Félreismertelek Jikook ff. Befejezett✔

40.

○Jimin pov.○

Szememet dörzsölgetve, nyitogattam pilláimat, majd egy nagyot ásítva pillantottam rá alvó páromra. Ma fogom megkérni...hihetetlen.
- Jungkookie, ébredj. - Apró csókokat nyomtam arcára és homlokára. Sóhajtottam egyet, mikor még erre sem kelt fel, így utolsó ötletként a szájára csókoltam. Ugrottam egy aprót, mikor tarkómra fogott, és közelebb húzott magához, de viszonoztam a csókot.
- Pimasz kis nyuszi. - Pöcköltem meg az orrát.
- Neked is jó reggelt Szerelmem. - Mosolyodott el.
- Boldog évfordulót. - Mondtuk egyszerre, s újra egy lassú csókba forrtunk össze.
- Mit szólnál ahhoz, ha együtt készítenénk reggelit ? - Támaszkodtam meg oldalamon.
- Benne vagyok.

- Jungkookie, oda fog égni. - Nevettem fel, mikor hirtelen derekam köré fonta karjait, és megpörgetett.
- Nem nagyon zavar. - Ingatta meg fejét vigyorogva.
- De engem igen. Mert ennünk is kell valamit. - Megpaskoltam az arcát, s visszafordultam a reggelinkhez.
- Teríts meg kérlek.
- Rendben Édesem. - Miután megreggelztünk, letelepedtünk a kanapéra filmet nézni, pár zacskó édesség, és egy kis bor társaságában. Direkt nem ittunk sokat, mivel még reggel van, és estére amúgy is terveztem egy kis alkoholt a sütikhez. Az egész napot így töltöttük, mikor is eszembe jutott hogy Jungkook tegnap este megkérdezte hogy, nem lenne-e baj, ha az öt fiúval együtt ünneplenénk. Meglepett ez a kérdése, hiszen én ugyanezt megakartam kérdezni tőle, de legalább nem keltettem gyanút.
- Jungkookie. Tegnap este nem azt mondtad hogy heten fogjuk ünnepelni az évfordulónkat ?
- De, de estére szerveztem egy meglepetés programot, és emiatt csak hétkor jönnek át. Fél nyolckor pedig megyünk oda. - Fordult felém. Megijedtem egy kicsit, mivel én is estére terveztem az egészet.
- Értem. És meddig tart az a program ? Mert én is terveztem valamit estére...
- Ohh, hát legfeljebb fél kilencig. - Ahh, az, az időpont tökéletes.
- Rendben, így nekem is jó. - Este hatkor készülődni kezdtem, Jungkookkal együtt. Persze külön szobába öltözködtünk, hogy meglepetés legyen egymásnak a másik kinézete. Én egy sötétkék öltönyt vettem fel, hajamat ketté választottam és kifésültem. Odasétáltam a kisszekrényhez, ahova elrejtettem a kis dobozkát, majd kezembe véve, kis kincsemet, felnyitottam tetejét. A nap lemenő fénye, megcsillant a gyűrűn, amitől az még szebbnek látszott. Elmosolyodtam, visszacsuktam a dobozt, és zsebre tettem. Kiléptem az ajtó, magam után becsukva azt, szembe találtam magam párommal, aki ugyanakkor húzta be maga után az ajtót, mikor én. Haja ugyanúgy volt elválasztva mint az enyém, csak míg nekem sima, addig neki hullámos tincsek lógtam arcába. Testét egy fekete öltöny takarta, ami eszméletlen jól állt neki, főleg, hogy izmai miatt, kissé feszült rajta az öltöny. Ahogy megláttuk egymást, mindkettőnk arcán egy szerelmes mosoly jelent meg, majd egyszerre lépkedtünk egymás elé.
- Gyönyörű vagy. - Karolta át derekamat, és homlokát az enyémnek döntötte.
- Te is gyönyörű vagy. - Kuncogtam el magam, mire játékosan fújtatott egyet.
- Én nem lehetek gyönyörű.
- Akkor rohadt jóképű vagy Jungkookie. - Forgattam meg szemeimet, s mikor újra ránéztem, önelégülten elmosolyodott.
- Na, így már jó.
- Bolond. - Csaptam mellkasára. Csengettek, mire Jungkookkal összeszedtük a cuccainkat, és kézen ragadva engem, kinyitotta az ajtót.
- Sziasztok. Már mehetünk is. - Gratuláltak nekünk, s miután végig ölelgettünk mindenkit, beültünk az autókba, és elindultunk. Az egyik kocsiban Jin, Taehyung és én ültünk, pont ahogy terveztük. Még tegnap egyeztettünk arról, mi szerint egy kocsiban kell lennünk, hogy áttudjunk beszélni mindent. Jungkookék elöttünk, mennek, így tudjuk is hogy merre kell menni.
- Szóval Jungkook tervezett valami meglepetést, ami fél nyolctól van, fél kilencig, így utánna még bőven van idő a megkérésre.
- Rendben. Hogy tervezted el ? - Dölt előre az ülések között Taehyung, aki szintúgy elegáns ruhában volt, pont úgy ahogy a többiek is.
- Hát sétálva mennénk el odáig, ugyanis nagyon szép, az odafele vezető út. Utánna, ott egy kis idő után, mikor az a zene jön, amit kiválasztottam, felállok, felkérem táncolni, és a dal végén letérdelek.
- Ez tetszik. Ügyes légy Jimine. - Állította le az autót Jin, hisz időközben megérkeztünk, egy gyönyörű étteremhez.

