Félreismertelek Jikook ff. Befejezett✔

42.rész(Epilógus)

○Jimin pov.○

- Park Jungkook. Hányszor mondjam még, hogy ne hagyd szét a cuccaidat ? - Vettem fel a földről egy újabb piszkos pólóját, és a többi koszos ruha közé raktam.
- Sajnálom életem, véletlen volt. - Sétált el mellettem, s ki vette a kezemből a szennyes kosarat, majd a fürdőbe ment.
- Apu, éhes vagyok. - Támaszkodott fel a kanapé támlájának Minhyuk, a fiunk.
- Máris készítem az ebédet MinMin. - Pusziltam meg homlokát, s a konyhába mentem.
- Mit főzől édesem ? - Libbent be a konyhába Jungkook.
- A kedvencedet.
- Imádlak. - Kurjantott fel, s átkarolta a derekamat.
- Elfáradtál ? - Kuncogtam el magam, halk szuszogása hallattán.
- Egy kicsit. Tudod még mindig aggódom néha, hogy nem vagyok elég jó apa.
- Jungkookie. Édes drága szerelmem. Ezerszer elmondtam hogy te vagy a legtökéletesebb apuka. És ezt annyiszor elfogom mondani, ahányszor csak kételkedsz. Nincs miért aggódnod, csodálatos vagy. - Fogtam kezeim közé arcát, amibe úgy bújt mint egy kis cica.
- Nálad nem vagyok tökéletesebb. - Suttogta ajkaimra, majd egy csókot nyomott rájuk. - Köszönöm hogy itt vagy nekem. Szeretlek.
- Én is köszönöm. Szeretlek.

- Hoseok most írt hogy mindjárt itt vannak. - Sétált be ismét a konyhába, telefonjával a kezében a férjem.
- Rendben, én is kész vagyok. - Zártam el a gázt. Jungkook mögém sétált, átkarolta derekamat, s nyakamba fúrta fejét, majd csókolgatni kezdte azt. Felsóhajtottam és hátrahajtottam vállára fejemet.
- Tetszik ? - Morogta fülembe.
- Mindig is tetszett. - Megfordultam karjaiban, s olyan közel hajoltam hozzá, hogy ajkaink súrolják egymást. Mikor hajolt volna, hogy megcsókoljon, hátrébb billentettem fejemet, és nyakára tapadtam. Felnyögött egy aprót, és oldalra döntötte fejét, hogy nagyobb területhez is hozzá férjek. Végül egy cuppanás kíséretében, elválok nyakától, s állánál fogva magam felé fordítom arcát, hogy egy szenvedélyes csókba vonhassam. Mostanában felcseréltük az úgymond szerepeket. Dominánsabb lettem, mint voltam, s ezáltal könnyen felé kerekedtem. Jungkook pedig hagyja, hogy most az ölembe emeljem. Fenekénél tartva, nyomom neki a pultnak a fiút, miközben ő lábait derekam köre tekeri, s kezeit pedig nyakam köré fonja. A csókba nyög, mikor neki dörzsölöm magam, és kissé elnyitja ajkait, hogy nyelvem gond nélkül furakodjon át az övé mellé.
- Miért vagyunk mi ennek mindig szemtanúi ? - Hallottam meg Taehyung hangját. Ijedten elváltunk egymástól, s az ajtóban állókra néztünk.
- Miért fogjátok ki az ilyen pillanatokat ? - Nevettem fel kínomban. Jungkook még mindig az ölemben foglalt helyet, de zavarában fejét nyakamba fúrta, és ott szuszogott.
- Valahogy mindig sikerül. Viszont ilyet még nem láttunk...mióta vagy te felül ? - Mutogatott ránk Yoongi.
- Csak menjetek az asztalhoz, mindjárt megyünk. - Tereltem ki őket a helyiségből. Vigyorogva tűntek el látó körömből, én pedig visszafordultam páromhoz.
- Kookie legközelebb ne kezdjünk el semmit, ha tudjuk hogy jönnek.
- Jól van na. De még mindig annyira gyönyörű vagy. Nem tudok neked ellenállni. Na de le teszel ? Mennünk kéne...
- Persze. - Leraktam a földre a fiút, s ő tányérokat, és evőeszközöket vett a kezébe, én pedig az ebédet vittem ki az asztalra.
- Jó újra látni titeket. - Öleltem meg mindenkit. Újra heten. Vagyis nyolcan Minhyukkal együtt.
- Titeket is. Túl sok dolga volt mindenkinek, ahhoz hogy így újra, összeüljünk enni, vagy csak normálisan beszélgetni.
- Igaza van Namjoonak, de most legalább mind itt vagyunk. Szerintem együnk is. - Csapta össze tenyereit Jin, mire felnevettünk.
- Na és, kivel mik történtek ? - Néztem körbe, s szemeim megállapodtak Taehyungon, aki fellelkesedve ránézett párjaira, akik bólintottak egyet, mire a fiatalabb rögtön vidám mesélésbe kezdett.
- Képzeljétek...NYERTÜNK. Végre megengedték hogy öröbe fogadjunk.
- Mi ? Hát ez hihetetlen. Gratulálok. - Pattantam fel, és átszaladtam mellé, hogy megölelhessem, majd Yoongit, és Hoseokot is megszorongattam.
- Gratulálok fiúk. - Kurjantott fel Namjoon és Jungkook egyszerre. Jin pedig követett engem, és ő is megölelgette a fiúkat. A három fiúnak sokat kellett küzdeniük, ugyanis örökbe akartak fogadni egy csöplséget, de nem engedték nekik, mert azt gondoltátok, hogy egy olyan kapcsolat, amiben hárman vannak, nem tenne jót a kicsinek. De úgy látszik, most sikerült nekik.
- Nekünk is lenne egy hírünk. - Köszörülte meg torkát Jin, miután mind vissza ültünk a helyünkre. - Szóval csak annyi történt hogy Namjoon megkérte a kezemet. - Mintha semmi fontosat nem mondott volna, nézegette kézfejét, s azon a gyűrűt, majd vigyorogva felpillantott ránk, és felmutatta kezét.
- Nektek is gratulálok. - Könnyeztem be, és megint csak megszorongattam őket, s a többiek is. Hetünk közül már csak nekik nem volt esküvőjük. Taehyungéknak pár hónapja volt, és valami hihetetlenül gyönyörű volt az egész. Taehyung fehérben, Yoongi feketében, Hoseoknak pedig felesben voltak a színek. Az egész hely szürke és fehér volt, s a miénkel ellentétben, benti helyen volt az esküvő. Nem hazudok, hogyhaz azt mondom, hogy nagyjából végig sírtam az egészet, vagy legalábbis könnyeztem, de az biztos, hogy legalább egy hónapig nem tudtam sírni.

