Titokban szeretlek

11 rész

Tsukishima Kei

Boldog vagyok. Még számomra is meglepő de mégis így van. Az elmúlt egy hónap csodálatos. Ennek két oka van ez egyik, hogy remekül teljesítünk a selejtezőn.
Első körben két kisebb csapat ellen játszottunk akiket könnyen sikerült legyőznünk. Majd a következő meccs az Aobajosei ellen volt ők már keményebb diónak bizonyultak, jobban meg kellett szendevnünk a győzelemért de a végén csak sikerült megverni őket. Bejutottunk a döntőbe és már csak a Shiratorizava áll köztünk és a nemzeti bajnokság között. Őket lesz a legnehezebb legyőzni. Minden évben ők jutnak be a nemzetire de ha rajtunk múlik ez most meg fog változni. Mindent bele kell adnunk.

A másik oka pedig, hogy a szerelmemmel lehetek és emiatt többet mosolygok mint bármikor. Nem, nem a gúnyos fajtára gondolok ami mindig a szám sarkában bujkál hanem igazi őszinte mosolyra. Ez csak egyetlen embernek szól és csak ő tudja az arcomra csalni. Egyre közelebb enged magához, úgy érzem már teljesen megbízik bennem. A kezdeti bizonytalanságnak amit a szemében láttam mostanra nyoma sincs. Érzem, hogy mennyire kötődik hozzám de még nem mondta ki azt a szót amit úgy szeretnék már hallani a szájából.

Holnap lesz a döntő és mindenki borzasztó ideges emiatt. Nagyon sokat edzettünk és fejlődtünk, hogy győzelemre tudjuk vinni a csapatot. Reggel korán indulunk és meghívtam magamhoz a törpét éjszakára. Lassan egy hete győzködöm, hogy aludjon nálunk a döntő előtti este azaz ma. Fele olyan messze sem lakok a helytől ahonnan indulunk reggel mint ő és még így is vonakodik. Pedig számtalanszor elmondtam neki, hogy nem azt akarom hogy, az ágyamba ugorjon... Vagyis de, de nem úgy ahogy ő gondolja. Csak vele akarok aludni, ölelni egész éjszaka. Nem tagadom, borzasztóan szeretnék már lefeküdni vele de képes vagyok elfogadni ha még nem áll készen. Nem fogok rákényszeríteni semmit.

A tornaterem felé tartok épp mert még utolsó nap is tovább maradnak gyakorolni. Mondjuk mostanában már nem annyiszor csinálják mint régen. Szinte mindig benézek hozzájuk bár sokszor csak ülök és nézem a törpémet de ha Yamaguchi is velem jön be szoktunk állni mi is játszani. Egész megszokottá vált már ez. Egy idő után Kageyama is megbékélt a gondolattal, hogy részese vagyok a kis külön edzésüknek. Már csak ritkán szólunk be egymásnak de nem azért mert barátok lettünk hanem mert tiszteletben tartjuk Hinata kérését hogy ne piszkáljuk egymást folyamatosan. Persze ez nem jelenti hogy sosem szólalkozunk össze. Csak visszafogjuk magunkat.
A falnak támaszkodva állok meg és figyelem hogyan üti le a labdákat sorban egymás után.

-Szöszi! Nem is mondtad, hogy megvársz- szalad ide mikor meglát
-Jöttem megnézni élsz-e még, hiányzol. - kicsit közelebb húzom magamhoz és puszit nyomok a homlokára
-Ezt ne itt ha kérhetem, vonuljatok félre ha ilyesmire vágytok nem vagyok rá kíváncsi - szól közbe Kageyama. Idegesítő.
-Jajj, elnézést őfelsége nem tudtam hogy ennyire homofób - mondom de arra sem méltatom, hogy ránézzek. Hinata kikerekedett szemei aranyosabb látványt nyújtanak.
-Héj nyugodjatok le- szól közbe az említett, én meg azért is adok egy csókot a szájára, hogy idegesítsem a királyt
-Eljössz hozzám ha itt végeztél? - kérdezem reménykedve
-Rendben, nemsokára végzünk. Megvársz? - néz fel rám
-Természetesen. - még egy puszit nyomok a szájára és elindul vissza gyakorolni.

Nem telik el sok idő, már hazafelé indulunk. Pár lépést teszünk csak mikor Hinatának megcsörren a telefonja. Na ne, nyakamat rá, hogy az a barom, más nem hívná ilyen későn.

- Szia kuroo miujság? - veszi fel mosolyal a száján. Miért mosolyog mindig így amikor beszélnek?
- Szia kölyök csak azért hívlak, hogy szóljak a döntő után ne tervezz semmit elmegyünk meginni valamit. Beszélni akarok veled egy-két dologról. - hiába nem volt kihangosítva, az a szemét olyan hangosan beszél hogy kristály tisztán hallani amit mond
- Miféle dolgokról? - kérdez vissza egyből Hinata
- Az nem telefon téma majd megtudod, na ennyit akartam jóéccakát' - ezzel letette
- Eszedbe se jusson elmenni Törpe - szólok közbe idegesen. Kuroonak érzéke van hozzá, hogy egy pillanat alatt kiakasszon
- Miért ne? Beszélni akar velem nem elrabolni. Nyugodj meg. - próbál csitítani de sikertelenül
- Te teljesen meghibbantál? Ez egy komplett randimeghívás volt. - rivallok rá
- Rémeket látsz, ő a barátom nem akar rámmászni és még ha akarna sem hagynám, ennyire nem bízol bennem? - kérdezi szomorúan
- Benned bízok de őbenne nem. - mondom bűnbánóan az előbbi kirohanásom miatt
- Csak meghallgatom mit akar, nem fog sokáig tartani. Ígérem nem lesz semmi gond. - mondja egy félmosoly kíséretében

Nem tetszik ez az egész de sajnos nem tilthatom meg neki. Pedig szívem szerint nagyon is megtenném. Sohasem volt szimpatikus Kuroo az első perctől irritál, de mióta megtudtam hogyan kezdődött a barátságuk még jobban megnövelte az iránta érzett ellenszenvem.

