Félreismertelek Jikook ff. Befejezett✔

21.

○Jungkook pov.○

Azért azt nem volt a terveimben, hogy anyám ,,ránk nyit,, miközben csókolózunk. Jiminnek bizonyára kínos lehet, mert közben már szinte próbál egybe olvadni velem.
- Gyertek be. - Állt félre anya az ajtóból. Tudják hogy meleg vagyok, szóval ezzel nincs baj. Elfogadtak úgy ahogy vagyok. Elindultam befele jiminnel az oldalamon, aki a kezemet szorongatja, és még mindig a hátamnak préselődve, jön utánnam.
- Sunhee már nagyon várt téged Jungkook. - Azt hiszem elfelejtettem Jiminnek említeni valamit...
- Ki az a Sunhee ? - Kérdezte halkan Jimin.
- Menjetek csak be a nappaliba, apád is ott van. Én hozok valami üdítőt. - Anya elment a konyhába, mi meg a nappali felé vettük az irányt.
- Jungkook ? Ki az a Sunhee ? - Érdeklődött.
- A húgom. - Vontam vállat. Magam sem tudom miért nem meséltem róla.
- És...miért nem említetted hogy van egy húgod ?? - Vonta fel egyik szemöldökét.
- Elfelejtetteem. - Biggyesztettem le ajkaimat. Ez mindig beválik...
- A cukiskodás most nem válik be. - Tette keresztbe karjait. - Hogy felejthetted el hogy van egy húgod ?
- Metségemre szóljon, soha sem kérdezted. - Ráztam meg elötte a mutató ujjamat. - Hat éves, a neve Jeon Sunhee. Nagyon szeret játszani, és beszélni. - Azért ha már elfelejtettem, mondok róla most pár dolgot.
- Oké, akkor...
- Menjünk. - Fogtam meg kezét, s behúztam a nappaliba.
- Oppaaaaaa. - Ugrott fel egyből Sunhee.
- Gyere ide hercegnő. - Térdeltem le hozzá, hogy megtudjam ölelni.
- Szia apa. - Köszöntem a kanapén ülőnek.
- Na, üljetek le. - Terelt minket a kanapéhoz anya, aki éppen most érkezett meg az üdítőkkel.
- Szóóvaaal...- Ajjaj. Ismerem már anyának ezt a fajta mosolyát. Ilyenkor mindig kínos helyzetbe hoz.
- Mit kerestetek egymás szájában, ahelyett hogy bejötettek volna ? - Kérdezte anya sejtelmesen. Apa zavaromat látván elkuncogta magát.
- Öhm...- Köszörültem meg a torkomat. - Mi csak...nem válthatnánk témát anya ? - Bicentettem egy aprót, az éppen oldalamba préselődő fiú felé.
- Legyen. Akkor mutatkozz be kérlek. - Fordult Jimin fele, aki végre kimászott az oldalamból. Nagyon remélem hogy nem akar krátereket hagyni rajtam, mikor így hozzám nyomódik.
- Park Jimin vagyok. 23 éves. Zene és tánc szakon vagyok az egyetemen. - Meglepődtem magabiztosságán, mert eddig egy szót sem szólt.
- Majd egyszer énekelsz nekem Jimin oppa ? - Húgom csillogó szemekkel, vizslatta Jimint, s várta válaszát.
- Persze. Mindenképpen. - Mosolygott rá. Csak rám mosolyoghat így...
- És hogy ismerkedtetek meg ? - Kérdezte most apa.
- Hát ez egy vicces story. - Kuncogtam, és belekezdtem a mesélesbe.

