Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

11.rész 🥀

-Jól látom hogy a lányok isznak?
-Na és, mi is azt tesszük.
-De ők nem tudják a határokat, nem inni jöttünk el, el lesz szúrva minden.
-Hé, nézz rám, minden jó lesz.
-Ebből már semmi jó sem fog kisülni, hiába ma nem jön el.
-Melletted leszek végig, na de ne csak a rossz dolgokrol beszéljünk,milyen jó a kapcsolatod a szüleiddel?
-Egész jó, nincsenek viták, ha vannak is megbeszéljük. Na és neked?
-Mikor milyen elváltak a szüleim, apámmal élek. Kiskoromba választanom kellett, apát választottam. Vele mindig is jobb volt a kapcsolatom, anyu mindig csak a munkájával volt elfoglalva.
-Baj, hogy rákérdeztem?
-Nem, amúgy is én kérdeztem hamarabb, így tudtam, hogy vissza kérdezel.
-Áh oké, mennyi idős is vagy?
-18 te, ha jól tudom te pedig 17 vagy.
-Igen.
Még beszélgettünk egy darabig, utánna úgy döntöttünk, hogy elindulunk. Megvártuk amíg a csajok elmennek, mert nem akartunk együtt kimenni, mert az gyanút keltett volna. Egy 10 perc múlva mi is mentünk. Jayden segített a kabátomat felvenni és indultunk is.
-Jól éreztem magam veled.
-Örülök én is veled. Megismételhetnénk.
-Rendben benne vagyok. Egyébként ezt oda akartam adni.
-A ruhám?
-Igen, kimostuk neked.
-Köszi aranyos vagy.
-Lehet egy kérdésem?
-Persze, nem is egy.
-Nem akarlak megbántani, de érzel egyáltalán valamit irántam? Mert én azt vettem észre hogy nem.
-Nézd én nehezen mutatom ki de efelől nincs kétség.
-Pedig kívülről nem vagy ilyen, nem látszik rajtad.
-Igen, mondták már, egyébként ha ennyire tudni szeretnéd nagyon is kedvellek téged.
Én csak bólogatni tudtam, nem nagyon tudtam mit mondani teljesen zavarba voltam.
-Akkor ezt megtárgyaltuk?
-Igen persze.
Már mentünk egy ideje mikor lekanyarodott az útról, ami hozzánk vezetett volna.
-Lekanyarodtunk. - néztem a hátunk mögé.
-Igen, hozzánk megyünk apám most úgysincs otthon.
-Nos rendben, addig alszok ha nem gond mert nagyon kimetitő volt ez a nap.
-Aludj csak.
Arra keltem hogy Jayden hangosan beszélget valakivel.
Kinéztem az ablakon és egy nagy ház tárult elém. Kiszálltam az autóból és elkezdtem menni a hátsó ajtó irányába,mert arról jött a hang. Benéztem az ajtón, de azonnal megfagyott bennem a vér. Jaydenre 2 fickó fogott fegyvert, benyitottam.
-Jayden.
-Menj vissza az autóhoz-üvöltött rám.
-Nem
-Ki ez a lány?-kérdezte az egyikük.
-Semmi közötök hozzá-rivallt rájuk.
Ez után a kérdés után Jaydent leütötték. Oda akartam menni, de visszahúzott Jayden apja,aki idő közben megérkezett.
-Ne, mi lessz Jadennel?
-Nem lesz baja, menj fel Jayden szobájába balra a 2.
Nem volt más választásom, ezért felmentem. Bementem a szobába és leültem az ágyra. Nem nagyon tudtam egy helyben maradni, ezért járkáltam.
Nyílt az ajtó, Jayden lépett be rajta.
Odamentem hozzá és megöleltem de ő eltolt magától.
-Mondtam hogy menj az autóhoz.
-Sajnálom, oké? De most hagytalak volna ott azokkal?
-Jólvan hagyjuk. Veled minden oké?
-Igen de kik voltak ezek?
-Apám tartozott nekik de már elintézték.
Nagyon meglepődtem, mert most ő ölelt meg. Nem gondolkodtam egy percet sem, visszaöleltem.
-Hát ez az első randink nem alakult valami fényesen-bújt közelebb hozzám.
-Egyetértek.
-Bocs, hogy ezt látnod kellett.
Nem mondtam semmit, mert nem is tudtam volna mit, csak öleltem őt olyan szorosan ahogyan csak tudtam. Biztonságban éreztem magam a karjai között, megnyugvást adott.