Félreismertelek Jikook ff. Befejezett✔

9.

○Jimin pov.○

A földra ültünk, szembe egymással és beszélgetni kezdtünk.
- Uhh, és most jöjjennek a híres első vagy mostani crushok. - Mondta Hoseok, arcán egy nagy vigyorral. Taevel félszemmel egymásra néztünk, és tudtuk hogy sajnos, most már nem marad meg titoknak, amit eddig rejtegettünk.
- Nekem még általánosban volt egy fiú aki tetszett, de sajnos elköltözött Daeguba. - Hoseok meleg ?
- Te...? - Döbbentem le.
- Igen, fiú. Biszex vagyok. - Ez most meglepett. De legalább Taenek van esélye.
- Nekem most van valaki aki tetszik...
- KHM.
- Jó, akkor most van valaki akibe szerelmes vagyok. - Javította ki magát Jungkook, Hobi erőltetett köhögése miatt.
- És ki lenne az ? - Érdeklődtem.
- A-azt még nem mondhatom el. - Sütötte le szemeit.
- Ti jöttök, nektek ki volt ? - Nézett ránk Hobi. Taehyunggal egymásra néztünk,majd rámutattunk a másikra. A két fiú döbbenten néztek minket.
- Tae és én, egy gimnáziumba jártunk. Egy osztályba. Megtetszettünk egymásnak és járni kezdtünk. Egy évig jártunk, de rájöttünk hogy nincs köztünk semmi több, mint barátság. Szakítottunk, de legjobb barátok maradtunk, majd együtt mentünk egyetemre is. - Mondtam el a történteket. Igaz, szakítás után volt olyan hogy, például köszönés képpen megcsókoltuk a másikat. De ez nem váltott ki belőlünk olyan érzelmeket.
- Csókolóztatok is ? - Kérdezte Jungkook felhúzott szemöldökkel. Taehyunggal bólintottunk, mire Jungkook felhorkantott majd mérgesen Taere nézett, aki kissé félve nézett vissza rá. Ezeknek mi bajuk ?
- D-de m-már nincs köztünk semmi. Csak legjobb barátok vagyunk. - Magyarázkodott Tae.
- Mindjárt jövök. - Ment ki Jungkook az szobából. Én feláltam és utánna mentem, hisz érdekelt hogy mi baja van. A konyhába álldogált, háttal nekem.
- Mi a baj ? - Kocogtattam meg vállát. Lassan megfordult, és dühösen izzó szemeivel nézett engem.
- Te. Te vagy a bajom. - A hangja erőteljes volt. Mérges.
- M-mit tettem ? - Megszeppentem egy kicsit, hirtelen haragjától, de értetlenve vissza kérdeztem. Szemeit lesütötte, alsó ajkát beharapta, de válaszolni, nem válaszolt.
- Válaszolj Jungkook. - Szóltam hozzá eréjesebben.
- Szeretlek, hát nem érted ? - Kérdezte megtört hangon. Fejét felemelte, könnyes szemeivel rám nézett.
- M-mi ? - Ledöbbentem válaszát hallva. Egy kicsit sem számítottam rá hogy ő...pont ő... akit elvileg utálok, szerelmes belém. Jézusom...Jungkook...szerelmes belém.
- Szerelmes vagyok beléd Park Jimin. Mikor beléptem az egyetem kapuin, megláttalak téged, éppen Taehyunggal beszélgettél. Már akkor megtetszettél. Angyali külsőd rabul ejtett. Lehet hogy te nem vagy szerelmes belém, de igyekezni fogok hogy te is belém szeress és nem fogom fe... - Egy apró csókkal hallgatattam el. Meglepődött, ahogy én is, de úgy érzem hogy adhatok neki egy esélyt.
- Beszélhetek én is ? - Húzodtam el döbbent valójától. Félénken bólintott egyet.
- Tetszel nekem. Magamnak sem mert bevallani, hiszen egész sok ideig abban a hitben voltam hogy utállak. Nem szeretném ha rögtön járni kezdenénk. De ha randiznánk elötte és kialakulna valami, lehet róla szó. - Rámosolyogtam, de ő csak lehajtott fejjel állt elöttem.
- V-valami rosszat mondtam ? - Felemelte fejét, így megláttam könnyes szemeit. Közel lépkedett hozzám, majd lágy csókban forrt össze ajkunk. Levegő hiány miatt elváltunk, és egymásnak döntöttük homlokunkat.
- Nem gondolod, hogy ezt legalább a harmadik randi után kellett volna ? - Suttogtam kettőnk közé.
- Csak fogd be. Te kezdted. - Hajolt újra ajkaimra. Nem tartott sokáig, ugyanis eltoltam magamtól.
- Mi lesz most ? - Néztem csillógó szemeibe.
- Randizunk. Nem mondjuk el senkinek, mert ránk szállnának a barátaink, hogy ők megmondták. Most pedig menjünk vissza, nehogy Hobiék rájöjjenek. - Bólintottam egyet, és vissza indultunk a szobámba.
- Na végre, mi tartott eddig ? - Néztek ránk mindketten.
- Csak Jungkook rosszul lett, és adtam neki gyógyszert. - Magyaráztam ki magunkat. Jungkook bólintott egyet, közben visszaültünk a földre.
- Mit csináljunk most ? - Tette fel a kérdést Jungkook. Nekem pedig felcsillantak szemeim.
- Menjünk el fagyiznii. - Kiáltottam fel. Beleegyezően bólintottak, és elindultunk a fagyizóba.
- Szeretnék egy citrom, vanilía fagyit. - Mosolyogtam a pult mögött álló, velünk egykorú fiúra.
- Neked bármit. - Kezdte el kiszedni a fagyit.
- Mi ? - Kérdeztem vissza.
- Úgy értettem hogy máris. - Nézett fel rám. Majd fél szemmel a mellettem álló Jungkookra sandított, aki szinte már felrobbant dühében. Taehyungék már kimentek a fagyizóból, mert már megkapták az övékét, így ők ebből nem láthattak semmit. A srác átadta nekem a fagyit, miközben a kezemre simított, és mikor a pénzt adtam oda, egy papír cetlit csúsztatott a kezembe.
- Én egy csoki, epret kérek, és azt hogy szállj le a pasimról, vagy esküszöm beleverem a fejed a pultba. - Mondta Jungkook teljesen nyugodtan. A fiú láthatólag megijedt, mert rögtön elkezdte szedni a fagyit, közben véletlenül sem nézve ránk. Na igen, Jungkook néha ilyesztő tud lenni.
Kifele menet Kook kiszedte a cetlit kezeim közül, és belevágta a kukába. Kuncogtam egyet rajta, ő pedig mérgesen rám nézett, mire csöndbe maradtam.
Kiértünk Hobiékhoz, akik értetlenül nézték a feldúlt Jungkookot.
- Nyugi, csak nem volt olyan íz, amit ő akart volna. - Intettem le őket.

