Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

4.rész🥀

A suli előtt várakozva vártunk a válaszra.
Szerintem menjünk be! Majd úgyis ír ha akar-mondtam.
Bementünk az öltözőbe, és átöltöztünk. Én kértem egy felmentést mára Miával.
Leültünk az egyik padra.
Elmondtad a szüleidnek?-kérdezte Mia amolyan már rég elkellett volna mondani fejjel.
-Igen.
De valójában nagyon nagyot hazudtam.
-Nem igaz! Miért hazudsz?
-Honnan veszed azt, hogy én hazudok?
-Sara mondta el, azt mondta, hogy nem tudja tovább magában tartani.
-Gondolhattam volna, nem is tudom hogy mit gondoltam amikor elmondtam neki.
-Ne rá haragudj.
-Én nem haragszom nyugi, csak rosszul esett hogy nem tudta tartani a száját.
-De el fogod mondani ugye?
-Nem igazán, és szeretném ha ti se tennétek. Ígérd meg, hogy bármi is lesz nem mondassz semmit.
-Nem tudom Jess, túl sokat kérsz.. Mi lesz ha ez a barom elmegy hozzád?
-Ne aggódj, tudod hogy meg tudom magam védeni.
-Ahj tudom, de nekünk fontos vagy.
-A többiek is tudják igaz?
-Igen.
-Bocsánatot kell kérnem tőlük, mert hazudtam.
-Szerintem túl tették magukat ezen, ismered őket. Nem hiszem, hogy haragudnának.
Itt abba maradt a beszélgetésünk, mert a tanár magához hívatta.
Ki kellett mennem a mosdóba így kikéreszkedtem. Ki is engedett a tanár, bár nem szereti ha valaki ki járdos az órájáról.
Már majdnem a mosdónál jártam, amikor megálított Peter tanárúr.
-Jó napot.
-Neked is, írtad, hogy találkozni akarsz velem, hát itt vagyok.
-Maga üzenget nekem?
-Én?
Elővette a telefonját és megmutatta nekem, ott volt a profilom.
-Ez egy kamu profil, én nem küldtem magának ilyet, valaki szórakozik magával.
-Ezek a mai fiatalok, nagyon élik az internet dolgokat.
-Mégegyszer sajnálom, hogy ilyen kell átélnie.
-Nincs gond, menjen nyugodtan.
-Öhm,de kideríthetem hogy ki csinálta.
-Nem olyan fontos, a mi korunkba is csináltunk ilyet ne aggódj.
-Rendben nos akkor viszlát.
Bementem a mosdóba, de igazából nem is kellett, csak egyedül akartam lenni egy kis időre. Nekem ez egy picit túl sok, ami most történik. Megmostam az arcom és mentem vissza a tornacsarnokba amilyen gyorsan csak lehett.
-Mi tartott ilyen sokáig?
-Semmi.
-Már megint hazudsz, miért nem bízol bennünk?
-Én bízok, csak elegem van már mindenből.
Elmeséltem neki, hogy mi volt a folyosón az előbb.
-Hű, nem gondoltam volna.
-Hát, elhiheted hogy én sem. Majd elmeséled a többieknek? Fakultációm lesz,és hamarabb kell mennem most.
-Persze, menj csak.
Elindultam a fakultációmra, ami tánc volt, ez volt az egyetlen olyan tantárgy, amihez nem kellett tanulni.
Amúgy nagyon megszerettem a táncot. Nem gondoktam volna, hogy ennyire szeretni fogom. A tanár is nagyon kedves velünk mindent elmagyaráz lépésről-lépésre.
Már javában fojt az óra amikor bejött egy srác, egy olyan egy idős lehetett velem. A tanár szünetet tartott amíg beszél vele, így odamentem Klauhoz az egyik táncos barátnőmhöz,hogy megkérdezzem tud-e valamit erről a srácról.
-Szia. Ki ez a srác?
-Heloka a tanárnő fia.
-Tényleg?
-Nincs barátnője, ha erre akartál kilyukadni, csak nem bejön?
-Nem tagadom, hogy helyes.
-Ma hamarabb befejezzük, menjetek lányok.
-Hát akkor mára ennyi, majd beszélünk.
-Jólvan, szia.
Utolsónak pakoltam össze és mentem ki a teremből.
Amikor elmentem a srác mellett egy cetlit csúztatott a kezembe, úgy hogy azt ne lássa senki.
Még én is meglepődtem a reakcióján.
Próbáltam nem elnevetni magam.
Miután kiértem egyből megnéztem a kis papír fecnit:

