𝗳𝗶𝗻𝗱 𝘆𝗼𝘂𝗿 𝗹𝗼𝘃𝗲 | ʷᵒᵒˢᵃⁿ

: t i z e n n e g y e d i k

a tegnapi beszélgetés óta még mindig nem tértem magamhoz és képtelen vagyok felfogni, hogy San ilyen aljas módon közeledett felém.

ezek szerint minden cselekedete, mondata és kedvessége csak a színjáték része volt.

teljesen hülyére vett, és végig csak játszadozott velem és az érzéseimmel.

mélységesen csalódtam benne, és a könnyeim is igazán nehezen akarnak megállni.

reggel óta már többször is hívott és írt, de amilyen düh tombol most bennem, jobbnak láttam inkább nem felvenni.

idegesen odébb dobtam a telefonomat és a könnyeimet törölgettem az arcomról.

reménytelenül bámulok ki a fejemből, és értelmetlen párbeszédek játszódnak le a fejemben.

mit kellene tennem, hogyan kellene ezt megoldanom, miképp volna ez megoldható, hogyan tudnám őt elfelejteni?

jelenleg érzelmileg, ha pontosan meg szeretném határozni, hogy mégis mit érzek, akkor a szókincsem és egy kibaszott értelmező szótár sem lenne elég ahhoz, hogy érthetően és precízen kifejezhessem, hogy egy szakadék szélén állok, ami nem tudom, hogy most le fog szakadni vagy sem.

percről percre, óráról órára lassan kezdem megérteni, hogy eddig miért is nem akartam kapcsolatot.

pontosan, ezért a kellemetlen és dühítő érzés miatt.

minden szemrebbenés nélkül hazudtak nekem, és még jó pofát is vágtak hozzá.

nyomorultul és rettentő szánalmasnak érzem most magam.

az a vicces, hogy én érzem magam szarul, miközben minden, amit csináltam az az volt, hogy hittem neki és jól éreztem magam vele.

ez benne a legszomorúbb, hogy minden vele töltött pillanatot csodásnak éltem meg és egyszer sem volt bennem kellemetlen vagy visszataszító érzés.

mindig boldogan és élet vidáman indultam el a randevúinkra, a végén pedig még annál is boldogabban távoztam.

tovább is élvezhettük volna egymás társaságát, ehelyett azt kellett megtudnom, hogy ő volt az, aki hat évvel ezelőtt ágyba vitt és felhívta nekem Yeosang-ot, hogy vigyen engem haza, mert annyira ki voltam ütve.

Yeosang aznap találkozott vele, de egy szót sem szólt róla, csak szép csendben elhallgatta előlem és hagyta, hogy ilyen butaságokba keveredjek.

ha tudtam volna, hogy ki az a srác, akivel aznap életem legjobb estéjét töltöttem, akkor biztosan teljesen máshogy is végződhetett volna ez a történet.

viszont akkor fogalmam sem volt róla, hogy én ki vagyok, nem még, hogy ki volt az a srác.

ha talán egy halvány foszlány maradt volna az előző estéről, akkor megkerestem volna őt és lehet, épp nem azon sírnék, hogy átvágott.

de mint nekem, a világ legszerencsétlenebb emberének ez a luxus nem járt ki, és jelenleg is annak az éjszakának a levét iszom.

utálom magam, és utálom Yeosang-ot is.

de ennél már csak San-t utálom jobban.