Titokban szeretlek

10 rész

Tsukishima Kei

Yamaguchival a suli felé sétálunk közben azon gondolkodom hol és mikor tudom majd elkapni a törpét egy kis enyelgésre mert sajnos nem nincs sok alkalmunk arra, hogy kettesben legyünk. Alig várom, hogy ismét olyan édes kiscica módjára bujjon el a karjaimban mint mikor a parkban voltunk magam is meg lepődök rajta mennyire vágyom rá, hogy mellettem legyen.
Hirtelen egy kezet érzek meg a vállamon, a következő pillanatban arra eszmélek, hogy csattan a hátam a mellettünk lévő ház falán amitől zsibbadás fut végig a gerincem mentén. Rendesen neki vágtak a falnak mit ne mondjak. Amint sikerül lelnéznem egy dühös kék tekintettel találom szembe magam miközben két karjával a falhoz nyom. Úgy veszem észre Hinata kitálalt neki, másképp nem lenne itt és nem csinálná ezt.

- Nem tudom mit akarsz elérni ezzel de most megmondom nem fog sikerülni - nem kiabál de fenyegető a hangja
- Az egyetlen amit akarok az Hinata - egyenesen a szemébe nézve mondom ki az igazságot
- Ne nevettess eddig ki nem állhattad most meg hirtelen szereted? - hitetlenkedve néz vissza
- Eddig is szerettem attól függetlenül, hogy nem kötöttem az orrára. Egyébként meg ez a kettőnk dolga - húztam ki magam.
- Nagyon vigyázz ha összetöröd utána én törlek össze téged - komolyan, most meg kéne ijednem? Tényleg olyan mint egy őrkutya aki a kis gazdit védi
- Ó de kedves vagy, nagyon köszönöm de biztosíthatlak ez nem fog megtörténni - nézünk farkasszemet
- Úgy legyen - figyel továbbra is mereven
- Elengednél végre? Nem szeretnék elkésni - közlöm. Morogva ugyan de elenged majd sarkon fordulva olyan gyorsan távozik ahogy jött
- Basszus ez nagyon ijesztő volt pedig nem is engem nyomott a falnak - lép mellém Yamaguchi kicsit sápadtan
- Számítottam valami ilyesmire de azon se lepődtem volna meg ha kapásból beveri a képem.
- Nem lesz könnyű meggyőzni hogy komolyan gondolod - néz barátom abba az irányba amerre Kageyama távozott
- Majd elfogadja, vagy nem... engem ez már hidegen hagy - igazából semmi köze hozzá
Sietősre véve lépteinket folytatjuk az utunkat. Előkapom a mobilom, hogy írjak Hinatának

Én: Találkoztam a királlyal
Hinata: kérlek mondd, hogy semmit sem csinált veled
Én: nincs bajom
Hinata: akkor jó egyébként szóltam a senseinek reggel mikor bejöttem
Én: helyes, edzés után nálam?
Hinata: jó de miért ilyen sierős?
Én: ha nem akarod nem kell jönni...
Hinata: nyugalom persze hogy megyek ki nem hagynám

Boldog mosoly kúszik az arcomra. Ez el van intézve már alig várom hogy el teljen a nap.
Ebédidőben az automatánál matatok nem tudom eldöntrni, hogy teát vagy kakaót igyak. Mikor felnézek Hinatát látom meg közeledni, meglepő módon egyedül. Csillogó szemekkel jön felém majd pár lépésre megáll előttem.

- Csak így egyedül? - nézek rá felvolt szemöltökkel
- Hirtelen nagyon szomjas lettem mikor ki néztem az ablakon, úgyhogy gondoltam meglátogatom az automatát. - vigyorog fülig erő szájjal
- Szóval megláttad hogy itt vagyok. Most nagyon örülök neki, hogy ennyit variáltam azon mit igyak - nevetek fel - gyere keressünk egy nyugodtabb helyet - kacsintok rá, majd el indulok az udvar egy eldugottabb sarkába. Mivel még van tíz perc az ebésszünetből ki akarom használni ezt az időt. Amint elértünk a kiszemelt helyre szorosan magamhoz húzom. Imádom ahogy hozzám simul minden kérdés nélkül. Egy kéz kúszik fel a tarkómra nem kell sokat gondolkodnom rajta mit is szeretne. Lejjebb hajtva a fejem veszem birtokba a száját. Az érzés ahogy ajkaink együtt mozognak felpezsdíti a vérem. A szívem majd kiugrik a helyéről. El kéne húzódnom mielőtt valaki meglát de nagyon nehezemre esik. Elégedetlen tekintetét látva nevetés tör fel belőlem.
- Bármennyire akarom ezt még mindig nyilvános helyen vagyunk. Bárki megláthat - közlöm vigyorogva, de nem engedem el
- Tudom - törődik bele halvány mosollyal
- Délután lesz még időnk ilyesmire. De azért számíts rá hogy tanulni is fogunk. Rendben? - nézek a szemébe. Nem szól semmit csak felnevet és bólint. Pár percig még állunk egymást ölelve majd muszáj elindulnunk vissza az órára.