékszel még a fogadásunkra? Egy hónapig azt kell csinálnod amit mondok! - Miért pont most jutott az eszébe? De mindegy is, legalább nem faggat  hogy miért vagyok ilyen rossz kedvű.

- Igen, emlékszem.

- Akkor jó, mert itt is lennék a következő kérésemmel. - egy hatalmas nagy mosolyt kaptam ami inkább hasonlított egy vadkutya vicsorítársához.

- Okés mondd. - egy hatalmasat nyelek és unottan várom a "parancsot".

- Mondd el, hogy miért vagy ilyen búval baszott!! - a hangja ellentmondást nem tűrő volt, én mégis legszívesebben elfutottam volna, hogy ne kelljen válaszolnom a kérdésre. Tudom, hogyha elmondom akkor se írásban fogok kitörni, amit semmiféleképpen nem akartam. Nem akartam hogy ő így lásson engem. Féltem a reakcióját, és hogy mit fog majd mondani. Elmondjam neki, hoyg mi történt? Vagy inkább halgassak?

KÖSZÖNÖM HA VÉGIGOLVASTAD.🤗
REMÉLEM TETSZETT EZ A RÉSZ.

A helyesírási hibákért sorry.

JÖJJÖN A KÖVETKEZŐ RÉSZ??