Egy léleknyi nyár

7. Fejezet

Három hónappal korábban

A húsvétot követő reggelen összehúzott szemmel bámultam a telefonomat, ugyanis hajnali kettőkor kép érkezett Aidentől. Mivel akkor már aludtam, csak reggel nyitottam meg a beszélgetést.

A képen üres, illetve félig üres poharakat láttam, amik nem épp kólával voltak megtöltve. Felismertem a helyet, párszor már én is jártam ott, és tudni kell róla, hogy Seth, a tulaj, huszonegy év alatt is kiszolgál alkohollal. Persze csak akiket ismer és bír is. Nem csodálkozom, hogy Aidéket is kiszolgálták, hisz nekünk is Josh mutatta a helyet, bizonyára együtt is jártak oda sokszor.

Visszaírtam neki.

Én: Ti komolyan a Homárban ünnepeltétek a húsvétot?

Mivel nem kaptam rögtön választ, gyorsan felöltöztem és fogat mostam. Épp letartottam volna a konyhába, hogy valamilyen reggelit üssek össze magamnak, mikor rezgett a telefonom. Megálltam a szobám ajtajában, és visszavetettem magam az ágyra.

Aiden: Igazából egész nap a családdal voltam, de este írtak a srácok, hogy felmennek, és gondoltam miért is ne mehetnék velük

Megforgattam a szemeimet. A húsvét igazából a fiúk ünnepe. Mi lányok, semmi jót nem kapunk belőle.

Én: Szuper. Én az estémet fél órás hajmosással töltöttem.

Válasz gyanánt csak három sírva nevetős emojit kaptam.

Megkordult a hasam, szóval most már tényleg lementem enni valamit. Amint leértem a földszintre megcsapta az orromat a bacon és pirítós illata. Anya épp szedett a tányérjára pár darab bacont, két tükörtojást és egy szelet pirítóst. Csupasz talpam csattogásaira megfordult.

- Jó reggelt! Szolgáld ki magad!

- Jó reggelt, köszi.

Én is szedtem egy adagnyit a tányéromra, és kávét töltöttem kedvenc lámás bögrémbe. Ilyen egy igazán jó kedd reggel tavaszi szünet közben.

- Hogy aludtál? – kérdezte anyu, mikor leültem vele szemben az asztalhoz.

- Egész jól, és te? – haraptam bele a pirítósomba.

- Én is.

És ezzel ki is fúlt a beszélgetésünk. Így megy ez a válásuk óta.

Ez után próbált rávenni, hogy menjünk el plázázni, de én azt mondtam, inkább otthon maradnék, és pihennék. Nem vagyok egy nagy plázázós fajta, anya mondta többször is már, hogy épp így képzelte el, ha az embernek van egy lánya.

Aiden: Jössz a tavaszi fesztiválra?

Én: Még szép! Ki nem hagynám. Tavaly voltam először és nagyon bejött.

Aiden: Ez most komoly? Én négy éve járok, egyedül tavaly hagytam ki, mert elutaztunk a családdal.

Én: Szóval te voltál az a haver, akire Josh úgy hivatkozott: „A szerencsétlennek épp most kellett családi kiruccanásra menni, pedig imádja ezt a szaros fesztivált" ?