𝗳𝗶𝗻𝗱 𝘆𝗼𝘂𝗿 𝗹𝗼𝘃𝗲 | ʷᵒᵒˢᵃⁿ

: t i z e n ö t ö d i k

» San szemszöge «

fel s alá járkáltam a szobámban, amikor úgy döntöttem, hogy megosztom a többiekkel az aggodalmamat.

idegesen sétálok a nappaliba, ahol mindenki csoportosul.

egyszerre vagyok megkönnyebbülve, de mégis idegesen szorongatom a pulcsim ujját.

— srácok... — mindenki rám emelte a tekintetét, majd folytattam — szerintem Wooyoung rájött, hogy én ismerem őt.

— mégis honnan ismernéd? — teszi fel a roppant jogos kérdést Yunho.

— ő az a srác, akivel hat évvel ezelőtt egy egyéjszakás kalandot osztottam meg. — a többség ledöbbent fejjel bámult, míg Hongjoong rosszallóan rázta a fejét és felkelt a kanapéról.

— én sejtettem, hogy ő az. de nem voltam benne biztos. — vállon veregetett — mindenképp beszéld meg vele! ha fontos neked, akkor az a minimum, hogy magyarázatot adsz neki. — egy biztató mosolyt villantott, majd a konyha felé kezdett el lépkedni.

— ki kér teát? — tette fel hangosan a kérdést és mind a négyen jeleztük, hogy jól esne egy forró nedű.

miután Hongjoong kiosztotta a bögréket a finom teákkal én a szobámba sétáltam vele és egyelőre lehelyeztem az íróasztalom szélére.

továbbra is a telefonomat bámultam, ami sajnos nem jelezte, hogy Wooyoung bármilyen érdeklődést is mutatna felém.

épp magamba zuhanva ültem az ágyon, a forró teát szürcsölgetve, amikor az ajtómon valaki bekopogott és óvatosan lenyomta a kilincset.

egy igazán kedves kinézetű Hongjoong lépett be a szobámba, majd miután becsukta maga mögött az ajtót egyenesen az ágyam felé sétált és leült rá.

— ízlik a tea? — kérdezte, miközben ő is belekortyolt a kellemesen meleg italba.

— természetesen, te csinálod a legfinomabb teát! — mondtam mosolyogva, majd rájöttem, hogy jobb ember nem is ülhetne velem szemben.

— Hongjoong, kérdezhetek valamit? — mosolyogva bólintott.

— szerinted mi tévő legyek? — idegesen tettem fel a kérdésem, mert bár nem látszik, de valóban nagyon fontos nekem Wooyoung személyisége és véleménye.

— add önmagad és beszélj vele. — mondta, miközben egy újabbat kortyolt a teájából.

— mégis hogyan? napok óta nem veszi fel a telefonját és az üzeneteimre se válaszol. — huppantam le az ágyamra egyből Hongjoong mellé.

— ha meg sem próbálod őt elérni, akkor mégis mire számítasz? — tette fel a roppant ésszerű és nyilvánvaló kérdését.

— szerinted menjek el hozzá?

— ezt látod a legjobb megoldásnak?

bólintottam egyet és a hirtelenjött ötlettől olyan boldog lettem, hogy szabályosan Hongjoong nyakába ugrottam és úgy ölelgettem őt.

gyorsan magamra kaptam pár publikusabb cuccot és a nagy rohanás közepette köszöntgettem Hongjoong-nak, hogy felnyitotta a szemem.

— jól van, menj már, te hősszerelmes.