~ Kereszttűz ~

~ Part 9: Vég vagy Kezdet? ~

Nincs itt...

Kageyama szemszöge:

Hiába kereste a szemem mindé felé, sehol nem tálalta a narancssárga kis narancsot. Miért nem jött edzésre? Miattam?! Gondolkodás nélkül kimentem a teremből és visszaköltöztek utcai ruhába, majd elindultam hátrahagyva az edzést. Mielőtt kiléptem a klubb szobából meg hallottam, higy a többiek kiabálnak valamit felém, de egyszerűen teljesen kiszűrte az agyam őket és csak Hinatára koncentráltam.

Háromnegyed óra elteltével végre odaértem a mandarin hazához. Erőteljesen bekopogok, semmi válasz. Rátenyerelek a csengőre, semmi válasz.
Nincs itthon? Ráteszem a kilincsre a kezem és megpróbálom kinyitni az ajtót. Nagy meglepetésemre nyitva van.

- Hinata..?! - a kérdésre semmi választ nem kaptam. Ha ő nincs itt akkor miért van nyitva az ajtó? Jobb ha körülnézek! Benéztem a nappaliba, a szobájába és a többi szobába is. (Igen tudom hogy illetlenség, de muszáj) Már csak a fürdő maradt. Gyors léptekkel a fürdőszoba felé vetten az irányt. Benyitottam de a látvány ami fogatott kicsit se volt jó látvány. Egy egész doboz nyugtató üresen hevert a kád szélén. Ugye nem vetted be mind?!? Újra elindultam körülnézni a házban, de most inkább csak nyomokat kerestem, hogy merre mehetett az a dilinyós.

Miután már minden centimétert megnéztem kivillant a kis körte a fejem felett. A KERT! Szapora léptekkel a kért fele haladtam. Ott van! A kert végében feküdt.

- Hinata. Hinata! HINATA!

Hinata szemszöge:

Végre vége volt a tanításnak és már épp indultam volna röpire mikor megszólalt a telefonon. *privát szám* Felveszem.
Egy idősebb női hang szólalt meg a telefonban. Elmondta a mondandóját majd letette. Ez nem lehet igaz..*sokk* nem..Nem..NEM..!

Elkezdtem rohanni, nem is néztem merre megyek csak rohantam amíg végül haza nem értem. Berohantam a házba és a fürdőszoba felé szaladtam. Mikor beértem kivettem zokogva egy doboz nyugtatót és mindet be akartam venni de mivel nem bírtam lenyelni őket így rögtön jöttek is vissza és a wc-ben végeztek. Elindultam a kertbe egy kis friss levegőt szívni. Miután kiértem leütlem és álomba sírtam magam.

- Hinata. Hinata! HINATA! - kiabálására kelni nem a legjobb dolog a világon, főleg nem akkor mikor ilyen állapotban vagyok. A hang egyre erőteljesebb lesz és ogy jobban ki tudom venni, hogy ki az az örült aki itt kiabál.

- Kags..? - Igen ez a feladó hangja. De mit keres ő itt?

- Hinata jól vagy? Menjünk kórházba? - erre a kérdésre tagra nyílt a szemem.

- Nem! Miért kéne kórházba mennem?

- A sok nyugtató miatt!

- Nem vettem be őket... - az arcán megkönnyebbülés jelent meg.

- Tisztára pirosak a szemeid. Történt valami?

- Igen.. a szüleim.. - megakad a hangom, sűrű könnyek folynak végig az arcomon mintha ha csak versenyeznének.

- Nem éltek túl, igaz? - csak bólintani volt erőm.

- Kags..- hirtelen megint az erős mégis gyengéd karjaiban éreztem magam.

- Mindennél fontosabb vagy nekem Shoyou! Kérlek ne ijessz rám igy többet! - a szavai hallatán bizsergett a szívem.

- Még mindig ér a fogadás. Hinata! Csókolj meg! - fel emeltem a fejem amit eddig a vállába fúrtam és megcsókoltam.

Ha úgyis csak játszuk velem akkor legalább kiélvezem.

- Köszönöm, hogy itt vagy!

Ez a rész sajna csak ilyen rövidke lett, sorry. 😣❤

DE

Vajon mostmár minden rendben lesz? Hova fog menni Hinata? És miért sírt Kageyama? A következő részben talán mindenre fenyérül.🤭

HOZZAM A KÖVETKEZŐ RÉSZT ??