𝗳𝗶𝗻𝗱 𝘆𝗼𝘂𝗿 𝗹𝗼𝘃𝗲 | ʷᵒᵒˢᵃⁿ

: e p i l ó g u s

Hongjoong >> bros 💕 csoport

─────────────────────

» Hongjoong szemszöge «

egy bögre kakaót kortyolgatok épp és azon gondolkozok, hogy jó ötlet volt-e felhozni ezt az igazán merész tervet.

miután kiszürcsöltem az utolsó kortyot is a bögrémből, a telefonomért nyúltam és azt kezdtem el szüntelenül bámulni.

idegességemben elkezdtem fel s alá járkálni, majd már minden pózban ültem a kanapén, amikor is Seonghwa édesen helyet foglalt mellettem, és kezemet megfogta igazán puha kezével.

— ne aggódj! biztos vagyok benne, hogy csak egy kicsivel több időre van szükségük! — nyugodt hangon beszélt hozzám, miközben körkörös mozdulatokkal simogatta a kézfejemet.

félszegen rásandítottam és egy apró puszit nyomtam az arcára. — biztosan igazad van! — széles mosollyal az arcomon ejtettem ki a szavakat, amikor megszólalt a csengő.

csodálkozva néztünk egymásra, ugyanis vendégeket nem vártunk és úgy tudtuk mindenki teljesen bele van feledkezve a magánéletébe.

Yunho és Mingi pár napos kirándulásra mentek, míg San Wooyoung-éknál rontotta a levegőt.

Seonghwa felkelt a kanapéról és az ajtóhoz lépdelt, amit minden kérdezés nélkül ki is nyitott.

hat mosolygós srác jött be a lakásba, miközben felhőtlenül nevettek valamin.

— ti mi járatban vagytok errefelé? — kérdezte tőlük Seonghwa, majd közben én is odasétáltam az előszobában csoportosuló csapathoz.

— csak átjöttünk! — válaszolta egyszerűen Yunho, majd ő és Mingi teljesen lazán besétáltak a nappaliba.

meglepődve bámultam őket, azonban nem volt időm felocsúdni az ámulatból, ugyanis San és Wooyoung, na meg Yeosang és Jongho párosa is hasonlóképpen tett.

Seonghwa és én pedig ott álltunk az előszobában és bámultuk a szemtelen vendégeinket. — gyertek beljebb! — motyogta ironikusan Seonghwa miközben becsukta az ajtót, majd megfogta a kezemet, és együtt besétáltunk a nappaliba, ahol ő helyet foglalt a fotelben, én pedig az ölébe ültem.

a gyerekek önfeledten beszélgettek és abszolút nem zavartatták magukat. — khm! — köszörültem meg a torkomat, aminek hatására minden szempár rám szegeződött.

— szóval, mi az igazi oka ennek a látogatásnak? — tettem fel most én a kérdést és kíváncsian vártam a választ.

Wooyoung arcán egy aranyos mosoly jelent meg, majd mindegyikük felállt és hatalmas mosollyal az arcukon egymás mellé sorakoztak.

Seonghwa is furcsán méregette őket és én sem tudtam megmondani, hogy mégis mi lesz a következő lépésük.

— őszintén, nem gondoltuk volna, hogy ilyenre adjuk a fejünket, de benne vagyunk! — kiabálta Mingi és mosolyogva várták, hogy miképp fogunk reagálni az igazán ködös vallomásra.

egy ideig fel sem fogtam, hogy miről beszél, de amint leesett a tantusz, egyből könnyek szöktek a szemembe és képtelen voltam visszatartani a kikívánkozó sírást.

pityergésemet egy hatalmas ölelés fojtotta el, és ebből a kellemes gesztusból vált számomra világossá, hogy én velük szeretném valóra váltani az álmainkat.

a csoportos ölelés egy körré alakult, ekkor pedig felnéztem és mindenkivel próbáltam egy gyors szemkontaktust váltani, majd még mindig könnyes szemekkel és remegő hanggal készültem mondani valamit.

— 8 MAKES 1 TEAM!

| VÉGE |