Félreismertelek Jikook ff. Befejezett✔

3.

Utolsó órám ének volt aminek 4 elött 10 percel lett vége, szóval futhattam a könyvtárba. Mikor oda értem ő már ott volt az egyik asztalnál és nézelődött. Gondolom engem keresett. Kihúztam a széket és leültem mellé.
- Na végre. Azt hittem már sosem érsz ide.
- Már ne is haragudj, de pont 4 óra van, nem késtem.
- Mindegy. Csak kezdjük el.
- Jól van. Mi nem megy ? - Ha azt mondja semmi én a falnak megyek.
- Hát nagyon semmi nem megy. -Hajtotta le fejét.
- Ez nehéz lesz - Motyogtam. - Na akkor kezdjük.

Már vagy 2 órája gyakorlunk de még mindig nem érti.
- Már vagy tízszer elmagyaráztam. Mit nem értesz ezen ? - Kérdeztem tőle idegesen már szinte kiabálva.
- Ne kiabálj már velem. Nem mindneki lehet olyan okos mint te. Nem én tehetek róla hogy nem értem. Nem tehetek róla hogy hülye vagyok. - Halkult el a végére és hajtotta le a fejét.
Megsajnáltam. Tényleg nem tehet róla hogy nem tudja. Ezért vagyok itt hogy segítsek neki, hogy megértse.
- Rendben. Sajnálom. Igazad van, de nem vagy hülye, csak nehezen megy a matek.
Segítek, megpróbálom érthetőbben elmagyarárzni.
- Köszönöm.
Jungkook a végére egész jól megértette. Tényleg nem hülye, csak foglalkozni kell vele.
- Na mára végeztünk, akkor jövőhét hétfőn ugyan itt, ugyan ekkor.
- Nekem jó. - Vonta meg vállat.
Már indultam volna mikor utánnam szólt.
- Jimin várj. Köszönöm hogy... segítesz nekem. - Jelent meg ajkain egy halovány mosoly.
- Szívesensen segítek.
- Azt kétlem. - Mondta halkan, szinte suttogva.
- Mondtál valamit ? - Kérdeztem.
- Nem, semmit.
- Hát jó, akkor szia.
- Szia.

○Jungkook pov.○

Néztem távolodó alakját, és rá kellett jönnöm hogy egyre jobban tetszik nekem. Igen, meleg vagyok és tetszik nekem Park Jimin. Talán még azt is mondhatom hogy szerelmes vagyok belé, Hoseok és Namjoon szerint a megszállotja vagyok. De véleményem szerint, az hogy van egy külön profilom arra az esetre, hogy tudjam nézni a képeit, szünetekben megbámulom, meg egyszer történt olyan hogy mikor jöttünk Hoseokkal és Namjoonnal sétálva iskolába, megláttam Jimint az út másik oldalán, és annyira jól nézett ki hogy addig bámultam míg neki nem mentem egy oszlopnak. Szerintem ez nem megszállotság, igaz?
Elmélkedésemből a telefonom csörgése zavart fel. Hoseok neve jelent meg a képernyőn.
《Na, végeztetek ?》- kérdezte Hoseok
《Igen, olyan jó volt ilyen közel lenni hozzá !》
《Jól van, el ne olvadj nekem》- kuncogta el magát.
《de vicces vagy.》- mondtam duzzogva.
《 naaa, ne legyél morcos, majd veszünk neked tejecskét jó ? 》
《 jól van Hoseok, leteszem. Szia.》 Köszöntem el, válaszát meg sem várva tettem le a telefont és indultam haza.

Sziasztok.
A telefonos beszélgetéseket, akár telefonálás akár üzenet, azokat 《~~》 ezzel fogom jelölni. Bár gondolok észre vettétek.
Köszönöm hogy elolvastad. További szép napot.