Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

10.rész🥀

-Szállj ki.
-Mi?
-Szállj ki és felrakom neked.
-Huh oké.
-Gyere közelebb nem harapok.
Ezt felrakom neked a lábadra csak annyi, hogy kiveszed és lősz, menni fog?
-Hát nem, soha életemben nem fogtam fegyvert, nagyon remélem hogy nem lesz rá szükség.
-Gyere megmutatom.
Mögém állt majd magához húzott a kezemre tette a kezét.
Menten azt hittem elájulok, sosem kerültem még közel senkihez sem ennyire.
-Csak annyi a dolgod hogy ezt itt meghúzod, de tartsd szorosan mert vissza húz.
-Jólvan.
-Nem túl szoros?
-Nem.
-Akkor menjünk.
-Volt már barátod?
-Muszáj válaszolnom?
-Ha azt akarod hogy megismerjelek és a múltadat is akkor igen.
-Nem volt még senkim sem.
-Szuper.
-Hogy érted hogy szuper?
Erre viszont már nem válaszolt az utunk további része csendben telt.
-Nálad van fegyver vagy mi lesz a terv?
-Nincs, rád bízom magam.
-Megőrültél, olyanra bízod magad aki még életébe nem lőtt fegyverrel? Ugye ezt nem mondod komolyan?
-Nyugi csak poén volt.
-A frászt hozod rám, ki vagyok teljesen már és te ilyennel szórakozol.
- Hé sajnálom oké?
-Nem akarom hogy ő irányítson.
-Nem is fog.
-Annyira nyugodtan és felelősséggel beszélsz, én egyáltalán nem vagyok nyugodt.
- Amíg engem látsz nem eshet bajod.
Kiszálltunk az autóból a csajok is megérkeztek Med kivételével.
Jayden leült a lefoglalt asztalhoz én pedig kimentem a mosdóba ahol Sara várt rám.
-Hol van Med?
-Változott a terv időközben.
-És nekem miért nem szóltatok?
-Bocsi de mindent újra kellett tervezni ezért nem volt időnk rá.
-Akkor mi az új terv?
-Med ismeri az étterem főnökét, ezért beépült pincérként.
-Remélem épségben kijutunk innen.
-Persze, ne aggódj legyél résen. Amúgy csini vagy.
-Tőle van, a zaklatómtól.
-Jó az ízlése de még mindig egy pszichopata.
-Ti is legyetek résen, na menj. Én várok pár percet utánna megyek.
-Jó, szeretlek.
-Én is
Sara kiment addig én megerősítettem a rúzsomat és vártam még 2 percet.
-Eddig minden oke.
-Igen, mit rendelünk? - nézegettem az étlapot.
-Én egy marharagut kérek, te?
-Salátát.
-Salátát?
-Miért, fogyózok.
-Te fogyózol, na mindegy pincér.
Mia jött oda hozzánk.
A csajok három asztallal arréb ültek tőlünk.
Leadtuk Miának a rendelésünket, bár én ebbe a nagy feszültségbe aligha bírok enni de ha nem akarunk feltűnést kelteni muszáj lesz.
-Mi a kedvenc színed?
-Úgy nagyon nincsen kedvencem de szeretem a feketét a fehéret.
-Elég egyhangú és lehangolt színek.
-Az meglehet, de nem nagyon szeretem az ilyen rózsaszín meg lila színeket mint a velem egykorú lányok.
Mia meghozta nekünk az ételeinket majd rendeltünk bort.
-Igyunk az első randinkra.
-Az első randinkra-próbáltam mosolyogni de nem igazán ment.
-Nem örülsz a randinknak?
-Tudod jól hogy annak nagyon is de a helyzet amiben vagyunk eléggé frusztráló.
-Gyere, kóstold meg az enyém.
-Mondtam hogy fogyózom-kicsit dühös voltam rá ezért.
-Na, a kedvemért hidd el ízleni fog.
-Jólvan legyen.
-Na?
-Tényleg finom de inkább maradok a salátánál. Meddig kell várjunk még szerinted, kezd nagyon elfogyni a türelmem.
-Biztosan a megfelelő pillanatra vár, vagy egyáltalán nem is fog történni semmi sem csak rád akart ijeszteni.Nem lazult ki a pisztoly?
-Tegye másképp, nem tudom meddig fogom tudni elviselni ezt. Nem hiszem hogy kilazult volna, érezném ha igen.
-Megnézhetem neked ha akarod-kacsintott.
-Nem kell köszi jó ez így.