- Nem megyünk át hozzám ? Ott tudnánk játszani a playstationon. - Adta az ötletet Kook.
- Végülis, miért ne - Vontam meg a vállam. A többiek is beleegyeztek, így elindultunk Jungkook háza felé.
- A szüleim most nincsenek itthon, szóval miénk a ház. - Nyitott be az ajtón Kook. Leültünk a kanapéra, és játszani kezdtünk.

- Merre találom a mosdót ? - Kérdeztem Jungkooktól.
- Megmutatom. - Állt fel a kanapéról az említett, majd elindult az egyik irányba. A fürdőbe beérve, vártam hogy kimenjen, ami nem történt meg, csak becsukta az ajtót, majd kishíjján felkent rá. Vadul tapadt ajkaimra, amit viszonoztam neki. Lihegve elvált tőlem, és homlokát enyémnek döntötte.
- Csak az enyém vagy. - Jelentette ki.
- Azt hiszem nem valósul be az hogy a csók csak a harmadik randi után fog megtörténni. - Nevettem bele halkan a mondatom végébe.
- Sajnálom, de erről nem én tehetek. - Rázta meg a fejét.
- Akkor ki ?
- Te. Túl jól nézel ki. Ez csak is a te hibád. - Hitetlenül néztem rá, és újra kiröhögtem.

Sziasztok. Itt is van az új rész ami remélem tetszett nektek.

További szép napot mindenkinek vagy esetleg estét, az olyan éjjeli baglyoknak mint én. Ugyanis ezt a részt hajnali kettőkor fejeztem be. ❤🧡💚💙💜