Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

44.rész🥀

Hamar eljött a kedd este, ami azt jelentette hogy holnap reggel utazunk, Daniellel rengeteg időt töltöttünk együtt, elvitt mindenhova, próbáltuk kihasználni az időt, minnél többet vagyunk együtt annál jobb.
A kapcsolatunkat pedig magasabb szintre emeltük, azt hittem Knox után teljesen megundorodom majd tőle de nem, nagyon is jó volt.
Elmeséltem neki mind azt, ami eddig történt velem és teljesen megértő volt, túlságosan is megértő.
Már napközben elkezdtem a pakolászást de nem igazán jutottam sokkal előrébb, hiszen azt mondták ne pakoljak sok mindent de én konkrétan mindent magammal akartam vinni.
Daniel és a lányok átjönnek vacsira, de még azzal sem állok sehogy sem.
Nagynehezen sikerült bepakoljak a bőröndbe, majd neki láttam a vacsorának.
Desszertnek rendeltem süteményeket, nem akartam még azzal is az időt húzni, főleg úgy, hogy semennyire nem vagyok jártas a sütögetésben.
Mikor a sütemények is bekerültek a hűtőbe késznek nyílvánítottam a ma estét.
Egész jó lett a díszítés is, büszke vagyok magamra.
Felvettem a babakék miniruhámat a hajamat pedig begöndörítettem, de akkor jutott eszembe hogy a pezsgőket nem hűtöttem be, azonnal lerohantam a lépcsőn majd beraktam őket. Azt sem tudom hol áll a fejem ma, teljesen izgatott vagyok és még ki tudja mi zajlik bennem.
Reménykedem Daniellel a jövőnkbe, olyan érzés mikor vele vagyok, mintha már réges régóta ismerném. Jól esik a közelsége, az ahogyan bánik velem, teljesen szerelmes lettem belé.
Amíg ezeken gondolkodtam megszólalt a csengő.
Mindenki egyszerre érkezett, amit díjjazok. Hoztak nekem rengeteg búcsúajándékot, amin el is sírtam magam.
Leültünk az asztalhoz majd tálalni kezdtem.
-Ez isteni lett Jess-dícsért meg Natan.
-Örülök, hogy ízlik-mosolyogtam.
-Amit az én barátnőm csinál, az mindig tökéletes-puszilt meg Daniel.
-Még a végén elpirulok a sok dícsérettől.
-Ez az igazság drágám-ölelt meg Mia.
R

engeteget beszélgettünk, játszottunk iszogattunk, úgy érzem nagyon fognak hiányozni nekem, nem csak ők, hanem ez a hely is.
Miután mindenki elment Daniel maradt még segíteni nekem elpakolni.
-Nagyon hiányozni fogsz-ölelt meg.
-Te is nekem, sőt minden és mindenki, de hidd el hamar elrepül az a pár hónap és újra veletek leszek-pusziltam meg.
Alig tudtunk egymástól elszakadni, viszont későre járt így kénytelen voltam aludni menni mostmár.
Még utoljára vetettem egy pillantást a házra majd bementem a szobámba.
Nem igazán ment az alvás, csak forgolódtam.
Annyi minden járt a fejembe, a gondolatok teljesen elvették az álmot a szememből.
Fogalmqm sincs mikor aludhattam el de reggel nagyon nehezen keltem fel, ránéztem az órára és 7:20-at mutatott.
8-kor jönnek értem ami azt jelenti ideje lenne kicsit össze kapjam magam.
Lementem a konyhába csináltam magamnak egy kávét, majd kimentem az erkélyre, nagyon szépen sütött a nap, olyan izgatott vagyok hogy le sem lehetne tagadjam.
Egész végig Daniel járt a fejembe, és az amit megbeszéltünk. Én hűségesnek tartom magam de nem tudom sikerül e betartsam ezt.
A gondolataimat a telefon csörgése zavarta meg.
Ránéztem és Antonio volt az.
-Jó reggelt Antonio.
-Neked is jó reggelt, sikerült elkészülj?
-Azt hiszem igen, már csak össze kell magam kapjam és minden kész.
-Jólvan 8 körül ott vagyok, lehet kicsit kések nem tudom még előre megmondani.
-Rendben semmi gond, várok majd.
Megittam a kávémat és felöltöztem, nem igazán tudtam eldönteni mibe is szeretnék utazni, próbáltam inkább kényelmesebbet választani.
A hajamat felkontyoltam, sminket most nem igazán tettem fel csak egy szempilla spirált.
Megpróbálkoztam a reggelivel de csak pár falatot sikerült magamba erőszakoljak.
Mostmár nem csak izgatott vagyok, hanem félek is ettől de ha nem próbálom ki nem tudom milyen.
Pont az utolsó simításokat végeztem mikor valaki dudált, kinéztem az ablakon és Antonio volt az.
Kikiabáltam neki hogy jöjjön be addig amíg még kínlódok.
-Sziaa ne haragudj csak még valamit elakarok tenni a bőröndbe és nem találom.
-Segítsek megkeresni?
-A fürdőruhámat keresem, sehol sem találom.
-Majd veszünk neked egyet, gyere induljunk.
Segített kivinni a bőröndömet majd beszálltunk az autóba.
Körülnéztem de csak én voltam az egyedüli lány az autóban.
-Ne haragudj de a többi lány nem jön?
-Dehogynem, ők már a hajón vannak ránk várnak, viszont ragaszkodtam hozzá hogy én hozhassalak el téged.
-Oh értem, ez kedves tőled.
Az út további része csendben telt, a gondolataim kezdtek már kicsinálni a hülyeségükkel.
-Minden rendben? - fogta meg a vállam.
-Persze, csak egyfolytában jár az agyam,alig aludtam valamennyit.
-Érthető de hidd el nem bántad meg, jó életed lesz velünk.
Bíztam benne pedig konkrétan nem is ismertem őt semennyire sem. De lehet csak naív vagyok és jól megszívom hogy most velük megyek, viszont most az egyszer hallgatok arra amit a szívem súg, egyszer élünk és én kifogom élvezni minden pillanatát.
Amíg ezek a gondolatok cikáztak bennem megérkeztünk a kikötőbe, egy csodálatos hajót pillantottam meg ráadásul óriási volt.
-Az ott a mi hajónk? - mutattam az említett hajó irányába.
-Igen, tetszik? - mosolygott.
-Sosem láttam még ilyen gyönyörű hajót.
-Belülről még szebb, na gyere-megfogta a kezem és segített kiszállni az autóból.