Black Rose 🖤🥀 (Rosè × Lisa, BP, Girls Love, Befejezett)

26. rész🖤

-1 héttel később-

Esik az eső. Mindenki feketében állt apa sírja előtt.
Ma volt a temetés, egy fekete inget és egy fekete szoknyát viseltem Rosè-val együtt, anya pedig egy fekete ruhát kalappal együtt.
Rosè egy fekete rózsát tűzött a hajába, ami csodásan állt rajta.

Egész idő alatt csak sírtam, szemeim már fel vannak dagadva, anyunak és a páromnak úgyszintén.

A temetés után csöndesen ballagtunk egymás mellett hazafelé. Akkor még nem is sejtettem, hogy kivel fogunk összefutni...pontosabban kikkel.

-David?- néztem arra a csávóra, akit még kihasználtam, mert nem akartam Rosè iránt érzéseket táplálni. Egyből elszégyelltem magam, és lehajtottam a fejemet.

-Jisoo?- hallottam meg Rosè hangját, mire felkaptam a fejem, és egy lányt is láttam a fiú mellett. Szerintem ő...a szerelmem barátnője??

-Rosè!! De rég láttalak!!- pattant a lány, név szerint Jisoo a nyakába.

Egyből elöntött a féltékenység, de ezt az érzést elterelte David. Ránéztem, majd vettem egy mély lélegzetet, és elhívtam beszélgetni.

-Figyelj, David, ne haragudj, amit annak idején csináltam veled. Nem volt szép téged kihasználni, meggondolatlan voltam.
-Aha...de miért csináltad azt?
-Ne ítélj el kérlek...
-Nem foglak.
-Elkezdtem szeretni a mostohatesómat, Rosè-t, de nem akartam ezt, szóval azt hittem, ha veled leszek, akkor megváltozik a véleményem. Viszont nem segített. Semmi sem segített. Én őt szeretem. Őszintén. Nagyon sajnálom... Újrakezdhetnénk az ismerkedést...haverokként?- eresztettem egy halvány mosolyt.
-Igen, és elfogadom a bocsánatkérésed- nézett rám mosolyogva, majd visszamentünk a többiekhez.

-Jaj, Rosè, nem is említettem. Ő itt David, a barátom.- mutatott Jisoo a fiúra.

-Rosè szemszöge-

-Jaj, Rosè, nem is említettem. Ő itt David, a barátom.- mutatott Jisoo egy fiúra. De...ezt a fiút ismerem! Vele smárolt Lisa még annak idején.

Az emléktől összeszorult a gyomrom, és csak ennyit tudtam kinyögni:
-Heló...

-Szia...Lisa barátnője vagy, nem tévedek?- mosolygott rám.

-De igen, nem tévedsz, ő a barátnőm.

-Örülök nektek. Sokáig- meglepett, hogy ezt mondta. De akkor vajon miért...majd Lisa elmondja talán.

-Köszi.

-Amúgy miért vagytok mindannyian feketében? Csak nem meghalt valaki?- nézett ránk Jisoo aggódva, mire elmeséltük az egészet.

-Ó ne....részvétünk- mondták egyszerre.

-Köszönjük.

-Figyeljetek...nincs kedvetek átjönni egy vacsorára?- kérdezte anya David-éktól.

-De, szívesen jönnénk!

/Ismét Lisa szemszöge\

Nagyon sokat beszélgettünk. Jisoo és Rosè újra megtalálták egymást, David és köztem lerendeztük a nézeteltéréseket.

------

Az erkélyen voltam, néztem az esti tájat. Rosè is kijött és derekamnál átkarolva nézte ő is azt, amit én.
Egy csillagos éjszaka csodálatos tájképét.

Megfordultam, és belenéztem ragyogó szemeibe.

-Nagyon jól áll neked ez a fekete rózsa.

-Köszi, gondoltam hogy tetszeni fog! De megkérdezhetek valamit?

-Bármit, szerelmem.

-Miért csókolóztál David-dal még akkor?

Elkomorodtam, majd összeszedtem magam, és belekezdtem a mesélésbe. Ideje tudnia, hogy mi is volt bennem akkor.

-Azért voltam veled goromba, mert elkezdtelek szeretni, és nem akartam ezt. Azt hittem hogy Dave segíteni fog téged elfelejteni, de nem segített. Egész végig csak téged szerettelek. De aztán elfogadtam a helyzetet, és lekezdtem közeledni feléd.

Rosè lefagyott. A semmibe nézett vagy 7 percig, majd fogta magát, és a homlokomra csapott.

-Áúcs! Ezt most miért?- néztem rá értetlenül, miközben fájó homlokomra fogtam.

-Butus. Ezt a "megoldást"... de legalább elfogadtad saját magad.. és köszönöm hogy elmondtad. Így már világos.

Megölelt, majd folytatta:

-Köszönöm nektek, hogy még akkor befogadtatok. Megmutattátok a fényt a sötétben. Szeretve érzem magam, védve, nem kell már azon rettegjek, hogy mikor vernek meg legközelebb. Anyukádnak köszönöm a kedves szavait, finom főztjeit, apukádnak köszönöm az odaadóságát, tanító szavait, kemény munkáját....
és neked, Lisa, köszönöm a szeretetedet...jobb párt nem is képzelhettem el volna magamnak. Azt hittem örökre magányos leszek, de  szerencsére ti megmentettetek a keserű magányságtól. Nem is tudom, hogy fejezzem ki a hálamat. Köszönöm!- sírt Rosè.

Én is utat engedtem a könnyeimnek, és amilyen szorosan csak tudtam, átöleltem.

Egymás szemébe néztünk, majd elmosolyodtunk.

-Szeretlek, Lisa.
-Én is szeretlek, Rosè.

Egy szenvedélyes csókot váltottunk egymással, amibe beleadtuk az egymás iránt érzett, őszinte szerelmünket.

Hirtelen Rosè letérdelt, miután elváltunk egymástól, és egy gyűrűt nyújtott felém:

-Hozzám jössz feleségül?

-Igen! Ezerszer is igen!!- térdeltem le hozzá, és átkaroltam.

Aznap voltam hihetetlenül szomorú és boldog is egyszerre.

Anyunak és David-éknak örömmel újságoltuk el a nagyszerű hírt, ők is nagyon örültek.

Éjfélig beszélgettünk az esküvőröl, majd Jisoo-ék hazamentek éjfélkor.

Rosè elaludt a kanapén, én meg mellette ültem és a haját simogattam.

-Lisa drága, nagyon örülök nektek. Már az elejétől fogva láttam köztetek a kémiát. Apa is mindig ezt mondta nekem.

-Tényleg, anyu?

-Tényleg.- puszilt homlokomra.-Na megyek aludni. Jó ejszakát.

-Jó éjt!- súgtam, majd újra Rosè-ra néztem. Olyan nyugodt, gyönyörű...
Lassan odahajoltam hozzá, és gyengéden megcsókoltam, majd ajkaira súgtam:
-Én is köszönöm.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