~ Kereszttűz ~

~ Part 10: Az átbaszás ~

Ha úgyis csak játszuk velem akkor legalább kiélvezem.

Hinata szemszöge:

- Köszönöm, hogy itt vagy.

- Én mindig itt leszek. - tudtam jól, hogy ez csak egy hazugság, mégis olyan jól esik hallani.

- Nem megyünk be Kags? - a kérdés hallatán dobott felém egy édes kis mosolyot és bólintott. Feltápászkodtunk a fűről és besiettünk a szobámba, majd leültünk az ágyamra. Egy darabig csak csöndben ültünk majd mikor találkozott a pillantásunk nem bírtuk tovább. Mindét akiknek elvonási tüneteik voltak egymásnak estünk. Az ajkai úgy tapadtak az enyémre mintha soha nem akarná, hogy elváljanak. A nyelve utat tört a számba és olyan érzés volt mintha táncoltak volna. Ledöntött az ágyra és ott folytattuk a heves csókunkat. Pár perc múlva lihegve szétváltunk és mélyen egymás szemébe néztünk.

- Ne siessünk ennyire. - a szavak zihálva hagyták el a számat.

- Megértem ha nem akarod.

- Félreértesz! Akarom, csak nem szeretném elsietni a dolgokat. - megértően bólintott. Feljutott ülő pozícióba és leült mellém az ágyra.

Beszélgetünk még egy kicsit, majd mikor a nap már lemenőben volt úgy gondoltunk, hogy Kageyamának ideje lesz indulnia haza.
Kik is értem az kapun és egy búcsúcsók kiséretében elváltunk egymástól. Vissza sétáltam a házba és a nappali felé vettem az irányt. Beléptem az akkora már sötét helyiségbe és leültem a heverőre. Éreztem hogy torkomban egyre csak nő a csomó.

Mi lesz most velem? A szüleim meghaltak.... még nem tudatosult bennem hogy soha többé nem láthatom majd őket. Mi lesz Natsuval? Ha minden jól megy akkor ő a nagyszüleinknél tud majd élni. Én valószínűleg vagy nevelőotthonba vagy nevelőszülőkhöz fogok kerülni. Igazából nekem csak annyi a fontos hogy ne szakítanak el a Karasuno-tól. Természetesen tudom hogy más iskolákban is tudnék röpizni, de nem akarom elhagyni a mostani csapatom. Azt akarom hogy továbbra is Nishinoya védje majd a hátamat, Tanaka és Asahi erős ütései segítsenek majd győzelemhez, Kiyoko és Yachi legyenek a menedzsereim, Daichi biztos és Sugawara esze támogassák a csapatot, Yamaguchi lebegő szervái segítsenek pontot szeretni és Tsukishima beszólásai nélkül se lenne az igazi az edzés, de persze mindenek előtt Kageyama feladásit SOHA nem szeretném kihagyni. Viszont ha átkerülök egy másik csapatban akkor soha többé nem üthetem le a király pontos passzait.
Ez lenne a legrosszabb mindenek felett..

Miután mindent alaposan végig gondoltam meg vacsoráztam és gyors letusoltam. Szeretem a pizsamám át és lefeküdtem az ágyba. Mivel aludni Nem nagyon tudtam így inkább a plafont bámultam. Minden a megszokott volt mégis minden megváltozott. Forró könnycseppek gördültek le az arcomon. Így végül álomba sírtam magam.

Reggel a vekker hangjára keltem. Feltápászkodtam az ágyról és elindultam mosakodni. Miután készen voltam és felöltözni is felöltöztem csináltam magamnak gyors rántottát és meg reggeliztem. Ezek után nem sok teendő volt így elindultam a fél órás biciklis útra amit minden reggel megteszek a suliba menet. Most is mint mindig Ismerős arcok köszöntelek rám az utcán. Lehet többé nem látom őket?
Minden negatív gondolatom elhessegettem és folytattam az utamat a cél felé. Miután az utolsó kereszteződést is elhagytam végre megérkeztem a suliba ahol a megszokott hangzavar és nyüzsgés ment. Letettem a bicikli tárolóba a járgányom és elindultam az osztálytermem irányába. Út közben tallóztam pár röpis csapattársam. Váltottam velük néhány szót majd besétáltam a jól ismert termembe ahol leültem a helyemre. A nap végén már csak a jól megszokott edzés volt hátra.