𝗳𝗶𝗻𝗱 𝘆𝗼𝘂𝗿 𝗹𝗼𝘃𝗲 | ʷᵒᵒˢᵃⁿ

: t i z e n h e t e d i k

» Wooyoung szemszöge «

amint Sungwoo elém ért, meglepődöttség és aggodalom ült ki az arcára.

— Woo, jól vagy? — érdeklődte meg, miközben minden kérdezés nélkül szorosan magához szorítva megölelt.

szipogtam és valószínűleg egy kisebb patakot sírtam a kabátjára, amikor végre abbahagytam a felettébb szánalmas viselkedést és bólintással jeleztem, hogy jól vagyok.

— biztos minden rendben van? nem hiszem, hogy csak ezért akartál találkozni velem az éjszaka kellős közepén. — mondta, és egy újabb könnycsepp csordult ki a szememből az arcomra.

— ami azt illeti, van egy elég bonyolult dolog most az életemben. — mondom szinte súgva, majd egy közeli kis padhoz vezet és leülünk rá.

— szerelmes vagy? — kérdezte egy aranyos mosollyal az arcán, miközben minden figyelmét nekem szentelte.

— nem tudom. épp ez a bajom, hogy olyan jól megvoltunk, viszont most kiderült róla egy s más. — hajtottam le a fejem, mivel eszembe jutott, hogy San miképp közeledett felém.

— na, mesélj el mindent. — mondta, én pedig neki kezdtem a hosszú és tartalmas mondandómnak.

─────────────────────

— Woo, beszéltél azóta vele? — érdeklődte meg, és láttam, hogy Sungwoo töri valamin a fejét.

— dehogy! nagyon haragszom rá! — duzzogva mondtam, majdhogynem idegesen, amikor Sungwoo csak elmosolyodott és jobban felém fordulva megveregette a vállam.

— akkor ideje volna! Woo még senkiről nem beszéltél így, ahogyan őróla. végig csillogtak a szemeid és, ha te nem is, de én láttam, hogy boldogan mesélted a vele eltöltött pillanatokat. — kérdőn néztem rá, és valamiért hagytam, hogy a gondolatmenete belefurakodjon az elmémbe és újabb kérdéseket alkosson. — mi volna, ha visszaírnál neki? — kérdezte óvatosan, majd láthatta, hogy egy újabb könnycsepp fog kigördülni a szememből, mert automatikusan oda tette a hüvelykujját és letörölte vele a kósza könnycseppet.

— Sungwoo? — szólítottam halkan és pulcsim ujjával szárazra töröltem az arcom minden egyes szegletét.

— hm?

— haza kísérnél? — felálltam a padról és kabátomat a nyakamig begombolva felsegítettem Sungwoo-t is.

— természetesen. — belém karolt és lassú léptekkel megindultunk a lakásomhoz.

─────────────────────

a csengőt kétszer megnyomva jeleztem Yeosang-nak, hogy épségben visszatértem és jó volna, ha beengedne.

amikor felgyalogoltunk az emeletre, Yeosang már nyitott ajtóval várt, csak nem tudta, hogy Sungwoo is velem lesz.

tágra nyílt szemekkel bámult minket Yeosang és végig Sungwoo-n tartotta a tekintetét.

— Woo, beszélhetnénk? — a fülembe súgta, miközben megkérte Sungwoo-t, hogy nyugodtan foglaljon helyet a nappaliban. — ő meg mit keres itt? — felvont szemöldökkel tette fel a kérdését, és le sem vette a szemét Sungwoo-ról.

— vele voltam kint! — mondtam neki felháborodva — mi a bajod vele?

— ugye nem csináltál semmi hülyeséget? — kérdőre vont, és fogalmam sem volt, hogy miért teszi ezt.

— semmit nem csináltunk! csak beszélgettünk! — immáron már nem sugdolózva válaszoltam neki, amire Sungwoo is felfigyelt.

— ne aggódj Yeosang, nem bántottam a legjobb barátodat! — mondta kissé gúnyolódva és oda sétált hozzánk. — csak kikérte a tanácsomat. — kacsintott Yeosang-ra és a bejárati ajtó felé igyekezett.

— hová mész? — kérdeztem meglepődve, miközben ő már a cipőjét húzta a lábára.

— haza. magadra hagylak, és ne feledd azt, amit mondtam. jó éjt. — kinyitotta az ajtót, majd integetve kilépett rajta és bezárta maga után.

— ez meg mi a franc volt? — teljesen meghökkentem és nem tudtam kiigazodni rajta, hogy mégis mi történt.

— szerintem csak eddig tartott a 'segítek a volt legjobb barátomnak' álcája. — Yeosang is fogta magát és miután ennyit mondott besétált a szobájába, engem pedig itt hagyva egyedül megannyi kérdéssel.

miután felocsúdtam az ámulatból inkább a konyhába mentem és engedtem magamnak egy pohár friss vizet megbolondítva egy kis málnás sziruppal.

jóízűen megittam az egészet és valamiért feloldódva éreztem magam.

vajon igaza van Sungwoo-nak, és azért viselkedem így, mert tényleg kedvelem San-t?