Titokban szeretlek

13 rész

Hinata Shoyo

A buszra felszálva úrrá lesz rajtam az idegesség de körbenézve látom, hogy nem csak én vagyok így. Tapintani lehet a feszültséget a levegőben miközben halk beszélgetés moraja tölti meg a járművet. Korán van még és mégsem pihen senki. Mire mindenki elhelyezkedik már indulunk is, olyan hosszúnak tűnik az utazás mintha sosem akarna véget érni. Közben folyton a ma reggelre gondolok, annyira kínos volt mikor az anyja előtt lebuktunk majd elsüllyedtem szégyenemben ahogy sikerült feldolgozni a helyzetet. De a szöszinek még rosszabb lehetett mert mégiscsak az ő anyja. Úgy döntöttem ma este én is beszélek anyával, már nem akarom tovább halogatni. Legalább otthon ne kelljen bujkálni, ott lehessek önmagam. Nagyon remélem, hogy ő is elfogadja majd. Magát fogja hibáztatni már előre látom de nem akarok tovább titkolózni előtte.
Nagy nehezen megérkezünk és miután mindenki leszállt birtokba vesszük a nekünk szánt öltözőt. Hamarosan kezdődik a bemelegítés és egyre izgatottabb a csapat. Látni ahogy Wakatoshi milyen erővel üti el a labdát kissé megilyeszt. Irigy vagyok a magasságára és erejére, bárcsak nekem is lennének ilyen adottságaim. De majd én megmutatom, hogy tudok harcolni akkor is ha kicsi vagyok. Mindent megteszek a győzelemért. Remélem a szöszi is olyan jól teljesít majd mint az eddigi meccseken. Mostanában egyre jobban megy neki a támadások olvasása. Ha ma nyerünk a mi csapatunk mehet a nemzetire. De nehéz mert az ellenfelünk jó, nagyon jó és nekünk minden egyes pontért meg kell küzdeni. Egyetlen pontot sem adnak könnyen de álljunk a sarat és mire az ötödik szett eljön hulla fáradtan de végtelen kitartással küzdünk, hogy mi kerülhessünk ki győztesen a mai összecsapásból. Az utolsó szett utolsó pontja a legnehezebb dolog amit életemben tettem azt érzem szétszakadnak az izmaim mikor felugrok. De sikerül megszerezni a győztes pontot és hosszú sípszó jelzi, hogy nyertünk ami azt jelenti, hogy mehetünk a nemzetire. Örömkönnyek között borulunk egymás nyakába mikor hirtelen ötlettől vezérelve minden erőmet összeszedve vetem magam a szerelmem nyakába. Meglepett tekintettel de viszonozza az ölelésem, mire szorosan bújok hozzá. Nem érdekel ki lát vagy ki mit gondol ebben a pillanatban csak azt akarom, hogy karjai körülfogjanak. Kelletlenül ugyan de elengedem nehogy túlságosan feltűnő legyen.
A győzelemtől megrészegülve és örömmámorban úszva megyünk az öltöző felé mikor Kuroo kap fel és szorítja ki a szuszt is belőlem miközben nem győz gratulálni.
Egy pillanatra elkapom a szöszi féltékeny tekintetét de azonnal elfordul és folytatja az útját tovább. Pár szót váltunk csupán Kurooval és sietek én is a többiek után. Nemsokára kezdődik a díjátadó és mi büszkén vesszük át a nekünk járó díjakat.
Mikor visszatérünk az öltözőbe kapkodva öltözök át, és már lépkedek is a megbeszélt hely felé de egy ismerős hang megállásra késztet.

-Nem akarom, hogy elmenj vele - közli szerelmem ideges hangon
-Nyugalom nem fog történni semmi, ígérem - próbálom lenyugtatni.

Szétnézve látom, hogy senki sincs a folyosón így odalépve gyors csókba húzom és már megyek is tovább.
A csarnok előtt találkozok Kurooval. Bűntudatom van mert tudom a szöszi mennyire nem akarta, hogy jöjjek mégsem balhézott miatta. Annyira szeretem őt. De ezentúl jobban oda fogok figyelni az érzéseire mert ő mindenben próbál a kedvemben járni és alkalmazkodni én mégis sokszor önfejűen döntök anélkül, hogy végiggondolnám neki milyen érzés lehet. Nekem ilyen szempontból könnyű körülötte nincsenek annyian mint körülöttem és ő amúgy is nagyon távolságtartó. Meg én egyébként sem vagyok egy féltékeny típus. De neki biztosan nehéz lehet elviseli mennyire közvetlenül viselkedek másokkal.

Elindulunk az egyik irányába és egész úton jókedvűen a győzelmünkről beszélgetünk. Eszméletlenül boldog vagyok, hogy nyerni tudtunk. Kuroon is látszik, hogy örül a sikerünknek. Alig várja már hogy a nemzetin lejátszuk végre a harc a szemétdombon meccsünket. Be vallom én is nagyon várom már.
Egy kis kávézó előtt áll meg majd belépve egyik hátsó asztalhoz ülünk le. Nagyon kíváncsi vagyok miről akar beszélni. Mikor a pincér megjelenik leadjuk a rendelésünk én forró csokit ő kávét iszik. Nagy szemekkel nézek rá és alig várom, hogy belekezdjen a mondandójába