Félreismertelek Jikook ff. Befejezett✔

29.

○Jimin pov.○

- Jimin. Nem baj ha Suwon átjön hétvégére ? Jobban összetudtok ismerkedni, és összeszokhatnánk egy kicsit. - Vetette fel az ötletet anya, szombat reggel. Jungkook hazament egy-két cuccáért, ugyanis ma itt alszik mert jövőhét hétvégén, ő is otthon marad, meg én is, csak hogy ne lógjunk állandóan egymás nyakán, még ha nem is lenne ellenünkre.
- Nem, nem probléma. - Ráztam meg fejemet, s ahogy ezt kimondtam, megszólalt a csengő.
- Hupsz...Elfelejtettem mondani, hogy már áthívtam. - Kuncogta el magát, mire én is felröhögtem.
- Szia Jimin. - Köszönt Suwon, mikor beért a nappaliba. Idejött hozzám, s meglepetésemre, átkarolta derekamat, s magához húzott. Mielött elhúzódott volna, keze lentebb csúszott fenekemre, és végig simított rajta. Összeráncolt szemöldökkel néztem anyára, aki ebből semmit sem láthatott, ugyanis a férfi mögött állt.
- Hello. - Jött le a lépcsőn Yoongi, s kezet fogott Suwonnal. Őt miért nem öleli meg...?
- Arra gondoltam, hogy főzhetnénk ma együtt. - Csapta össze tenyerét anya. Beleegyezően bólintottunk mindannyian, és míg ők átvonultak a konyhába, én a karjánál fogva húztam vissza Yoongit, hogy elmondhassam neki, mi történt.
- Mi az Chim ? - Ráncolta össze szemöldökét.
- Suwon mikor jött megölelt, megfogta a fenekem, és végig simított rajta. - Suttogtam fülébe.
- Mi ? - Döbbent le. - Szerintem csak beképzeled. Chim. Az anyukáddal van együtt, miért simogatna téged ?
- De hyung...
- Nincs ,,de,, Jimin. Ez hülyeség.
- Miért nem hiszel nekem ?
- Miért ezt csinálta ? - Kérdezte, aztán fogta magát, s belemarkolt a fenekembe.
- Héé ! - Csaptam el a kezét.
- Ezt csinálta ?
- Nem. - Morogtam.
- Akkor valószínűleg véletlen volt. - Vont vállat, és utánnuk ment a konyhába. Miután kidühöngtem magam, utánnuk mentem.
- Én mit csináljak ? - Kérdeztem anyát.
- Vágd fel kérlek a zöldségeket. - Válaszként bólintottam egyet, s odaléptem a pulthoz.
- Elnézést. - Állt mögém Suwon, s a derekamnál fogva arrébb tolt, majd kivett egy fakanalat a fiókból. Értetlenül álltam ott tovább, majd anyára és Yoongira néztem, de egyikük sem figyelt rám.
- Ne már. Nincs itthon tészta hozzá. - Kiáltott fel anya. - Yoongi eljönnél velem a boltba ?
- Suwon, te addig itt maradsz Jiminnel ? - Kérdezte férfit, miután Yoongi rábólintott anya kérdésére. Magamban reménykedtem, hogy Suwon nemet mond, vagy Hyung akadályozza meg hogy kettesben maradjak vele, de persze nem így történt.
- Persze. Megleszünk mi. - Mosolygott anyára.
- Akkor mi mindjárt jövünk. - Vették fel cipőiekt, és már csak a bejárati ajtó csukódását hallottam.
- Én addig felmegyek a szobámba, ha nem baj. - Mutattam az emelet felé.
- Nem mész te sehova. - Rontott nekem a férfi. Neki lökött a pultnak, és csókolgatni kezdte a nyakam. Mellkasára téve kezemet, próbáltam eltólni magamtól, de ezzel csak azt értem el, hogy kezemet szorosan összefogva, leszorította azokat.
- Engedj el ! Hagyj békén. - Ellenkeztem. Felemeltem jobb lábamat, és nemességébe térdeltem, mire fájdalmasan feljajdulva, görnyedt össze. Kihasználva a lehetőséget, felfutottam az emeletre, egyenesen a szobámba. Mielött becsuktam volna az ajtót, utolért és megakadályozta. Kezét a falapra nyomva, kezdte betolni azt, ami persze sikerült is neki, hiszen erősebb nálam. A férfi vicsorítva közelített felém, és lökött le az ágyamra, ahol ráülve derekamra, újra összefogta kezeimet.
- Engedj el kérlek. - Zokogtam. Egyik kezével kiszedte övét, nadrágjából, s összekötözte vele kezemet, majd az ágyrácshoz erősítette.
- Nem, nem. Most szépen megduglak. - Nyúlt az asztalon lévő ollóért, és szétvágta a pólómat. Lerángatta rólam a pólóm maradványait, aztán nadrágomhoz nyúlt, és egy mozdulattal lehúzta azt. Egyre jobban kétségbeestem.
- Ha-hagyj békén. - Zokogtam még jobban, és beszédem is szagatottt volt.
- Fogd már be te ribanc. - Dörrent rám Suwon, és a pólóm egy darabját a számba tömte. Levette pólóját, és nadrágját. Ha lehetséges még jobban zokogni kezdtem, és kiabálni próbáltam, de a póló tompította hangomat.
- Azt mondtam kussolj. - Rivallt rám a férfi, és tenyere csattant arcomon, ami égni kezdett a pofon hatására. Már épp húzta volna le az utolsó textilt, ami takarta testemet, mikor kivágódott a szobám ajtaja, és Suwon is eltűnt felőlem. Felhúzva lábaimat, zokogva kuporodtam össze az ágyon.
- Kicsim. Szerelmem, már itt vagyok. Nincs semmi baj. - Oldozta el a kezemet Jungkook, és kivette számból a textil darabot. Hangosan felzokogtam, s már csak azt észleltem hogy Jungkook befekszik mögém, és magához húz, hogy szorosan möglelhessen, majd álomba sírtam magam.

