Félreismertelek Jikook ff. Befejezett✔

12.

○Jungkook pov.○

- Mégis hova a francba tudsz te eltűnni szünetekben ? - Rivallt rám Hobi, amint visszaértem a terembe. Chimmel még nem akarjuk elmondani senkinek. Egyszer majd igen, de még nem kéne. Annyira örülök annak a helyzetnek ami most van, nem gondoltam volna hogy Jiminnek tetszem.
- Csak...sétálgatok. - Vontam vállat, majd leültem a helyemre.
- Komolyan ? Sétálgatsz ? Hol vagy te az időseok otthonában ? - Tudom, hülyeség volt ezt mondani, hisz pont én miért sétálgatnék csak úgy. De azt meg nem mondhattam hogy ,,Figyelj Hobi, ma túl jól nézett ki Jimin, ezért a lépcső alatt neki estem, neked hogy telt a napod ?,,. Na igen, ez kizárva.
- Persze. Majd próbáld ki. - Villantottam meg, nyuszi mosolyomat.

Mára terveztem egy randit Jiminnel. Tudom hogy nem rég voltunk, de minél elöbb megakarom kérdezni tőle, hogy lesz-e a párom. Mára azt terveztem hogy el megyünk a Han-folyóhoz sétálni, majd a Joido parkba ahol felteszem neki a kérdést. Nagyon izgulok, hiába tudom hogy kedvel engem. Most éppen az iskola kapuja mellett állok, Jiminre várva. Aki pár percen belül megérkezett. Nagy mosollyan az arcán, csúsztatta pici tenyerét, nagy kezembe. A Han-folyó szerencsére nincs messze, így könnyen eljutunk oda busszal. Amint leszállunk, Jimin újra megfogja a kezem és húzni kezd egy pad felé.
- Mikor akarjuk elmondani Hoseoknak és Taehyungnak hogy alakul valami ? - Ültünk le a padra.
- Hmm. Majd ha együtt leszünk. - Nyomtam egy puszit szája sarkában.
- Már most olyan mintha együtt lennénk. - Kuncogott. - Itt csókolgatsz meg ölelgetsz.
- Mintha nem élveznéd. - Forgattam mrg szemeimet.
- Nem mondtam hogy nem élvezem. - Vont vállat.

Itt vagyuk a Joido Parkba, a nap most megy le, és a fák között beszűrödő fény megvilágítja arcunkat. Jimin a tájat nézni én őt.
- Gyönyörű vagy. - Fordítottam magammal szembe. Átkaroltam a derekát és magamhoz húztam. Akkor hajrá.
- Tudod Jimin, nagyon régóta tetszel, már azt is kijelenthetem hogy szerelmes vagyok beléd. Az angyali mosolyod, lágy csilingelő hangod, és sugárzó valód, ami mindig jobb kedvre derít engem, amint meglátlak. Azt szeretném ha az enyém lennél, ezért hát. Park jimin, megtisztelnél azzal hogy a párom leszel ? - Néztem egyenesen csillogó szemeibe, amiket most könnyek leptek el.
- Igen. - Állt lábujjhegyre hogy felérjen engem, majd ajkait enyémekre nyomta. Lassan mozgattuk szánkat egymásén, míg levegő hiány miatt elváltunk egymástól, egy apró nyálcsíkot képezve, kettőnk között. Amit egy apró csókkal eltűntettem. Rámosolyogtam, aztán felemelve őt, pörgettem meg a levegőben.
- Annyira boldog vagyok most. -Tettem le a földre, életem szerelmét.
- Én is. - Helyeselt vigyorogva. - Akkor holnap elmondjuk Taehyungéknak is, ugye ? - Folytatta, mire bólintottam egyet. Azért kíváncsi vagyok a reakciójukra.