- És így jöttünk össze. - Fejeztem be a ,,történetünket,,.
- Jimin, te jól vagy ? - Mikor annál a résznél tartottam hogy Jimint elütötötték, mert megmentett engem, anya sírni kezdett.
- Persze, már minden rendben. - Mosolygott rá nyugtatóan.
- Köszönöm hogy megmentetted a fiamat, viszont sajnálom hogy kórházba kerültél.
- Semmiség.
- Te meg...- Oldalra nézve kezdtem fütyörészni, mintha nem tudnám mit akarna mondani.
- Miért vagy ennyire hülye ? - Szólalt meg most apa, de szája sarkában, ott volt egy apró mosoly. - Még is kitől örökölhetted ezt ? - Kérdezte szórakozottan.
- Ooo már tudom. - Csettintett. - Attól a bolond nőtől.
- Hagy már békén az anyámat. Nem tehetek róla hogy nem kedvel téged meg Jungkookot. - Csattant fel anya. Jimin mellettem kuncogni kezdett, amit próbált visszatartani.
- Olyan mogorva. Mi nem tettünk semmit sem ellenne. - Szálltam be én is
a ,,veszekedésbe,,.
- Ő sem csinált semmit. - Motyogta anya.
- Ne mond már. Egyszer megütött egy fakanállal. Apát meg fejbeverte a seprűvel. - Jimin egyre jobban nevetett, ami anyáéknak is feltűnt már, ezért fojtatták.
- Biztos megérdemeltétek. Egyébként, ha már itt tartunk, jövőhéten jön hozzánk, és itt is marad hétvégére. - Nézett ránk diadalittasan. - Óó, és Jimin is jöhetne. - Pillantott a nevető fiúra, aki könnyeit törölgetve bólogatott.
- Szívesen jövök.
- Akkor ezt megbeszéltük. Én megyek befejezem a vacsorát. - Megpaskolta apa térdét, majd a konyhába ment.
- Mi felmegyünk a szobámba. - Álltam fel Jimin kezét fogva. Apa bólintott, Sunhee mrg nem is figyelt, mert egész végig jászott. Jimin még nem járt nállunk, szóval még a szobámat sem látta, remélem tetszeni fog neki...
- Aztaa, ez gyönyörű. - Tátotta el száját. A falak sötétkékek, a szoba többi része viszont átlagos, kivéve egy falat. Jiminnel, a fiúkkal és a családdal közös képeim vannak kirakva a falra, és egy égő sorral van körülvéve, ami azért a sötét falon elég jól mutat.
- Rólam...rólam miért vannak ?
- Szerinted életem értelméről, nem rakok ki képeket ? Muszáj valahogy kibírnom mikor nem vagy velem. - Öleltem át hátulról, s derekánál fogva magamhoz húztam.
- Köszönöm. - Megfordult ölelésemben, s ajkaimra tapadt. Lágyan csókolóztunk, mikor...
- Mit csináltok ? - Hallottam meg Sunhee hangját az ajtó felől.
- Mi csaak...
- Nyelvtanoztunk. - Vágtam rá, mire Jimin az oldalamba bökött. - Miért jöttél egyébként ?
- Anya mondta hogy szóljak nektek, hogy kész a vacsora.
- Rendben, mindjárt megyünk enni. - Mosolygott rá Jimin, mire Sunhee kiment a szobából, maga után becsukva az ajtót.
- Te annyira hülye vagy. - Csípett az oldalamba.
- Ne terrorizálj már. - Fogtam kezére. - Inkább menjünk enni.

- Nyelvtanoztok mi ? - Somolygott anya mikor leértünk.
- Öhm, aha. Tudod Jiminnek nagyon jól megy a nyelvtan, ezért néha korrepetál engem. - Vázoltam fel, miközben leültünk az asztalhoz.
- Miért Kook, te nem vagy jó belőle ?
- Azt hiszem apa, ezt Jimintől kell megkérdezned. - Néztem az említettre.
- Azt kell hogy mondjam, Jungkooknak csodálatos a nyelvtanja.

○Jimin pov.○

- Én is nyelvtanozhatok Jiminnel ? - Kérdezte teljesen ártatlanul Sunhee. Egy pillanatra mindenki ledöbbent, és csönbe maradt, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés kivéve Jungkookból. Aki csak morogva szorongatta a kezében lévő kanalat.
- Figyelj Sunhee...Jimin csak velem nyelvtanozik. - Jelentette ki Jungkook, mire még jobban nevetni kezdtünk.

- Jimin oppa akkor énekelsz nekem ? - Kérdezte Sunhee mikor ő már alváshoz készülődött.
- Persze Sunnie, gyere. - Brmentünk a szobájába, s míg Jungkook leült az egyik babzsákra, addig én betakartam a lányt, és leültem mellé az ágyra. A Serendipityt énekeltem neki, míg el nem aludt. Még Yoongi írta ezt nekem, és azóta is ez a kedvencem. Hátra fordultam páromhoz, aki ámulva bámult engem.
- Ez gyönyörű volt. - Méga szája is nyitva maradt. - Mi volt ez ?
- Yoongi hyung írta nekem. Ez a kedvencem. Nagyon sokszor énekeltem már el, mikor Taehyung vagy anya rosszul érezte magát.
- Mostmár nekem is gyakran elkell énekelned ezt. - Bólogatott hevesen.
- Neked bármit. - Simítottam arcára. - Menjünk, még fürdeni is kell.
- Fürödjünk együtt. - Csillantak fel szemei. Ötletére hevesen tiltakozni kezdtem.
- Dehogy fürdünk együtt. Nincs erőm egy menethez sem. - Nyögtem fel szenvedve.
- Naaa, légyszii. Elöbb tudunk aludni. - Győzködött, és bevetette a cukiságát, aminek sajnos nem tudok ellenállni.
- Jó, fürödhetünk együtt. DE - Emeltem fel mutatóujjamat. - Nincs tapi.
- De Jimiiiin.
- Nem. Most nincs erőm hozzá, és amúgy is, bármikor meghallhatnak minket.
- Jó, te nyertél. - Durcizott be.
- Gyere. - Megfürödtünk, és kivételesen Jungkook nem tapizott szerencsére, szóval gyorsan végeztünk. Alváshoz csak egy alsó meg egy Jungkooktól lopott póló volt rajtam, és megjegyzem hogy ő ezt egyáltalán nem bánta. Ahogy én sem. A pólóját szagolgatva, és a mellkasába bújva aludtam el.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💚💛💙💜