𝗳𝗶𝗻𝗱 𝘆𝗼𝘂𝗿 𝗹𝗼𝘃𝗲 | ʷᵒᵒˢᵃⁿ

: k i l e n c e d i k

amint beértünk San egyből a bárpulthoz sétált és nagy hanggal kikért két poharat és egy sojus üveget.

– szerintem ezt igyuk meg és utána az egész nap a miénk. – rám kacsintott és már a poharakba töltötte a lehűtött alkoholos italt.

számat húzva lehúztam az első adagot és végig marta a torkomat a számomra nem igazán kedves ital.

San ezt észrevéve aggodalommal teli tekintettel rám nézett és miután lenyelte az italt, egyből a felől érdeklődött, hogy minden rendben van-e.

aprót bólintva jeleztem neki, hogy minden a legnagyobb rendben van.

– igen, biztosan minden rendben van, de nekem ez az egy bőven elég volt. – kuncogtam és a poharat a fekete bárpultra helyeztem. – menjünk inkább énekelni! – hirtelen tele lettem energiával és megindultam a karaoke szobák felé.

San gyorsan kapcsolt és velem együtt odaért ahhoz a szobához, amit épp az előbb San lebeszélt a pultos csajjal.

nem tellett bele sok időbe és már felhőtlenül énekelgettük a különböző dalokat és közben minden percet végig ökörködtünk és mindenen oktalanul nevettünk.

élveztem San-al lenni, és mélyen belül tudtam, hogy köztünk valami igazán szép kezd kialakulni.

– istenem, alig kapok levegőt! – huppantam le a kanapéra és a gyorsan emelkedő pulzusomat próbáltam szabályozni.

– nem csodálom, hisz őrültek módjára énekeltél és táncoltál. – nevetett San és leült mellém a kanapéra.

– nem tehetek róla, és amúgy is te hoztál engem ide! – mondtam felháborodva, amire csak tovább nevetett és a hűs italába kortyolt.
– szóval, kinevetsz? akár haza is mehetek! – felpattantam a kanapéról és az ajtó felé kezdtem el lépkedni, azonban egyből egy kéz nyúlt a kezem után és megakadályozott abban, hogy tovább tudjam növelni a köztünk levő távolságot.

– eszedbe se jusson itt hagyni engem! ne drámázz! – mondta nagyon mély hangon, amitől szabályosan a libabőr is kirázott.

– nem hagytalak volna itt! – nevettem, azonban San-on cseppet sem láttam, hogy vette volna a lapot. – ne vágj ilyen komor képet, itt vagyok, nem? – a helyzet javítása érdekében inkább visszaültem a kanapéra, jobb kezemet pedig San idegesen fel-alá mozgolódó lábára helyeztem és vártam, hogy végre megnyugodjon.

– Wooyoung, kérlek, ilyenekkel ne viccelj. – mondta lehajtott fejjel és arra a kezemre nézett, ami még mindig a combján pihent.

– rendben, sajnálom, de azt hittem, hogy érteni fogod a viccet. – immáron nem a combján pihent a kezem, és San is furcsán vizslatott engem. – valami baj van?

– nem, nincs semmi baj, csak nem akarom, hogy újra kicsússzon az esély a kezeim közül.

– újra? – felvont szemöldökkel bámultam San-ra, aki e kérdésem után egyből kijózanodott.