~ Kereszttűz ~

~ Part 7: Tudatlanság ~

Elmondjam neki, hoyg mi történt? Vagy inkább halgassak?

Hinata szemszöge:

A negatív hormonok egyre csak gyűltek bennem. Ennyi, nem bírom tovább! A könnyeim úgy törtek ki a szemeimből mintha egy vulkánból. Versenyeztek, hogy ki ér le hamarabb az arcomon, egészen az államig.

- Mi a baj?! Kérlek Hinata áruld el! Szeretnék segíteni! - Kageyama halkan tette fel a kérdés, de én mégis tisztán hallottam minden egyes szavát. Erőt vettem magamon és elkezdtem a mondandóm..

- A szüleim balesetet szenvedtek miközben hazafelé tartottak.*szipog* Jelenleg is kórházban fekszenek és stabilizálni próbáljak az állapotukat... - az arcából ítélve a pálya királya is el tud érzékenyülni néha. Mondjuk erre akkor is rájöttem mikor sírt a házunkban. Nem tudtam... nem, inkább nem akartam ránézni. Nem akartam, hogy sebezhetőnek lásson. De már késő.. Teljesen megnyíltam előtte.

- Nem lesz semmi baj. Minden rendbe jön. Ígérem. - a meleg karjai félve de biztonságot nyújtva simultak körém.

Úgy érzem mostantól nem kell félnem semmitől, mivel ő, mellettem van. Ezt nevezheti szerelemnek vagy csak magányosnak érzem magam és jó tudni hogy valaki mellettem áll a rosszban is? Nem tudom. Jelenleg semmit sem tudok. Mi lesz velem ha a szüleim nem lesznek jobban? Akkor mi lesz Natsuval és velem? A nagyszüleim  be tudnák fogadni a hugomat, engem viszont már nem. Bármennyire is akarnának akkor sem tudnának hisz nem teszik lehetővé az anyagi viszonyuk. De most inkább a jelenen rágódok. Vajon mit akart mondani Kags tegnap a meccs után, miért sírt a házunkban a minap és ma miért ilyen kedves és figyelmes velem? Ezernyi kérdés zakatol a fejemben. De most mintha mind megszűnne az érintésétől. Olyan jó érzés a karjaiban lenni. Érezni azt, hogy fontos vagyok neki.

- Jobban vagy? - a lehelete lágyan simogatta a bőrömet. Megtudnám szokni ezt a érzés. Mellette lenni. Olyan közel hozzá, hogy érezzem a teste melegét. Mintha minden gond megszűnne létezni.

- Köszönöm Tobio..

- Én köszönöm, hogy elmondtad mandarin. - Annyira megnyugtat a hangja.

- Tobio..? - Nem akarom, hogy távol legyen tőlem. - Nem alszol nálam? - engedett a szorításból és az államra tette a kezét. Felemelte a fejem és méllyen a szemembe nézett. A két kék szempár pontosan a szemembe nézett. Olyan közel van..!

- Bármit megteszek amit csak kérsz. - A szemei őszinteséget sugalltak. Az arcom felvette a paradicsom színét, a pulzusom az egebe szökött és a gyomromban pillangók szálldostak. Vajon miért történik ez velem?

- Fiúk ti meg mit csináltok? - Tanaka erőteljes hangja kizökkentet minket a meghitt pillanatból és mind a ketten hirtelen eltávolodtunk egymástól. Amíg Kags válaszolt a másodéves senapinak addig én a pulzusomat próbáltam helyre rázni.

Gyors léptekkel az öltöző felé vettük az irányt, ahol a kis csapat fele már szinte kész volt. Nekünk se kellett sok idő, hogy átvegyük az egyenruhát. A morcos áfonya egy cetlit rakott a táskámra mikor elköszönt a csapattól és elindult saját otthonuk irányába. Miután kiment  felvettem a kis üzenetet. Ez állt benne: Hazamegyek összeszedni a cuccom és utána megyek át hozzád. Sietek!
Akaratlanul is elmosolyodtam.

Miután végre mindennel készen voltam én is elindultam a hazafelé vezető úton.

Fél óra múlva már a kapu bejáratánál kínlódtam a zárral ami nem akart kinyílni. Pár kapu rugdosás után kinyílt és bemehettem a kétkerekű járművemmel a kertbe. Épp hogy letettem a biciklit a helyére, de a csengő halk zenéjére lettem figyelmes. Odasétáltam a kapuhoz amin öt perce se hogy beléptem. Kinyitottam és egy áfonya királlyal tálaltam szembe magam. Beengedtem majd megmutattam, hogy hova teheti le a cuccait. Letette majd turkálni kezdett a hatalmas kézipoggyászában. Pár perc elteltével egy zacskó vett ki a táska mélyéből. Ha jól láttam alkohol és nasi volt benne. Ez aranyos tőle. :3

Lementünk a konyhába ahol megmutatta nekem a szatyor tartalmát. Szaké, csoki, chips, kóla, vodka és gumicukor volt benne. Gondolkodás nélkül rávetettem magamat a gumicukros tasakra. A pálya királya csak mosolyogva nézte végig a jelenetet, majd azt ahogy magamba tömöm a tasak tartalmát. Imádom a gumicukrot! 0-0

Az összes nassolni valót kiöntöttük egy-egy tálba. Felvettünk mindent a szobámba majd elkezdtünk beszélgetni (természetes a röpiről) és inni a szakét. Egy kis idő után már éreztem az alkohol hatását és ahogy láttam ő is.

- Hinata a múltkorival kaocsolatban...- itt elekest a szava. Gondolom arra gondol mikor megpusziltam azért, hogy rájöjjek, hogy hogyan is érzek iránta. Az igazat megvallva meg mindig nem tudom. Az alkohol hatásá miatt nem tudtam józanul gondolkodni. Közelebb hajoltam egy és az ajkaimmal folytattam bele a a szót. Egy darabig csodálkozva nézett majd viszonozta a csókot. 

A

nyelve utat tört magának számban majd elindult fölfedezni azt. Hirtelen valami nedvességet éreztem az arcomon. Sír. Kageyama megint könnyeket hullajt. De vajon miért?
Egy hatalmas lendülettel megfogott és feltett az ágyamra. Minden tökéletes volt. Mégis tele voltak kételyekkel. Kageyama meleg? Én meleg vagyok? Mi van most közöttünk? Csak a bánat miatt érzem ezt vagy van más oka is? Miért pont én kellenék Tobio-nak és nekem miért pont ő kell? Mert meghallgatott és itt van velem ezen a nehéz napokon is? Ez lehet a szerelem..? Nem tudom...

KÖSZÖNÖM H VÉGIGOLVASTAD EZT A RÉSZT IS! 🤗
HA SZERETNÉTEK TUDNI H MI LESZ HINATA SZÜLEIVEL ES H KAGEYAMA  MIÉRT SÍRT AKKOR VÁROM A KOMMENTEKET.🤭