Black Rose 🖤🥀 (Rosè × Lisa, BP, Girls Love, Befejezett)

22. rész 🖤

Lisa szemszöge☆

Gyorsan eltelt ez a 3 nap.

Rosè már föl volt öltözve, én még viszont csak egy alsóneműben és egy melltartóban feküdtem az ágyunkban.

-Lisa, ideje lenne öltöznöd! Nem tudjuk megint kimagyarázni magunkat a főnöknél, ha megint késünk!- szólt rám a szerelmem, én pedig nyöszörögve keltem fel, majd elkezdtem öltözködni.

Gyorsan megettük a reggelinket, majd elindultunk a cukrászda felé.

-A főnök látni akar titeket- szólt nekünk az egyik kollégánk, akinek intettünk egy "köszönöm"-öt, majd elindultunk az iroda felé.

-Jó reggelt, főnökasszony!- hajoltunk meg.

-Jó reggelt lányok. Lisa, jobban érzed magad?
-Igen...teljesen jól vagyok, munkára készen állok!- mondtam lelkesen.
-Rendben van akkor, jó munkát!
-Köszönjük!

10 perccel később...

Hát....ez az eladós dolog nem az én asztalom.
Összekevertem egy rendelést, rosszul adtam vissza egy néninek, és megsírattam egy kisfiút. Szépen telik a nap, mit ne mondjak....

Éppen egy tál süteményt vittem magammal, mire megcsúsztam a vizes padlón, és Rosè-ba kapaszkodtam. A süti megmenekült, viszont a szabad kezemmel pont Rosè mellkasát fogtam.

Rosè fejének színe egyből egy érett paradicsom színével vetélkedett, én meg gyorsan levettem mellkasáról a kezét.
Zavartan néztem a padlót, majd éppen bocsánatot kértem volna, mire realizáltam, hogy éppen a mosdóba tol befelé.

-Rosie, mit csiná--

-Bolond!- kiáltott fel, majd megcsókolt.
Vadul falta ajkaimat, a tempót szinte alig tudtam felvenni. Rosè, mikor szállt beléd a démon?

-Tudod jól hogy a mellkasom érzékeny....erre telibe belé markolsz!- nézett "mérgesen" szemeimbe.

-Rosie....az véletlen volt....nem akartam....viszont vissza kell men--

-NEM MÉSZ TE SEHOVA!- fogta le mind a két kezem.

Ajkait újra enyéjeimre tapasztotta, viszont most lágyabban csókolt. Én is visszacsókoltam.

-Gyere....menjünk be az egyik fülkébe, nehogy meglásson minket egy vendég se!

Bementünk a kiválasztott fülkébe, és éppen folytattuk volna, mire meghalljuk, hogy kicsapódik a mosdónak az ajtaja.

-Hol van az a kettő?!- hallottuk meg a főnök ideges hangját.

Azonnal elszállt a rózsaszín köd, és ijedten néztünk egymásra. Nem tudhatja meg a főnök, hogy mi....

-Rosè, most aztán nagy bajban vagyunk.- suttogtam a páromnak.

Mihhez kezdjünk?!