Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

13.rész🥀

Anyu volt az, el is felejtettem neki szólni hogy nem haza megyek.
-Szia anyu.
-Szia, hála istennek hogy felvetted. Merre vagy? Minden oké?
-Elfelejtettem szólni neked, hogy Jaydennél alszok.
-Jólvan, korán reggel érted megyek, aludj jól.
-Jólvan jólvan.
Szerencsére Jaydent nem ébresztettem fel.
Reggel: 06:55
-Mennyi az idő?-kérdezte Jayden kómásan.
-6:55.
-Miért vagy fent ilyen korán?
-Mert anyu lassan itt lesz, este felhívott, amikor te aludtál.
-Én akartalak haza vinni de majd akkor máskor. Kérsz valamit enni?
-Nem köszi, inkább elmegyek fogat mosni ha van olyan amit még senki sem használt.
-Szekrénybe megtalálod.
Mire visszamentem a szobába már Jayden nem volt ott.
Lementem a konyhába mert gondoltam ott lesz.
-Te mit csinálsz?
-Reggelit, gondoltam ha már te is csináltál nekem tegnap, akkor én is készítek neked.
-Kedves tőled, de nem kellett volna, anyu úgy is már mindjárt itt lesz.
-Egy szendvicset csak megtudsz addig enni. Kávét kérsz, vagy valami mást?
-Nem kérek köszi.
Megreggeliztünk utánna kimentünk az udvarra. Pár perc múlva meg is érkezett anyu.
-Sziasztok. Leyla vagyok Jessica édesanyja.
Nyújtotta a kezét Jayden felé.
-Örvendek, ne haragudjon hogy nem szóltunk hogy itt alszik Jessica.
-Semmi gond.
-Szia anyu. Mehetünk?
-Persze,örültem Jayden.
-Én is, viszlát. Szia Jess.
Az út hazafelé csendesen telt. Igazából furcsáltam mert azt hittem, hogy kérdezősködni fog.
-Hogyhogy nem kérdezel semmit?
-Bízom benned.
-Majd később el kell mennem valahova.
-Rendben menj csak.
Idő közben hazaértünk.
-Meg sem kérdezed hova?
Leült az asztalhoz én pedig mellé.
-Figyelj, már sokszor elmondtuk apáddal, hogy megbízunk benned.
-Jólvan felmegyek a szobámba.
A nap hátralevő részét a szobámban töltöttem. Néha el gondolkodtam mi is van köztünk Jaydennel.
Másnap korán keltem, mivel suli volt. Felvettem egy kantáros nadrágot, hozzá pedig egy fehér trikót.
07:45 volt amikor végre elindultam. Ma kivételesen senkit sem kellett felvennem a suliba menet. Odaértem a sulihoz és leparkoltam, ekkor már 7:55 volt.
Besiettem a suliba egyenesen az emeletre. A 18-as terembe lesz órám, ami a folyosónak a végén van. Szerencsémre megint a tanár előtt értem oda. Leültem a helyemre, de a csajokat sehol sem láttam.
-Szóltak volna, ha nem jönnek be.
-Szia Jess hallom Saraékról beszélsz.
-Igen hangosan gondolkodom néha,tudod hogy hol vannak?
-Ha jól hallottam az irodába azt beszélik hogy valami influenzát kaptak el.
-Mind a hárman?
Nagyon furcsáltam a dolgot, utánna kell járjak miben sántikálnak és egyáltalán engem miért hagynak ki belőle?.
-Hát nem tudom.
-Lányok,kezdhetném végre az órát? Köszönöm.
Az óra unalmasan telt, senkivel sem tudtam beszélni a baráti körömből. A második órám angol volt megkerestem a termet és leültem Klau mellé.
-Szia.
-Hali. Na mizu tudtál beszélni a lányokmal, látom nem nagyon találod a helyed.
-Nem sajnos, ennyire látszik?
-Hát, le sem tagadhatnád. Amúgy mizu a tánctanár fiával?
-Ne is kérdezd, nem igazán úgy sikerült ahogy terveztük.
-Ezt hogy érted, mi történt?
-Áh semmi, személyes.
-Oh oké.
Nemsokkal a beszélgetésünk után jött is a tanár.
Amúgy nincs bajom az angollal, csak unalmas.
A tanár megint végiguntatta az egész csoportot,de  végre megszólalt az életmentő csengő.