~ Kereszttűz ~

~ Part 4: A kezdet ~

Hinata szemszöge:

Félek..

Harminc napig, vagyis egy teljes hónapig bármit kérhet tőlem ez a morgós áfonya. Nagyon rossz előérzetem támadt. Mi lesz ha azt mondja, hogy nem üthetem le a feladásait egy bizonyos ideig!? Mondjuk így belegondolva ez neki is rossz lenne.

- Oi Hinata! Megvan az első kérésem! - a hangja mély es tiszta volt. A fejét lefelé  fordította (mintha kicsit el is lenne pirulva). A szívem vadul dobogott a kíváncsiságtól. Vajon mit fog kérni?

- Szólíts a keresztnevemen! - a szemem kitágult és éreztem ahogy elönt a pír.

- Re-Rendben.. - a dadogásom elárulta mennyire zavarba jöttem a mondandója hallatán. Felkeltem a kanapéról ahol eddig pihentettem a hátsó felem és elindultam a fürdő felé mivel már eléggé későre járt. Megfürödtem és bebújtam a kedvenc piros fehér csikós pulcsimba. Leültem az ágyra és magamhoz öleltem az egyik kezem közé akadt kispárnát. Amíg az áfonya fürdik én megnézem a mai sport híreket. Természetesen a röplabdára voltam kíváncsi csak, mivel se a foci, se a kosár és se a kézilabda nem kötött le.  Eközben Kageyama elzárta a vizet és elindult kifelé a fürdőhelyiségből. Kék karácsonyos pulcsi volt rajta amit a közeli kisboltba vett még tegnap délután.

- Úgy nézel ki mint egy díszes áfonya! - a hatalmas vigyor hamar elszállt az arcomtól mikor idegesen elindult az irányomba.

- Boke, Hinata boke! - egy tarkón csapással megúsztam. De valamiért jobban fájt mint szokott. Felszisszentem mire Bakayama odakapta a fejét. Hosszas gondolkozás után elindult felém majd leült a hátam mögé és szorosan magához ölelt.

- Sajnálom.. - olyan csöndbe mondta ki ezt az egy szót mintha meg se szólalt volna. Először megijedtem, hogy hallucináltam, de mint kiderült tényleg ki mondta. Most először halottam Kageyamát bocsánatot kérni. Viszont ami ez után történt még jobban lesokkolt. Félre húzta a hajam és a megütött ponton csókot hintett a tarkómra. A szívem kalapálni kezdett, a pulzusom az egebe szökött és nem voltam képes a józan gondolkodásra sem.

- Kage..vagyis Tobio..? - a hangom remegett az izgalomtól és az adrenalintól. Miért vagyok kíváncsi a folytatásra?

- Nem bírom már.. - felpattant mellőlem és beszaladt a szobámba.

...

Reggel minden normális volt. Nem beszéltünk a tegnapról...Viszont...Én nem bírtam kiverni a fejemből. A testem automatikusan reagált Kageyama közelségére. Gyors szívverés, a pulzusom súrolja a plafont és a gyomronban pillangók szálltak. Lehet kezdtek érzéseket táplálni a morcos áfonya iránt..?

SAJNÁLOM, DE EZ A RÉSZ SAJNA ILYEN RÖVID LETT.🥺 A KÖVETKEZŐT HOSSZABBRA FOGOM CSINÁLNI! 🤗 KOMMENTBE VÁROM A VÉLEMÉNYETEKET ES AZ ÖTLETEITEKET A SZTORIVAL KAPCSOLATBAN! (A HELYESÍRÁSI HIBÁKÉRT ELNÉZÉST KÉREK)