~ Part 11: A törékeny múlt ~

2K 119 7
                                    

*alsó-középsuli első osztálya*

Kageyama szemszöge:

Végre alsó-középiskolás lettem. *-*
Ahogy beléptemaz iskola küszöbén rögtön a tanári szoba felévettem az irány, ahol beiratkoztam röplabdára.
Elmagyarázta a klubbért felelős tanár, hogy mikor kezdődnek az edzések és mit kell vinnem rájuk. Holnap mar mehettem is edzésre. Igaz én már aznap menni szerettem volna, de mivel semmilyen felszerelés nem volt nálam így sajnos várnom kellett.

Az első nap elég unalmasan telt -ához képest mennyire fel voltam pörögve és tele voltam tervekkel.

- Barátokat szerettem volna szerezni.
- Edzésre menni.
- Labdákat FELADNI *-*

Ezek közül egyett se tudtam teljesíteni. Eszére csak holnap mehet és feladni csak akkor tudok ha ott vagyok a röpi klubban. T^T Barátokat se tudtam szervezni mivel mindenki furcsának és idegesítőnek tart mivel mindig a röpiről beszélek.

Pedig azt hittem itt végre találok magamnak egy barátot....

De talán holnap sikerülhet végre egy röpis barátot szerezni.

*másnap*

Ma sem lett semmivel másabb. Az osztályából mindenki kerülni kezdett a röpi imádatom miatt. T^T

Miután végre vége volt az utolsó órámnak, elindultam a röplabda csapat klubb szobájába, ahol a a csapatkapitány már várt rám.

- Örvendek a találkozásnak Kageyama Tobio vagyok. - meghajoltam és sunyiban elkezdtem szuggerálni a kiváló játékost. Magas volt, olyan 180cm, hosszú nyaka és lábai voltak. Izmon karjai inkább egyáltalán nem voltak napbarnítva. A szeme és a haja is gesztenye barna volt és valahogy éreztem, hogy ő lehet a lányok kedvence a meccseken. Ami közben én áttanulmányozták addig ő elmondta a nevét és hogy milyen poszton játszik. Nagy meglepetésemre ő is feladó volt. 

- Én is feladó posztón játszom. - azt reméltem, hogy egy rokon lélekre tálaltam, de mikor ezt meghallotta hirtelen eltűnt a mosoly az arcáról. Valami rosszat mondtam?

Egy kisebb kínos beszélgetés után kiment, én pedig átöltöztem és elindultam a csarnok felé. Három perc gyalogtúra után el is értem az uticélom.
Bementem, megkaptam az utasításokat a kapitánytól: labdaszedés!? Most komolyan labdákat kell szednem végig?!?

 Bementem, megkaptam az utasításokat a kapitánytól: labdaszedés!? Most komolyan labdákat kell szednem végig?!?

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Milyen jól játszik a kapitány! *-*
Biztos minden meccset megnyernek.
Én is szeretnék vele játszani!

Most ő szervál! Egy ugró ásszszerva?! ASZTA! Ezt muszáj megtanulnom. Majd megkérem, hogy tanítson meg rá.^-^

Egész edzés alatt csak a labdákat szedtem, ami nem volt túl felemelő érzés és szerettem volna végre feladni egy ütőnek. De most, hogy vége az edzésnek végre megkérhetem a kapitányt, hogy tanítson.

- Kapitány! Megtanítanál az ugró szervára? - rohantam oda hozzá.

- Nem. - Mi? Miert nem akar tanítani?

- Miért? - a csalódottság teljesen kiült az arcomra.

- Mert egy olyan született zsenit mint te nem fogok tanítani! Ígyis úgyis is le fogsz körözni! Akkor még minek tanítsalak!?

- Mert..- hirtelen megragad a pólómnál fogva és elkezd ráncigálni.

- Fogd már fel! - a kiabálásra Iwaizumi is felfigyelt és odarohant hozzánk és leszedte rólam a feladót.

- Mégis mit csinálsz? - kérdezte háborogva.

- Semmit. .. - mondta vagy elengedett és elsétált.

Ezutan a nap után egyszer se szóltunk egymáshoz.

Én egyedül gyakorlontam és amíg ő el nem ballagott addig folyton csak a labdákat szedtem.

Ekkor gyűlöltem meg Oikawa Tooru-t...

REMÉLEM TETSZETT EZ A KIS MELLÉKSZÁL.🤗❤

JÖHET A KÖVETKEZŐ RÉSZ?🥺


~ Kereszttűz ~Where stories live. Discover now