Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

2.rész🥀

-Na mesélj, miért apuddal jöttél? Bár nem mintha nagy szám lenne de sosem szoktál vele menni sehova sem, mivel neked is van autód.
- Azért mert apa félt engem, hogy majd én is úgy végzem mint.. - mutattam egy fényképre, amin Mia és a barátja volt.
-Nyugodtan kimondhatod a nevét, nem gáz, mondtam hogy túl élem.
-Ne haragudj tényleg.
-De most miért haragudnék? Nem haragszom se rád se apudra, mert igaza van,teljesen!
-Na jó! Elég a sok szomorúságból!-zökkentett ki minket Sara.
Fessünk körmöt és öltözzünk fel csinosan.
-Okeee.
-Med, ide adnád a pirosat?-kérdezte Sara.
-Persze, tessék!
- Ide adnátok a feketét?
-A feketét?-bámultak rám kiváncsiskodó tekintettel.
- Nem is szereted a feketét!
-Mostmár igen Mia. Na most ide adjátok vagy sem?
-Oda igen, de előbb mondd el mi baj!
-Igen! Nem fer titkolózni!-jelentette ki határozottan Sara.
Mintha ő tudna segíteni bármit is.
-Nagyon furcsa vagy.
-Ahj, rendben. Tudjátok, hogy reggel elkéstem a suliból. És..
- És???
-Kaptam egy üzenetet, egy ismeretlentől. Ez állt benne-megmutattam nekik.
-Mostmár megkaphatnám a fekete körömlakkot?
-Igen, de..
-Semmi de, biztos valamelyik nyomi a suliból.
-Én komolyan venném!-mért végig Medison.
-Jólvan. Majd megmutatom anyunak meg apunak, no para.
-Igen, ez jó ötlet.-támogatta az ötletemet Sara.
- Na milyen lett? - mutattam meg a körmeim.
-Nagyon szép.
-Igen mindenkié.-értett egyet Sara.
-Most jöjjön a ruha.
- Rendben, le hozom ide.
Mia gyorsan lehozta a ruhákat, amik nagyon vagányak voltak. Mindenki kiválasztott magának egyet, bekapcsoltunk egy zenét is, hogy jobb legyen a hangulat.
Amúgy, hogy őszinte legyek, nem volt kedvem semmihez. Amióta megkaptam az üzenetet, másra sem tudok gondolni. Amíg apura vártam, kaptam egy újabb üzenetet.
És kitalálhatjátok, hogy kitől jött.

Attól az - A tól. "Nagyon hideg van kint, legközelebb öltözz fel jobban!

Ezt nem hiszem el.-mondtam magamba.
Míg ezen agyaltam, apu megérkezett.
Egész úton az járt az eszembe, elmondjam-e vagy sem.
De inkább úgy döntöttem, hogy nem. A lányoknak majd azt mondom hogy elmondtam. Nincs más választásom. Vagyis lenne, de ezt választom, mert, ha csak egy ártalmatlan tréfa, akkor nincs miért szólni, majd abba hagyja/hagyják. De ha nem, hát akkor megszívtam. Próbálok nem sokat erre gondolni, nem is akarok túl nagy figyelmet szentelni rá. Meglátjuk, hogy mennyjre sikerül. Remélem hogy tényleg csak egy ártalmatlan tréfa, semmi több. Mire hazaértünk, már anyu ott várt a kapuban. Kiszálltunk az autóból, én egyből a szobámba mentem, köszönés nélkül, amit anyu szóvá is tett.
-Mi a baj? Történt valami? Mondd már!
-Nem hiszem, odaértem, beült és csendben volt. Biztos csak fáradt. Vagy valami csajos téma lehet a dologban. De ezt te jobban tudod.
-Nem tudom. Megyek megnézem.
-A dolgozószobában leszek.
Beértem a szobámba és egyből írtam a csajoknak, hogy megint kaptam egy üzenetet. Azt mondták, hogy ezt is mutassam meg a szüleimnek. Kérdezték is hogy mit mondtak.
Nem tudtam nagyon semmit se írni, így nem küldtem nekik semmit. Lenémítottam és megjelöltem olvasatlanként. Kopogott valaki.
-Szia. Bejöhetek?
-Gyere.
-Történt valami a lányoknál? Olyan furán viselkedsz. Ha van valami, akkor kérlek mondd el.
Nem tudtam mit csináljak. Az egyik felem azt kívánta mondjam el, a másik meg, hogy tartsam titokban.
-Ami azt illeti igen.
-Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. A lányom vagy, meg tudunk beszélni mindent. De ugye nem vagy terhes?
-Dehogy! Úristen anya , semmi ilyen. Szóval az van hogy...
És ekkor megszólalt a telefonom, valaki ismerősnek jelölt.
-Visszajöjjek később?
-Nem, csak azt akartam mondani, hogy lehet szerelmes vagyok.
-Mi? De hát ez jó hír, na és ki az?
-Csak egy srác a 11.-ből.
-Na jolvan, hagylak akkor. Mondom, bármi van tudod, hogy hol találsz. Csináljak neked egy teát?
-Öhm igen köszi.
- Rendben, akkor majd jövök.
Basszus nem tudtam jobbat kitalálni a szerelemnél. Mondjuk, hogy rossz jegyet kaptam? Ahj, mostmár ezért is magyarázkodhatok majd. Olyan jó lenne, ha gondolkoznék, mielőtt kimondok valamit. El is felejtettem, hogy valaki bejelölt. Megnéztem és a tanár volt az, aki reggel fedezett engem, hogy ne legyek lecseszve. Nem tudom, hogy mit kellene most gondolnom. Vissza jelöltem. Pár perc múlva elfogadta a visszakövetési engedélyem. Nem nagyon törődtem vele, elmentem zuhanyozni. Mire kész lettem lett 2 óra, hát igen jól elhúzódott ez a nap. Holnap az a szerencsém, hogy nem lesz első két órám. Így kelhetek később 1 órával. Felöltöztem pizsamába és lementem a konyhába, mert anyu még nem hozta fel a teámat, pedig azt mondta, hogy felhozza. Felforralta de úgy hagyta, furcsáltam. Olyan csend is volt, újra forraltam a vizet és felmentem vissza anyuék szobájába, aludtak. Az értem aggódásokban elfáradhattak nagyon. Halkan becsuktam az ajtót és vissza mentem a konyhába. A víz pont akkor forrt fel, kiöntöttem egy pohárba és beletettem a filtert. Amíg ázik gyorsan behúztam a függönyöket, mert anyuék elfelejtették. Ki is ázott a filter, kidobtam és megízesítettem. Azt tudni kell rólam, hogy tea mániás vagyok, tudom furán hangzik, de igaz. Lekapcsoltam a villanyt és felmentem a szobámba. Ott is behúztam a függönyt, és lekapcsoltam a villanyt. Csak a kis éjjeli lámpám égett a szobába. Elővettem a laptopomat és leültem az ágyamba. Közben iszogattam a kis teámat. Felnéztem instára meg Facebookra közben. Nem találtam semmi érdekeset így kikapcsoltam. Megnéztem a telóm és már 02:43 volt. Egy kicsit eltelt az idő, küldtem egy streaket snapchaten utánna levittem a poharamat a konyhába. Elmostam és indultam vissza a szobámba. Már tényleg nagyon eltelt az idő, így úgy gondoltam, hogy mostmár alszok.