Titokban szeretlek

14 rész

Tsukishima Kei

„Szererlek" mióta kimondta itt vizhangzik a fejemben és egyszerűen nem tudom levakarni a vigyort az arcomról. Annyira akartam már hallani tőle ezt az egyetlen szót. Legszívesebben még vagy százszor megkérném, hogy mondja ki újra. Hozzám bújik és egyre lassul a légzése. Biztosan elaludt, szuszogását hallgatva én is kezdek álmos lenni mert szemhéjaim egyre nehezebbnek tűnnek.

Arra eszmélek, hogy valaki bökdös mikor kinyitom a szemem a csapat érdeklődéstől és hitetlenkedéstől vegyes pillantásaival találom szembe magam. A törpére kapom a tekintetem aki még mindig békésen alszik a vállamon, kezemet fogva. Bassza meg nem terveztem elaludni vissza akartam ülni Yamaguchi mellé mielőtt megérkezünk. Most mit csináljak? Szúrós szemmel nézek végig a tömegen akik körbeállnak minket.

-Mit is mondtál Tsukishima? Hogy te nem a mi csapatunkban jászol? - kérdezi Sugawara
-Meg még valami olyasmit is, hogy nem vagy homokos - vág közbe Tanaka mire Nisinoya hangosan felnyerít én meg csak ülök és azon gondolkozok mi fog történni ha Hinata felébred.
Ez az én hibám, nem voltam elég körültekintő. Reggel anyám most pedig a csapat előtt bukunk le, ezért a törpe biztosan ki fog akadni és jogosan.
Nem is kell sokat várnunk pár pillanat múlva mocorogni kezd és nagyokat pislogva ébredezik de mikor meglátja mi is folyik körülötte megdermed. Ide oda kapkodja tekintetét a minket bámulók között, szótlanul. Pár másodperc után észbe kap de nem engedi el a kezem és hirtelen kezd el magyarázkodni

- Tudjátok izé mi... mi az úgy volt hogy... hogy... - keresi a szavakat de úgy tűnik nem sikerül neki elmondani amit szeretne. Úgy gondolom ideje nekem is kinyitni a számat
-Az edzőtábor óta együtt vagyunk és szeretjük egymást. Van ezzel problémátok? - kérdezem a tőlem megszokott stílusban
- Nincs de ha megbántod bajban leszel - szól közbe Nisinoya
- Miért hiszi mindenki azt, hogy meg fogom bántani? - kérdeztem kiakadva
- Azért mert te... te vagy - szúrja oda Tanaka. Egy darabig még bámuljuk egymást mikor a csapatkapitány közbeszól
- Jól van emberek ideje haza menni nincs már itt semmi látnivaló - terelgeti a népet lefelé a buszról - Minket nem érdekel milyen kapcsolatban vagytok csak a csapatnak ne ártsatok vele - néz vissza szigorúan még utoljára.
- Sajnálom, hogy így alakult- nézek Hinatára mikor mindenki elment
- Nem miattad van én sem figyeltem oda, így legalább nem kell már titkolóznunk az edzésen - mosolyog. Átölelem majd puszit nyomok a fejére de pár pillanat múlva érzem, hogy az egyik tenyere a tarkómra simul és lefelé húzva fejem tapad az ajkaimra. Annyira hevesen csókol ami a tegnap estét juttatja eszembe. Nagyot nyögve szakítom meg a csókot. Halvány, huncut mosollyal a száján néz vissza rám.
-Amúgy is azon gondolkodtam, hogy vállaljuk fel a csapat előtt.- mondja
-Mindenesetre ez már megoldodótt- sóhajtok megkönnyebbülve. Örülök, hogy nem akadt ki a lebukás miatt.