- Taehyungie. Hogy vagy ? Olyan rég beszélgettünk, már így kettesben. - Ültem le a fiú mellé a teraszon, s innen rálátást nyertünk az udvaron játszó férjeinkre, a fiamra, és az újdonsült jegyesekre.
- Igen, tényleg rég volt. - Mosolygott rám. - El sem hiszem, hogy hova jutottunk. Te meg én együtt voltunk, majd szétmentünk. Összejöttél Jungkookkal, aztán szakítottatok egy félreértés miatt, te pedig kómába kerültél. Nem tudod elképzelni, mennyit sírtam akkor. Azt hittem hogy már sosem ébredsz fel...- Ekkor arcára simítottam kezemet, ő meg készségesen bújt tenyerembe. - Én Hoseokkal jöttem össze, utánna megcsaltuk egymást, és összejöttünk Yoongival, így hárman alkottunk egy párt. Nyaralni jöttünk, Namjoon és Jin itt egy pár lettek. Majd jött egy olyan, amire nem szívesen emlékszem. Tudod mire gondolok ?
- Persze. Félreléptünk akaratlanul, vagyis kényszerítésből. Szerintem az a fiú, még mindig érzi, amit kapott Jungkookéktól. - Nevettünk fel. - De igazad van. Sok minden történt. Jungkookkal egyszerre eljegyeztük egymást, és örökbe fogadtunk egy kisfiút. Ti is összeházasodtatok, kiharcoltátok az engedélyt, és most Jinék...nagyon szeretlek titeket. - Öleltem át végül Taehyungot.
- Én is.
- Apu gyertek játszani ti is. - Kiáltott fel Minhyuk.
- Megyünk MinMin...Na menjünk Tae, gyere. - Álltam fel, s felé nyújtottam kezemet, amit elfogadott, és elindultunk a többiekhez, ahol beleültem férjem ölébe, aki rögtön átkarolta derekamat.
- Na végre, már hiányoztál. - Fúrta nyakamba fejét Jungkook.
- Alig húsz percet voltunk külön.
- Az igen is sok.
- Jól van Életem. Legközelebb csak rajtad fogok lógni.
- Ez már tetszik Édesem. - Morogta fülembe, és megpuszilta az arcomat. - Tudod...reggel Parknak szólítottál...és még mindig nagyon tetszik amikor így hívsz.
- Tényleg Park Jungkook ? Nekem is nagyon tetszik. - Mosolyodtam el ravaszul. Maga felé fordította fejemet, és ajkaimra tapadt.
- Apa és Apu, már megint ezt csináljátok. - Hallottuk meg fiúnk hangját, mire kuncogva elváltunk egymástól, s össze döntöttük homlokunkat.
- Szeretlek. - Nyomtam még egy csókot ajkaira.
- Én is szeretlek. - Mosolyodott el.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek, bár nekem túlzottan nem nyerte el tetszésemet.😅 Sajnálom hogy ennyit késtem vele, de mivel újra karanténba kerültem, így délelött tanulok, aztán pedig délután írom a vázlatokat, mert csinálom meg leckéket, mert csak akkor jutok hozzá, szóval nagyon sajnálom🥺💜
További szép napot mindenkinek !❤🧡💛💚💙💜