Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

30.rész🥀

Bementem a szobámba, elővettem az egyik noteszt majd rákerestem ötletekre, a rosszullét kerülget hogy nekem össze kell házasodjak vele, tisztában voltam azzal hogy Jaydennek esélye sem lesz a kiszabaításomra, amint ide belép megölik őt.
Próbáltam mindent úgy intézni hogy az Knoxnak megfeleljen.
Először is kerestem egy helyszínt, majd ruhát terveztem és így tovább. Nem akartam nagy figyelmet szentelni ennek az egész dolognak, reménykedtem még abban hogy talán Jaydennek sikerülni fog viszont teljesen elvesztem már a gondolataimba.
Knox hagyott egy listát a vendégekről, de mikor megnéztem a barátnőim nem voltak rajta. Talán jobb is úgy hogyha nincsenek itt, nem akarom hogy baja essen valamelyikőjüknek. De természetesen rosszul is esett hogyha ne adj isten oda kerül a sor, hogy egybe kell vele kelljek senki nem lehet ott aki igazán tiszta szívből szeret. Azt se tudják hogy mi van velem, én sem tudok róluk semmit, teljesen elveszettnek éreztem maga. Átmentem Knoxhoz de most kopogás nélkül.
-Miért nincsenek rajta a barátnőim a vendégek listáján?
-Kopogás hol marad szivem? Biztosan lemaradtak róla, nem tudom mert még én se néztem meg. A házvezetőnő írta őket össze, de akit nem akarsz meghívni azt lehúzhatod. Ha jól tudom melléjük van írva hogy ki kicsoda.
-Igen azt látom, azt hittem hogy nem akarod hogy itt legyenek, tudod nekem ők szinte családtagok.
-Nem is akarom de érted megteszem. Itt lehetnek.
Bólintottam majd ott hagytam őt és ismét vissza mentem a szobámba.
Felírtam a lányokat is a vendéglistára, de közben imádkoztam istenhez hogy legyen vége mindennek.
Kénytelen voltam kiválasztani Knox ruháját is, teljes nagy betűkkel írta fel nekem nehogy véletlenül elfeledkezzek róla.
Nem sokkal később kopogást hallottam.
-Tessék.
Nox volt az.
-Sikerült megtervezz mindent?
-Persze, pont most járok a te ruhádnál, úgyhogy nem bánom hogy jöttél.
-Mi ez a rossz kedv?-simított végig az arcomon, de azonnal elhúztam a fejem.
-Nem tudom egyszerűen korainak tartom még a házasságot, amit ígértem az úgy is lesz de nem tettél még semmit sem az ügyben amit kértem tőled.
-Igazad van, de minden el lesz intézve, Jayden huga pedig kikerül az esküvő előtt, egyébként tetszik az a ruha amit választottál nekem, viszont a gyűrűt együtt kellene kiválasztani. Van már elképzelésed milyen lenne az ideális nekünk?
Magamba folytottam a szót, ha kimondtam volna amit akkor gondolok már nem ülnék itt és tervezgetném a romlott jövőmet.
-Hogy őszinte legyek, nincs. Neked?
-Arany legyen, ez az egy kikötésem van, nem szeretem az ezüstöt.
-Nos kérésed számomra parancs, mit szólsz ezekhez?
-Szerintem a 4. legyen, tetszik neked is?
-Persze
-Nem biztos hogy vissza érek ebédre de te legyél lennt pontosan 13-ra. Nem szeretném ha nem ennél egész nap semmit.
Miután kiment megrendeltem a gyűrűket, majdnem egy teljes vagyont értek ezek a gyűrűk. Nagyon sokat jelenthetek neki, választhatott volna semmitmondóakat is de ő a lehető legdrágábbakat nézegette.
Elintéztem még a többi dolgot is majd lementem ebédelni.
Lementem a konyhába ahol a bejárónő sürgött forgott.
-Jó napot.
-Szia kedvesem, köszönj kérlek sziával vagy ennyire öregnek nézek ki? - fordult körbe.
-Nem volt alkalmunk még találkozni. Hella vagyok.Általában én csinálok itt mindent, foglalj helyet.
-Köszönöm, gondolom már tudod hogy én ki vagyok úgyhogy felesleges bemutatkozzak.
-Persze, hallom szervezitek az esküvőt, bár nem szabad pletykálkodni de azért én kíváncsi vagyok.
-Igen.
-Örülök nektek. Sok boldogságot.
-Köszönjük, de nem önszántamból vagyok itt.
-Tudok mindenről drága szivem, de hidd el ha megismered jobban megkedveled őt, mindazok ellenére is ahogyan bánt veled, ahogyan idehozott. Mondd mit szeretnél enni?
-Fogalmam sincs, nem nagyon van étvágyam hogy őszinte legyek, viszont amiért ennyire fáradozol lepj meg valamivel.
-Remélem szereted.
-Igen, anyu sokat csinált nekem.
-Tudom hogy hiányzik mindenki neked most, de annyira nem rossz a helyzet mint amilyennek látszik hidd el. Megyek és felmosok a házban, te addig egyél csak ha befejezted hagyd ott és majd én elrakom.
Hella elment majd folytattam tovább az ebédet, probaltam erőltetni az evést de nem sokat tudtam megenni belőle hiába ez volt a kedvencem. A gondolataim egyfolytában elnyomták a valóságot belülről.
Miután végeztem felmentem vissza a szobámba.