Egy léleknyi nyár

1. Fejezet

6 hónappal korábban

Josh: merre jártok?

Én: 10 perc és ott vagyunk

Pötyögtem be a választ, miközben Katyvel sétáltunk a fagyos éjszakai utcán. Január huszonötödike Josh születésnapja, és hál'isten ebben az évben péntekre esett, így tudtunk a napján csapni egy jó kis bulit. Kilencedik óta az egyik legjobb fiú barátom, és most, hogy érettségizünk májusban, egyre inkább félek attól, hogy mi lesz a barátságunkkal a gimi után.

Katyvel mindketten a Brownra jelentkezünk, Josh viszont valószínűleg a Yalere megy.

Josh: akkor tuti nem gáz, ha kettővel több vendég lesz?

Elmosolyodtam.

Én: Josh, ez a te szülinapod. Azt hívsz meg, akit csak szeretnél.

Azt mondta van két gyerekkori haverja, akik másik gimibe járnak, de szeretné őket meghívni, mert már rég volt rá lehetőség, hogy együtt kirúgjanak a hámból. Tényleg hidegen hagyott, hogy kettővel többen, vagy kevesebben vagyunk, valószínűleg úgyis azokkal fogok beszélgetni, akiket már ismerek.

Josh: Eskü jó fejek! Szerintem hamar befogadja őket a társaság.

A társaság alatt nagyjából tíz emberre kell gondolni, mind a mi giminkből. Őket egytől egyik ismerem. Legtöbben az osztálytársaink, páran pedig évfolyamtársaink voltak.

Én: Biztosan! :D

- Nem mehetnénk egy kicsit gyorsabban? Lefagynak a lábaim!

Nyafogott mellettem legjobb barátnőm.

Kicsit rákapcsoltunk, és öt perc múlva már Johsék ajtaján kopogtattunk. A szülei megengedték, hogy az emeleten tartsuk a bulit, ami alatt természetesen nem kell hatalmas Project X-es megborulást érteni.

Josh ajtót nyitott, és vigyorogva megölelt minket, majd beinvitált.

Az ismerős előszobában levettem a csizmámat, és beköszöntem a nappaliban TV-ző szüleinek.

- Jó estét Mr. és Mrs. West!

- Szia Skyler, jó újra látni!

Mosolygott Mrs. West.

- Önt is! – válaszoltam vissza mosolyogva.

- Jól megy a suli? – nézett rám Mr. West.

Nem is várhattam volna tőle más kérdést, hisz történelem tanár volt, hál'isten nem a mi giminkben.

- Igen, egész jól!

Egész életemben négyes/ötös tanuló voltam, de ehhez keményen meg kellett dolgoznom. Sajnos nekem nincs szivacs agyam, kétszer annyit kell tanulnom ugyanazért az eredményért, mint mondjuk Joshnak.

A piszok kis mázlista

Felmentünk a lépcsőn, ahol már majdnem mindenki ott volt, sőt igazából csak a két ismeretlen srác nem érkezett meg.

Legalább nem mi érkeztünk utolsónak, mint általában. Valamiért baromi rossz az időérzékem.

Halkan szólt a zene az emeleti nappaliban, ahol a többiek chipszet hajszoltak, és beszélgettek.

- Na végre, hogy megérkeztetek!

Jött oda James, aki az osztálytársunk volt. Magas, nyúlánk testalkatú fiú, akinek ez baromi jó áll, és az elsős kis picsák odáig vannak érte.

- Igen – válaszolta Josh. – Már csak Chris és Aid nincs itt, de azt mondták, hogy még beugranak a boltba.

Fél órával később csengettek. Josh lement ajtót nyitni, hallottam, hogy társalognak Mr. és Mrs. Westtel, amire arra következtettem, hogy ők is ismerik Josh szüleit. Persze ez annyira nem is volt meglepő, ha azt nézzük, hogy gyerekkoruk óta barátok.

Nem sokkal később két sráccal jelent meg. Rájuk pillantottam, és egész szimpatikusnak találtam őket, de ez várható volt, hisz Josh barátai, aki szintén egy rohadtul jó fej gyerek.

Megtörtént a gyors bemutatkozás. A vörösesbarna hajú, zöld szeműt Chrisnek hívják, a magasabbik fekete hajú, kék szeműt pedig Aidennek.

Az est további részében kicsit iszogattunk, persze csak mértékkel, hisz Josh szülei a földszinten voltak, és amúgy sem úgy indultunk neki ennek a bulinak, hogy teljesen lealjasodunk, hisz egyikőnk sem volt nagy bulis soha sem.

Már tizenegy felé járt az idő, mikor Connor – az örökös bajkeverő - kitalálta, hogy üvegezzünk. Ám nem a hagyományos játékot, hanem azt a fajtát, mikor akire mutat az általad megpörgetett üveg, azzal smárolnod kell.

Nos, én mindig is utáltam az üvegezős játékot, de Joshnak tetszett az ötlet, így én is belementem.

Mind leültünk a szőnyegre egy körben, és Josh kezébe nyomtunk egy üres sörös üveget. Ő letette a kör közepére, megpörgette, és figyeltük, ahogy lassul, majd megáll, a szája pedig Emma felé mutatott, aki egy nagyon okos lány volt, ráadásul gyönyörű szép. Josh nagyot nyelt, mikor meglátta kire mutat az üveg, és megrándult egy izom az állkapcsán. Emma rámosolygott, és felé kezdett hajolni. Josh alig láthatóan megnyalta az ajkait, és már össze is ért a szájuk.

Leesett az állam, mikor láttam, hogy szégyentelenül szinte ledugják egymás nyelvét a torkukon. Mikor elhúzódtak, a fiúk persze tapsolni kezdtek, és különböző üdvrivalgást hallattak.

Mivel Josh mellett ültem, én következtem. Megfogtam az üveget, és jó erősen megpörgettem. Lélegzetvisszafojtva meredtem rá, és vártam, hogy kire fog mutatni.

Nem is tudom minek örültem volna jobban, ha olyanra mutat az üveg, akit ismerek, vagy ha olyanra, akit nem. Valószínűleg így is úgy is full cinkesnek éreztem volna a dolgot, viszont az üveg döntött helyettem.

Lelassult, majd teljesen megállt nekem kissé jobbra. Lassan felemeltem a fejemet, és felnéztem az üveg szája által mutatott személyre. Mikor megláttam ki az, legszívesebben elkáromkodtam volna magam.

Aiden nézett rám égszín kék szemeivel, enyhe fél mosollyal az arcán.

Nem hiszem el, hogy sikerült kipörgetnem az egyik totál ismeretlen srácot. Ennél bárki másnak jobban örültem volna.

Tudtam, hogy rossz ötlet ez a játék...

Beleharaptam az alsó ajkamba, és lassan felé kezdtem hajolni. Ő is hasonlóképp tett, csak épp teljes önbizalommal az arcán.

Mikor már nagyon kevés választott el minket egymástól, egyik kezét az állam vonalára vezette, és kérkedés nélkül tapadt az ajkamra.

Megint elfelejtettem levegőt venni, mert... basszus igazán kellemes volt, a srác értette a dolgát.

Hamar elhúzódtam, mert eszembe jutott, hogy mindenki más a szobában minket néz.

Visszaültünk, a többiek pedig megint tapsikoltak körülöttünk. Éreztem, hogy vörösség fut végig az arcomon, és igazság szerint ezután nem is mertem Aidre nézni nagyjából egész este.