○Jungkook pov.○

Sziasztok. - Köszöntem Yoonginak, és Mrs. Parknak.
- Szia Jungkook. Gyere csak be, most készítjük az ebédet, csak elugrottunk a boltba tésztáért. - Közölte velem a nő.
- Jimin ? - Néztem körbe, bent a házban.
- Hol van Suwon ? - Követte tettemet Dasom. Ekkor meghallottuk a zokogást, és Suwon kiabálását. Egyszerre rohantunk fel az emeletre, majd Jimin szobája ajtaját berúgva léptem be a helyiségbe. Jimin szinte meztelenül feküdt zokogva az ágyon összekötött kezekkel, betömt szájjal. Suwon felette magasodott, és húzta volna le Jiminről az utolsó ruhadarabot, de mielött ezt megtehette volna, lerántottam páromról, és bevertem neki egyet, amitől a földre zuhant. Ott kezdtem el püfölni, ott ahol értem. Minden erőmet beleadtam, mikor Yoongi elrántott előle.
- Te szemét. Hogy mertél hozzáérni a fiamhoz ? - Kiabállt vele Dasom, és behúzott egyet a férfinak. A nő után Yoongi vette át a helyét, és míg ő ütni kezdte, én Jiminhez fordultam, aki zokogva kuporodott össze az ágyon. Kioldoztam kezeit, és a szájából is kivettem a pólóját. Befeküdtem mögé, ráhúztam a takarót, és szorosan átöleltem, miközben én is sírni kezdtem. Ha késöbb érkezünk...

- Hívtam a rendőrséget. - Jött vissza a szobába a Jimin anyukája. - Yoongi kint van azzal a féreggel, és figyel hogy ne tudjon elmenni. Jimin hogy van ? - Nézett rá fiára, és szemei bekönnyesedtek.
- Elaludt. - Feleltem rekedtes hangon a sírástól. Idesétált, lehajolt Jiminhez és megluszilta a homlokát, majd végig simított arcán.
- Itt a rendőrség. - Jelent meg Yoongi. Dasom kiment, és most a fiú jött ide.
- Ez mind az én hibám. - Sóhajtott fel.
- Mi ? Miért ?
- Ma reggel azt mondta hogy Suwon úgy köszöntötte, hogy megölelte, és megfogat a fenekét, amire rá is simított. - Yoongi szavaira kezem ökölbe szorult, úgy hallgattam tovább. - Nem hittem neki. Azt mondtam hogy csak beképzeli, de ezek szerint igazat mondott. Ha hallgattam volna rá...
- Hyung. Nem te vagy a hibás. Itt egyedül Suwon tehet mindenről. - Néztem szemébe. - Taehyungékat felkéne hívni. - Vettem elő telefonomat, és rögtön hívni kezdtem a fiút.
- Hali Jungkook. Mizu ? - Köszönt nyugodtan.
- Átkéne jönnöttök Jiminhez. Baj van. - Mondtam neki, még mindig rekedtes hangon.
- Mi történt ? - Aggodalmaskodott.
- Suwon majdnem megerőszakolta Jimint. Siessetek. - Mondtam neki, és kinyomtam a telefont.

Alig tíz perc múlva Taehyung és Hoseok rontott be a szobába, és mindketten Jimin elé térdeltek.
- Mi történt ? - Kapta fel rám könnyes tekintetét Taehyung.
- Jimin reggel elmondta hogy az a rohadék megfogdosta, mikor megölelte, de én nem hittem neki. Aztán Dasommal elmentünk a boltba, így Jimint egyedül hagytuk Suwonnal. Mikor megjöttünk egyikük sem volt itt, csak aztán meghallottunk Jimin zokogását, és a féreg kiabálását. Felrohantunk a szobába és...- Yoongi itt elsírta magát, így hát én folytattam.
- Jimin ki volt kötözve, és a szája is be volt tömve. Szinte meztelen volt, Suwon már épp húzta volna le Jimin alsóját, de elrántottam onnan, és megvertem. Dasom is felpofozta, és Yoongi is behúzott neki egy párat. - Mire befejeztem, a könnyeim újra útnak eredtek, és Taehyung is sírni kezdett.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💚💛💙💜