○Jungkook pov.○

- Uram. - Nyitottam ki neki, a jármű ajtaját, és kezemet nyújtottam neki, amibe belecsúsztatta a tenyerét, és kiszállt a kocsiból.
- Köszönöm. - Kuncogta el magát. Nagyon izgulok, de rohadtul. El sem hiszem, hogy ez végre megtörténik. Mielött elindultunk a sötétkék bársony dobozt a zsebembe tettem, és többször is leellenőrztem, hogy még ott van-e. Besétáltunk az étterembe, s a pincér az asztalunkhoz vezetett. Leültünk, s miután mindenki kiválasztotta hogy mit szeretne enni, leadtuk a rendelést.

A vacsora alatt, többször is összenéztem Namjonnal, Yoongival és Hoseokkal. Mindig sejtelmesen elmosolyodtak, majd folytatták az evést. Miután végeztünk a vacsorával, s elvitték a tányérokat, poharamat megfogva álltam fel, mire mindenki rám kapta tekintetét.
- Szeretnék egy köszöntőt mondani. Szóval...ez az egy év, volt életem legjobb része eddig amit Jiminnel együtt töltöttünk. Nagyon hálás vagyok, amiért megismerhettelek, és azért is hogy minden hülyeségemet kibírtad. Sajnálok mindent, amivel valaha is fájdalmat okoztam neked, de remélem tudod hogy nagyon szeretlek. Te vagy a másik felem, és nem tudnék nélküled élni. Szeretlek. - Fejeztem be kisebb beszédemet, amit Jimin könnyes szemekkel hallgatott végig. - Készültem még egy megle...- Mondanivalómat a tűzriasztó hangja szakította félbe, mire megrökönyödve körbe néztem. Mindenkit kitessékeltek az étteremből, ahogy minket is. Kétségbeesetten néztem a három fiúra, akik ugyanezzel az arckifejezéssel néztek vissza rám.
- Sajnálom hogy elrontottam. - Lépkedtem oda szomorúan Jiminhez, aki apró kezeivel közre fogta arcomat.
- Jajj Szívem, semmit sem rontottál el. Tökéletes volt, na de...mi az a meglepetés ? - Billentette oldalra fejét.
- Öhm...N-nem f-fontos. Majd késöbb átadom. - Motyogtam halkan, miközben úgy hogy ne lássa, kitapintottam a kis dobozkát.
- Rendben. Akkor most menjünk az én meglepimhez. - Arca felvidult, és kézen ragadva engem, kihúzott a tömegből.
- Na, gyalog megyünk, mert nincs olyan messze, és amúgy is szép a kilátás. - Mindenki bólintott, és párjuk mellett, összekulcsolt kezekkel, indultunk meg.
- Imádom ezt a helyet. - Néztem körbe, teljesen elámulva.
- Én is. - Nézett fel rám Jimin. Nézelődtem körbe-körbe, s már mentem volna tovább, mikor Jimin egy kicsit visszarántott.
- Várjatok, kiesett a fülbevalóm. - Kapott oda az említett ékszer helyére. Míg a többiek a korlátnak támaszkodva, csodálták a kilátást, addig mi Jiminnel mindketten a földön kutakodva kerestük az fülbevalóját.
