Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

27.rész🥀

Jayden volt az, felém nézett, a tekintete dühös volt, de közben üres is, nem tudom másra nézni csak rá, egy pillanatra feladni kezdtem a busszúmat de Knox megfogta a kezem. Jayden azonnal megállt és odaszólt az emberének.
Megszorítottam Knox kezét, nem akartam vele találkozni.
Majd Jayden elindult felénk.
-Nem akarom ezt, menni akarok.
Abban a pillanatban menekülni szerettem volna, Jayden és Knox közeléből is.
-Nem lehet, ne aggódj elkezdődött a kis játékunk, ne feledd mit ígértél nekem.
-Knox-kiabált Jayden.
Majd Knox felállt és odalépett Jayden elé, tettem ugyan azt amit ő.
-Colemann, micsoda meglepetés.
Knox kezet akart vele fogni de Jayden meg sem mozdult, rám nézett végig de én nem bírtam a szemébe nézni, gyülölet és szégyen miatt hogy ebbe belekeveredtem. Jayden odaállt elém és megakart ölelni de Knox elhúzott tőle.
-A hölgy nem kíváncsi rád, ugye szépségem?
Nem akartam kimondani de mindenki engem nézett így hát kimondtam.
-Igen.
Azonnal vissza ültem, Knox követett. Miután leültünk megcsókolt, hagytam hogy azt tegye amit jónak lát, akartam hogy Jayden ugyan abba a szégyenérzetbe és elárulva érezze magát mint én akkor, de hiába mutatunk akármit is ha belülről felemészt a dolog.
Jayden és az emberei leültek tőlünk 2 boxxal arább.
-Ügyesen csináltad.
-Mehetünk?
-Még nem, most kezdődik majd a buli, próbálj lazítani.
-Oké, kimegyek a mosdóba.
-Veled megyek.
-Nem kell, tudok magamra vigyázni.
-Hát legyen, siess vissza.
Elindultam a mosdóba, vagyis próbáltam megkeresni de nem nagyon jártam sikerrel, így csak bolyongtam azt se tudva hogy merre megyek. De végül sikerült megtaláljam,senki se volt bennt szerencsére, aminek örültem mert muszáj volt egyedül lennem. A ruhában is kezdtem nagyon feszengeni, utáltam a nagyon csicsás dolgokat.
Beakartam menni az egyik fülkébe de lövést hallottam. A fülem elkezdett sípolni olyan közelről jött, majd ezt követően egyre több lövés.
Azonnal bementem az egyik fülkébe majd bezártam és ráültem a wcre felhúzva a lábam. A szám elé tettem a kezem mert hallottam hogy valaki bejött. A lélegzetemet is visszatartottam, próbáltam a lehető leghalkabban venni a levegőt.
Elkezdte az összes ajtót berugdosni, de az enyémet nem sikerült így már tudta hogy van bennt valaki.
Rálőtt a zárra de én elővettem a fegyveremet, kibiztosítottam majd rálőttem az ajtóra, biztos voltam benne hogy eltaláltam az illetőt, sokkot kaptam szerintem.
-Megöltem valakit.
Sírni kezdtem de rájöttem hogy itt nem vagyok a legnagyobb biztonságba, így az én fegyveremet elraktam vissza a combomra, majd elvettem a férfitól az övét. Mielőtt elhagytam volna a helyiséget ellenőriztem hogy van-e benne még valamennyi szerencsére csak 1 hiányzott belőle.
Elindultam a folyosón, hallottam hogy még mindig folyik a lövöldözés.
Folytattam utamat le a földszintre. Odamentem a boxhoz ahol mi ültünk de Knox sehol se volt. Lehajoltam hogy senki ne vegye észre hogy ott vagyok, körülöttem aligha élt még valaki.
Mi folyik itt? Miért lőttek le szinte mindenkit?
Hallottam hogy egy csapat férfi jött le az emeletről.
Majd az egyik megszólalt.
-Jacob halott, de egy másik fegyverrel lőttek rá. Az övét pedig elvitte valaki.
Majd egy ismerős hang szólt vissza.
-Kié volt a fegyver?-kérdezte Jayden.
-Knox emberei közül valakié.
-Ha a női mosdóba voltál nem lehet másé csak Jessicáé, találjátok meg.
-Ki úgysem mehetett, itt kell lennie valahol.
Majd Jayden elkezdett hangosabban beszélni.
-Jessica, hol vagy? Gyere elő,nem fogunk bántani,bízz bennem.
Felálltam a box alól majd Jaydenre fogtam a fegyvert.