𝗳𝗶𝗻𝗱 𝘆𝗼𝘂𝗿 𝗹𝗼𝘃𝗲 | ʷᵒᵒˢᵃⁿ

: ö t ö d i k

minden porcikám arra vágyott, hogy végre eljöjjön a délután két óra és személyesen is találkozzak a sráccal, aki azt hiszem, hogy talán egy kicsit elcsavarta a fejem.

a randi előtt 2 órával neki álltam lezuhanyozni, kiválasztani a ruháimat és gondosan átvenni a rövid forgatókönyvet a fejemben.

bármennyire is meglepő, kegyetlenül béna vagyok flörtölésben és minden olyan dologban, ahol azt kell kimutatnom, hogy a másik abszolút nem közömbös számomra.

gyalogolva indulok el a mozi felé, kissé idegesen, de annál boldogabban.

akaratom ellenére is gyorsabban szedem a lábaimat, és amikor a mozi elé érek fogom fel, hogy gondolataim főszereplője már itt vár rám.

zavaromban egy kis ideig még messziről bámulom és amikor elég erőt és bátorságot szedek össze megindulok felé.

csendben és óvatosan mellé lépek, majd a tekintetemet rá szegezem és megszólítom.

– szia, azt hiszem velem kell találkoznod!
mosolyodok el és a barna hajú felém fordulva köszönt.

– igen, azt hiszem!
kuncog, majd felém nyújtja a kezét.

– szia, én San vagyok!

– én pedig Wooyoung!
mérhetetlen zavar uralkodik felettem és alig vagyok képes leplezni.

– mit szólnál ahhoz, ha megkezdenénk a randit?
ajánlja fel, majd megindul az egyik irányba.

– várj!
szólok utána és gyorsabb léptekkel egyből mellé szegeződök.

egy aranyos kis kávézóba vezet az utunk, ami cseppet sem volt unalmas.

végig beszélgettünk és egy pillanatig sem volt kínos vagy kellemetlen csend.

san felettébb udvarias és kedves srác, ami meglepő, mert amíg írogattunk addig ezt az énjét nem igen reklámozta.

mikor beértünk a családias kávézóba San az egyik sarok asztalhoz ül le és int a pincérnek, hogy szeretné leadni a rendelést.

– heló, lesz egy kis espresso mézzel és egy tejeskávé.
mondja és meglep, hogy emlékszik arra, hogy mégis milyen kávét szeretek.

– remélem nem baj, hogy a megkérdezésed nélkül rendeltem.
kért bocsánatot és az eddig ölében pihentetett kezeit az asztalra helyezte.

– dehogy, sőt, meglepett, hogy emlékeztél arra, hogy milyen kávét szeretek!

– ez a minimum!
édes mosolyát bámulva egyre jobban biztos vagyok abban, hogy ezt a srácot ismerem valahonnan.

minden mozdulata felér egy isteni jellel.

tökéletes és magasztos.

miért érzem úgy, hogy a mi történetünket valami akadályozni fogja?

elhessegettem a felesleges gondolatokat és minden porcikám san-ra és a lassan, de határozottan mozgó szájára összpontosított.

– San...?

– tessék?
mesébe illő hangja semmit sem változtatott a helyzetemen, csupán nehezebbé tette azt.

– szeretnél megnézni egy filmet?
szerényen kérdeztem tőle, amire nagy mosolyra húzta a száját és bólintott egyet.

kifelé tartottunk a kávézóból, amikor san hirtelen megállt és előkapta a telefonját.

– szeretnék csinálni erről egy képet, ha nem bánod!
mondta, én pedig minden gondolkodás nélkül mellé álltam és készen álltam arra, hogy elkészüljön az első közös szelfink.

a kép elkészítése után visszatértünk oda, ahol találkoztunk.

a mozi elé.