- Áhhá, meg van. - Emlete fel az ékszert, majd elhallgatott, s csillogó szemekkel nézett szemeimbe. Mindketten a földön térdeltünk, egymással szembe...egyszerre nyúltunk zsebünkbe, s húztunk elő, egy-egy sötétkék, bársony dobozt.
- Jeon Jungkook.
- Park Jimin. - Mondtuk ki egyszerre a másik nevét. Majd újra, szóról, szóra egyszerre tettük fel ugyanazt a kérdést.
- Lennél a férjem ? - Könnyeink útnak eredtek, s pontosan ugyanakkor mondtuk ki, azt az egyetlen szót.
- Igen. - Felhúztuk egymás újjára a gyűrűt, s a földről felkelve, egy lassú, mégis szenvedélyes szerelmes csókban forrtunk össze. Nehezen, de elszakadtunk egymástól, s homlokunkat egymásénak döntöttük.
- Szeretlek.
- Szeretlek. - Mindketten sírtunk, de közben mosolyogtunk, majd mikor hangos szipogásoakt hallottunk, oldalra fordítottuk fejünket. Az öt fiú, egymást átkarolva, könnyes arcal, potyogó könnyekkel mosolyogtak.
- Én is szeretek mindenkit. - Kurjantott fel Jin, mire elnevettük magunkat.
- Ez iszonyú gyönyörű volt. - Szorongatta meg a mellette lévő Yoongit.
- Gratulálok fiúk. - Namjoon gratulált először, s mindkettőnket megölelt. Majd sorban utánna, mindenki más is.
- Ez lett volna a meglepetés, csak pont akkor szólalt meg a tűzriasztó. Még énekeltem is volna neked.
- Én pedig az első randi helyszínünkre vitteleke volna, és ott terveztem ezt az egészet. - Mindketten elkuncogtuk magunkat, s gyűrűnkre néztünk.
- Várjunk csak...ez...ugyanolyan gyűrű mint amilyet én vettem. - Emelte rám döbbent tekintetét Jimin, de az én arcomon is ugyanez a kifejezés volt látható. Tényleg ugyanolyan...
- Én direkt egyet vettem, mert mi van ha neked véletlenül nem tetszik. - Közöltem vele, még mindig sokkoltan.
- Én is egyet vettem, ugyanez miatt.
- Titeket tényleg egymásnak teremtettek. - Karolta át Jin derekát Namjoon.
- Szeretlek édesem. - Simítottam arcára.
- Én is téged Szívem. - Tapasztotta össze ajkainkat.

Vége

Sziasztok. Nagyon remélem hogy tetszett nektek ez a rész is, pont úgy ahogy a többi. Ez egy kicsit hosszabb rész lett, nem sokkal de hosszabb lett, és remélem nem bánjátok. Még jövök egy utószóval amit rögtön ezután, ki is teszek. Ha van bármi kérdésetek felém, vagy a storyval kapcsolatban, akkor azt nyugodtan írjátok meg.
Jaa és mindenképp írjátok le kérlek a véleményeteket. Szeretném tudni, hogy mit gondoltok erről az utolsó részről.*_*♡♡
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