Másnap reggel, a lépcső alatt állva, Jiminnel az oldalamon, nézünk szembe Hobival és Taehyunggal.
- Srácok elkell mondanunk valamit. Ne szóljatok közbe légyszi. Szóval m-mi...m-mi...h-hát Jungkook é-és é-én...- Nem hagytam befejezni, inkább magamhoz rántva csókoltam meg őt. Ezért még biztos hogy kapni fogok. Elváltunk egymástól, és a két fiúra néztünk, akik lefagyva bámultak minket.
- T-ti e-együtt vagytok ? - Tátotta el száját Taehyung, mire bólitottunk.
- Akkor ezért tűntél a szünetekben. - Mutatott rám Hobi.
- Jimin is állandóan eltűnt, de lagalább már tudom az okát. - Bólintott egyet Taehyung, megerősítve mondatát.
- És mikor, vagy hogyan ? És miért nem mondtátok el ? - Kezdett el hadonászni Hobi.
- Először is, amikor át mentünk Jiminhez felidegesített amikor megtudtam hogy Jimin és Taehyung jártak és csókolóztak is. - Szorítottam ökölbe a kezem. - Jimin ugye utánnam jött, és akkor vallottam neki, ő pedig megcsókolt, aztán én is őt. Már voltunk két randin, és a tegnapin megkértem hogy legyen a párom. Kész vége, mehetünk órára. - Indultam volna el felfele, de Taehyung visszarántott.
- Csókolóztatok ? - Döbbent le, mire felvontam a szemöldököm.
- Miért talán bajod van ezzel ? Esetleg te akarod őt megcsókolni. - Fordultam teljesen szembe vele.
- Nem. Nem azért kérdeztem, ne legyél már ennyire féltékeny. Igen, jártunk, csókolóztunk, még az után is hogy szakítottunk, de már nem. Értsd már meg. - Váltott át a hangja szenvedőbe.
- Szóval miután szakítottatok még csókolóztatok is.
- Ahhj istenem. Miért csak ezt hallottad meg ebből. Mondom már nem járunk. - Emelte fel a hangját.
- De...
- Jungkook ha most mondasz valamit, nem csókolhatsz meg egy hétig. - Fogta meg felkarom Jimin. Akkor inkább csendben maradok. Még csak az hiányzik hogy ne csókolhassam meg. Durcizva fordultam vele szembe, de tekintetem letévedt ajkaira, majd rájuk tapadtam. Végülis Hobiék már tudnak róla, szóval miért ne ? Jiminnel annyira belemerültünk hogy észre sem vettem, de ő már a falnak háttal támaszkodott ott, én pedig elötte, neki simúlva csókoltam őt.
- Srácok...vissza kéne menni...órára - Ja hogy ők még itt vannak. Jiminnel elváltunk egymástól, majd a lépcső felé indultunk.
- Nem jöttök ? - Fordultunk vissza, ugyanis ők még mindig ott álltak és csak néztek. Lehet ez most sok volt nekik egyszerre. Bólogattak mindketten, összenéztek és olyan értetlen fejjel nézték a másikat, hogy muszáj volt elnevetnem magam.

○Jimin pov.○

Már itthon vagyok, mikor kapok egy hívást telefonon. Amint megnézem ki az rögtön felveszem.
- YOONGIIIII - Sikítottam a telefonba.
- Szia Chim. - Nevetett fel. -Van egy hírem...haza megyek. -Jelentette ki, mire sikítottam még egyet.
- Mikor jössz ? - Kérdeztem izgatottan.
- Ha minden igaz, akkor holnap egykor ott leszek már nálatok.
- De jooo, mivel nekem akkor még iskola van, ezért megkérem anyát hogy had jöjjek haza elöbb. - Mondtam neki, mire hümmögött egyet.
- Rendben, de most mennem kell. Még össze kell pakolnom. Szia Chim, hiányzol.
- Szia Yoongi, te is nekem. - Köszöntünk el egymástól, és letettük a telefont. Yoongi az unokatestvérem. 20 évesen kapott egy ajánlatot, hogy Amerikában tanulhat tovább, zene prodúcerként. Most 25 éves. Már nagyon hiányzik, hisz közel állunk egymáshoz.
- ANYAA. - Futottam le, mikor meghallottam az ajtó csapódást.
- Anyaa, Yoongi haza jön. - Csapódtam neki.
- Ez nagyon jó, már nekem is hiányzik. - Ölelt át.
- Mikor jön ? - Kérdezte, közben a konyhába indult.
- Holnap egy körül. Ugye haza jöhetek elöbb ? - Néztem rá könyörgően.
- Persze. De csak holnap. - Rázta meg mutató ujját.

Másnap reggel, nagy mosollyal az arcomon indultam az iskolába. Ma jön Yoongi és nagyon izgulok. Úgy terveztem hogy nem mondom el se Taehyungnak se Jungkooknak hogy jön. Taenek meglepetésnek szántam, mert ő is eléggé jóba lett Yoongival. Jungkooknak meg majd holnap szeretném bemutatni.
- Jó reggelt. - Vigyorogtam a kapuban álló Jungkookra.
- Neked is. - Hajolt le hozzám egy csókra.
- Mitől van ilyen jó kedved ? - Kérdezte miután elhúzódott tőlem.
- Nem tudom. Így keltem. - Vontam vállat.
- Menjünk be. - Fogtam meg kezét, és a bejárat felé kezdtem húzni. Egy páran, vagy inkább mindenki megbámult minket. De mivel itt szerencsére nincsenek homofób emberek, így gondolom csak meglepődtek a párosunkon. Jungkook a teremig kísért és még be is jött. Leült a helyemre, engem pedig az ölébe húzott. Taehyung csak vigyorgott ránk, viszont feltűnően nagy csend lett körülöttünk.
- Igen, együtt vagyunk. Ha bárkinek van valami problémája, kérem jelezze soha. - Nézett körbe Jungkook. Elkuncogtam magam, majd magam felé fordítottam a fejét, és megcsókoltam. Lassú, érzelmes csókot váltottunk, míg nem valaki megköszörülte a torkát.
- Srácok, szerintem ezt nem itt kéne. - Hallotuk meg Taehyung hangját. Elváltunk egymástól, és nyakába fúrtam a fejem. Becsöngettek, ezért sajnos Jungkook is a termébe ment. Alig bírtam figyelni órán, alig várom hogy hazaérjek.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek !
❤🧡💚💙💜