Mikor leszállunk hosszas búcsúzás után hazafelé veszem az irányt. Most sajnos nem jön velem Hinata mert be akarja vallani az anyjának, hogy meleg. Mikor beavatott felajánlottam, hogy elkísérem de nemleges választ adott. Azt mondta nem tudja milyen lesz a reakciója így egyedül szeretné intézni a dolgot. A lelkére kötöttem, hogy ha letudta akkor hívjon fel azonnal. Egy kicsit ideges vagyok mert nem ismerem a szüleit csak annyit tudok, hogy az apja elhagyta. Nem szeret erről beszélni és meg is értem. Remélem az ő anyja is hasonlóan fogadja majd a dolgot ahogy az enyém. Visszagondolva azon őszintén meglepődtem mennyire nyugodt volt és a szituációhoz képest megértő legalábbis ezt mutatta. Meztelenül találta a fiát egy másik pasival az ágyban. Még most is elönt a szégyen ha rágondolok.

Miután hazaérek vacsora közben egy kisebb beszámolót kell tartanom amit anyám rángat ki belőlem. Majd fürdés után az egyik kedvenc könyvemmel foglalom el magam amíg várom, hogy a törpém hívjon. Pont a legizgalmasabb résznél vagyok mikor anya kiabál, hogy vendégem van. Nem emlékszek rá, hogy bárkit is hívtam volna... ha Hinata lenne ő tudja az utat nem kéne elébe menni. Kelletlenül indulok el a bejárat felé és amint kifordulok a folyosón Kageyamát látom meg idegesen toporogni az ajtóban

-Miért vagy itt király? Nem emlékszem, hogy hívtalak volna - vetem oda
-Nehogy azt hidd, hogy jókedvemből jöttem. Hinatáról van szó - közli idegesen. Egekbe szökik a pulzusom, várom hátha folytatja de csak néz meredten
-Mondd már mi történt - förmedek rá
-Az anyja öngyilkos lett, ő talált rá mikor hazaért. Teljesen kiborult, kint van a kocsiban az anyám vigyáz rá. - közli
- Szegény fiú, tehetünk valamit érte? - szól közbe anyám aki a történteket meghallva jön a bejárathoz de válaszra sem várva már kifelé tart
-Kösz, hogy szóltál. - mondom és én is anyám után indulok
-Nem miattad teszem, még mindig ki nem állhatlak de a törpének valószínűleg szüksége van rád. - mondja miközben már az autó felé tartunk. Mire odaérek anyám már kifelé támogatja a járműből és amint meglát közli, hogy Hinata nálunk tölti az éjszakát. Pár lépést teszek csupán majd szorosan átkarolva súgom a fülébe
-Kapaszkodj - amint megérzem, hogy szorosabban fog a karja, felkapom és se szó se beszéd egyenesen a szobámba megyek vele.
Leülök az ágyra és az ölembe húzva próbálom megnyugtatni. Nem tudok mit mondani, nem jut eszembe semmi ami helyén való lenne ebben a helyzetben így csak ölelve és simogatva adom tudtára, hogy itt vagyok neki. Ki tudja mennyi ideje ülünk már így mire lassanként csillapodik a remegése és a levegőt is kezdi egyenletesen venni. Nemsokra rá a szuszogásából ítélve elaludt. Óvatosan lehámozom a felesleges ruháit és lefektetem aztán a lehető leghalkabban elhagyom a szobát. Anyámat a nappaliban találom néma csendben.

-Ez felfoghatatlan, szegény gyerek mit élhetett át - szólal meg mikor észrevesz
-Nem tudom, de remélem képes lesz feldolgozni. - mondom szomorkásan. Így látni őt, ilyen összetörten nagyon fáj nekem is.
-Biztosan időre lesz szüksége de szerintem sikerülni fog neki. Egyébként Kageyama anyja azt mondta értesítve lett az apja. Azonnal iderepül, valószínűleg holnap délelőtt fog megérkezni. Nem tudom miféle ember kérlek kerüld előtte a szerelmes megnyilvánulásokat. - közli a szemembe nézve
-Ezzel és is tisztában vagyok. Azt mondom majd, hogy a legjobb barátja vagyok és meg van oldva. - közlöm
-Jól van, de most már menj te is aludni. Holnap több mindent megtudunk majd. - néz rám fáradtan - Jó éjszakát.
Elmormolok én is egy jóéjtet majd a szobám felé veszem az irányt. Odabent szorosan magamhoz húzom alvó szerelmemet s így fekszem a sötétben amíg el nem ragad engem is az álom.