"Jól táncolsz. Benne vagy egy vacsiban?"

Akaratlanul is elmosolyodtam.
Beírtam a telefonomba a telefonszámát, utánna indultam átöltözni.
-Mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte Kalu kíváncsian.
-Nézd-lebegtettem meg előtte a kis cetlit.
-Egy papír na és?
Megmutattam neki az üzenetet.
-Nem hiszek a szememnek, nem semmi. Sok szerencsét csajszi, na én viszont tényleg megyek puszi.
-Okés, én is megyek lassan.
Átöltöztem és összepakoltam a holmijaimat.
Egész végig azon az üzeneten agyaltam.
A lányok már lennt vártak rám, hogy mehessünk haza.
-Sziasztok.
-Szióka, milyen volt a fakultáció?-kérdezte Sara- csak mert az enyém dögunalom.
-Hát, egész jó.
Azonnal észrevették hogy valami nagyon jó történt velem, mert egyfolytában mosolyogtam.
-Neked meg mi bajod? Bolond gombát ettél?
-Mi történt,megállás nélkül mosolyogsz.
-Csak nem szerelmes vagy?- kacsintott rám Mia.
-De, vagyis talán, nem tudom.
-Na mesélj.
Elmeséltem nekik mindent ami történt.
-Elég kis titokzatos és egyben írtó cuki. Volt alkalmam nekem is látni őt. Tegnap előtt ha jól emlékszem.
Megmutattam az üzenetet is nekik.
-El kell menned. - utasított Mia.
-Még szép hogy elmegy, nálam készülődsz-döntötte el Sara.
-Nyugi csajok, felőlem okes amugy Sara.
-Akkor jó, nem is vártam más választ. Na gyertek menjünk.
Beszálltunk az autóba és megint jött egy üzenetem az ismeretlentől.
-Megint egy üzenet. - mutattam feléjük a mobilt.
-Mit ír?
-Hogy ő nem találkozhat velem,és hogyha elmegyek a vacsorára azzal a sráccal akkor megöli.
-Ez már nem vicces-ijedt meg Sara.
-Tegyük próbára.
-Te megőrültél Med?
-Igaza van, csak a szája nagy. Amit ha így folytatja beverek ha megtalálom.
-Jó, de mi van ha tényleg megteszi?
-Ott leszünk mi is.
-Igen, ott leszünk. Beépülünk meg ilyenek.
-Nem is tudom, nagyon kockázatos csajok.
-Meg kell próbálnunk be kell avatnunk a kis jóképűt.
-Nem, csajok ő nem keveredhet bele ebbe. Nem megyek el.
-Ugye már tudod hogy benne van?Nem fog semmit se, rengeteg ember lesz ott. Tömeggyilkosságot csak nem akar.
-Tőle minden kitelik, de miért vagy ebben annyira biztos?-kérdeztem.
-Nem vagyok azert annyira biztos benne, de nem élhetsz befolyásokkal.
-Nagyon szeretlek titeket, remélem tudjátok.
-Mi is.
-Akkor mi legyen?
-Szerintem üljj le vele és beszéljétek meg.
-Ebben most egyet értek-mondta Sara
-Rendben akkor ha hazaértem felhívom.
Mindenkit haza vittem és mostmár én is itthon vagyok.
Ahogy a csajokkal megbeszéltem, felhívom.