Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

31.rész🥀

Kezdett teljesen elmenni az eszem, úgy éreztem megfulladok ebbe a légkörbe, a tudatba hogy hol vagyok és a legrosszabb hogy kivel. Teljesen kimerültnek éreztem magam így  ledőltem egy kicsit pihenni, de előtte szóltam Hellának hogy hozzon fel nekem egy kávét. Jobbnak láttam most inkább kicsikét odakint lenni a friss levegőn, de valahogy egész más volt, nem oylan volt mintha kimennel sétalni nem..
Kimentem az erkélyre majd ott folytattam a kávézást. Sokat gondolkodtam a lányokon, szóljak nekik vagy csak egyszerűen tűnjek el mindenki életéből és törődjek bele mindenbe.
Majd miután megittam a kávémat, folytattam a rendelések leadását pár adat után készen is voltam mindennel.
Mindent megrendeltem már csak az időpontot kellett kitűzni.
Mindent elpakoltam majd levittem a konyhába a kávés poharamat.
-Ha szólsz, felmentem volna nem kell lehoznod, nyugodtan szólhatsz.
-De én le szerettem volna, te vagy az egyetlen nő ebbe a házba akivel lehet is beszélgetni nagyon egyedül érzem magam.
-Jólvan. De mondom nyugodtan szólhatsz, ha szükséged van akármire is szólj bátran, vagy ha csak beszélgetni szeretnél, én itt vagyok.
-Köszönöm, na és mondd mit sütsz?
-Knox kedvenc süteményét, általában minden este ezt óhajtja.
-Hmm jó illata van, mióta dolgozol itt?
Majd felültem az asztalra.
-Kiskora óta, anyja helyett anyja vagyok.
-Mi lett az anyukájával pontosan?
-Nem tudom beszélhetek e erről neked, Autóbalesetben hunyt el még kicsi volt. Ami meg az apját illeti, itt hagyta őt, rámbízta, azóta viselem gondját.
Hazudott nekem, de miért?
-Minden rendben?
-Persze.
Láttuk ahogy az autó megérkezik a kertbe, majd kiszállt Knox.
-Nem lesz túl jó kedvű.
-Miért?
-Amikor ilyen sokáig van oda, az sosem jelent jót. Mikor hazaér mindig rossz kedvű. Inkább menj fel a szobádba,majd viszek fel neked is süteményt.
Nem tudtam hova tenni Hella viselkedését, itt úgy néz ki mindenkinek elment az esze, ráadásul Knox még hazudott is nekem, Jayden nem hiába mondta hogy nem igaz hogy megölte az édesanyját, de miért akarná bárki is rossz fényben feltüntetni magát?
Hova mehetett ahonnan idegesen ér haza, nem is értem.
Mikor bementem az ajtón ott ült az ágyamon.
Lehetetlennek tartottam hogy előrébb ért fel, mint én.
-Szia-léptem be az ajtón.
-Beszélnünk kell.
Leült az ágyamra es intett hogy tegyem én is ezt, leültem mellé.
-Gondolkoztam és arra jutottam, hogy elengedlek, de előtte szeretnék veled tölteni egy éjszakát.
Azt sem tudtam hogy nevessek vagy sírjak a hír hallatán, nem tudom mi történhetett míg távol volt de ez most nagyon meglepett. Az éjszaka meg pedig nem beszélgetésről fog szólni, de ha ez kell hogy végre megszabaduljak tőle természetesen bele megyek.
-Mi változott?
-Mint az előbb is elmondtam, gondolkodtam, ha erőszakkal vagy itt nem szerelemből annak nincs értelme, mert rájöttem hogy soha nem fogsz szeretni.
-Ez most nagyon meglepett, és ne haragudj de teljesen igazad van.
-Velem maradsz a héten még aztán elmehetsz.
Reggel azt se tudtam mennyi az idő de már fennnt voltam, mielőtt a nap felkelt volna. Egész este a beszélgetésen járt az eszem, alig tudtam aludni.
Felvettem a köntösömet majd kimentem az erkélyre, a friss levegő most nagyon is jól esett. Hűvös volt de ez kellett most nekem.
Leültem a székre majd ott ültem míg Knox fel nem ébredt.
-Jó reggelt.
-Hogyhogy ilyen korán fennt vagy?
-Nem tudom, felkeltem és nem tudok visszaaludni.
-Jó reggelt neked is, megyek lezuhanyzok.
Miután végzett, kénytelen voltam megállítani az öltözködésében, láttam hogy van valami baj.
-Mi a baj? -fogtam meg a karját.
-Tudod szerettelek volna magamnak de az egész ostobaság volt.
-Tény és való, hogy nem bántál velem rosszul, leszámítva az elején de elnézést kértél mindenért, viszont kezdtem megszokni ezt az életet ha fogalmazhatok így de nekem a családom mellett a helyem és lassan a sajátom mellett.
-Megyek dolgozni, ha visszajöttem beszélünk.