Hinata Shoyo

Holnap lesz a döntő. Mindenkin látszik a nyomás amit a Shiratorizava azzal gyakorol ránk, hogy ellenük kell játszanunk. Győznünk kell nincs más lehetőség. Sokat gyakoroltunk, hogy legyen esélyünk ellenük nem hagyhatjuk veszni ezt a lehetőséget. Ezen felül annyira kíváncsi vagyok mit akarhat Kuroo. Tudja milyen vagyok, azzal hogy felhívott de nem mondott semmi konkrétat elérte, hogy a kíváncsiság fúrja az oldalam.

Hazafelé tartunk a szöszihez és már azt várom mikor fogja ismét felhozni, hogy aludjak nála. Számtalanszor kérte már és én számtalanszor tértem ki a kérdés elől. Nem azért mert nem bízok benne. Mert már minden kételyen tovaszállt mióta együtt vagyunk. Tudom, hogy semmit olyat nem tenne amit nem akarok. A helyzet az, hogy nagyon is akarom a dolgot. Ezért nem fogok ott aludni. Nem tudnám visszafogni magam és nem a döntő előtti este akarom átélni az elsőt alkalmam. Sokat olvastam már erről és mindenütt azt írták, hogy fáj. Emiatt félek egy kicsit de tudom hogy Tsukishima mindent meg fog tenni, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozza majd nekem.
Nem is kellett sokat várnom jött is a kerdés

- Nálam maradsz éjszakára?
- Nem lehet -mondom ki, már nem tudom tovább halogatni a választ
- Miért? Mondtam, hogy nem kell semmi rosszra gondolni- mondja feszülten
- Holnap nehéz napunk lesz, pihennünk kell- ez nem a teljes igazság de ez is igaz
- Nem értem miért titakozol ennyire mikor nemegyszer mondtam, hogy nem azért akarom hogy lefeküdj velem. - fakad ki - de nem fogom innentől erőltetni. - tolja feljebb idegesen a szemüvegét.

Tudtam, hogy meg fog sértődni. Még én is észrevettem magamon, hogy akaratlanul de mégis megtépázom az idegeit. Ezzel a dologgal is meg a Kurooval megbeszélt találkozóval is. Tudom mennyire nem szeretné hogy találkozzak vele mégis simán rámondtam, hogy elmegyek. Bele sem gondoltam milyen lehet neki. Nem direkt csinálom ezt de annyira furcsa, hogy ennyire védelmező. Lehet rossz ötlet volt visszautasítani a ma éjszakát. Egy pillanat alatt döntök.

- Nem megyek - jelentem ki
- Mi? Miért? Már át sem jössz? - akad ki teljesen
- Nem megyek haza. Nálad maradok - ölelem át. Azt akarom hogy boldog legyen. Megdöbbent szemei miatt mosolyognom kell. Boldogság csillog bennük és már örülök, hogy így döntöttem. Imádom ilyen boldognak látni.

Gyors léptekkel indul el nem vagyunk már messze az otthonától. Még jó, hogy már össze van pakolva otthon a cuccom így csak reggel be kel ugranom érte. Igaz ez kitérőt jelent hajnalban de nem érdekel. Olyan jó látni, hogy ennyire örül.
Pár perc alatt náluk vagyunk. Miután bemegyünk és lepakolunk elhelyezkedünk az étkezőben megvacsorázni. Úgy tűnik az anyukája tudta, hogy jönni fogok mert két személyre van kikészítve a vacsora. Mikor mindent eltüntettünk a tányérunkról közli, hogy menjek elsőnek fürdeni. Átnyújt nekem egy boxert meg az egyik pólóját. Sietve tusolok le és mire végzek készít nekem vendégágyat de amint ránézek tudom, hogy nem fogom használni. Mikor a szöszi is kész van és belép a szobába nem kerüli el a figyelmét, hogy az ágyában fekszek. Hatalmas vigyor terül szét az arcán

- Látom kényelmesen elhelyezkedtél. Ezt vehetem úgy hogy velem alszol? - kérdezi vidáman
- Ha nem bánod - vigyorgok vissza
Szó nélkül kapcsolja le a lámpát majd mászik be mellém. Hallom ahogy a sötétben leteszi a szemüvegét az éjjeliszekrényre.
- Jó éjt baba- suttogta a fülembe majd csókot lop és el helyezkedik mögöttem.
- Jó éjt szöszi. - mondom én is majd szemem lehunyva hallgatom zakatoló szívem. Azon sem lepődnék meg ha ő is hallaná olyan hangos. Nagyon közel van hozzám és olyan jó az illata mentol és enyhe cédrus illat árad belőle. Annyira akarom őt már a gondolat is, hogy ilyen közel van felizgat. De elsőkézből érezni ahogy hozzám simul kibírhatatlan. Most mit csináljak? Így nem tudok elaludni. Nem tusom mit kéne tennem talán egy kis játszadozásban benne lenne ő is... Úgy döntök kezembe veszem a dolgot. Nagy levegőt veszek és idegesen kezdek el mocorogni. Mikor enyhül a szorítása a derekamon, szembe fordulok vele és szorosan hozzá simulva lábam a lábai közé nyomom.