: t i z e n n y o l c a d i k

777 77 9
                                    

sa(ta)n

Liked by hongjng, yunHO, minki_mingi, seohwaprk, j_j_lee and 538 others

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Liked by hongjng, yunHO, minki_mingi, seohwaprk, j_j_lee and 538 others.

sa(ta)n
ígérem, hogy mindent megmagyarázok...

Kommentek letiltva

─────────────────────

» San szemszöge «

a városi buszon ülve veszem sorjába a dolgokat, amiket mondani szeretnék Wooyoung-nak, de egyelőre a köszönés része sem sikerül.

piszkosul ideges vagyok, amit valószínűleg annak köszönhetek, hogy titokban megyek oda hozzá és nem tudom, hogy miképp fog velem viselkedni.

való igaz, hogy nem a legokosabb dolog csak úgy oda állítani, de mivel nem ír vissza, csak megnézi az üzeneteimet, így jobb megoldást sajnos nem tudok.

már egy ideje utazok a buszon, amikor bemondja a hangosbemondó, hogy a következő megálló pontosan az, ami nekem kell.

gyorsan magamra kapom a kis táskát és begombolom a kabátomat, majd a hátsó ajtóhoz állok és várom, hogy kinyíljon.

szerencsére a buszmegálló nincs messze Wooyoung lakásától, de azért így is beletelik pár percbe, amíg elérek az alacsony, narancssárga színű blokkház feljáróihoz.

balról jobbra haladva számolom a feljárókat, és amikor a negyedikre mutatok meglátok egy vacogó, viszonylag magas fiút.

oda sietek, majd megköszönöm neki, hogy lefáradt és együtt sétálunk fel a lakáshoz.

csendben nyitja ki az ajtót, majd bemegy rajta és engem is beenged.

kérlek, vedd le a cipődet, a kabátodat pedig bármelyik akasztóra felteheted. — mondta szinte suttogva, miközben papucsába bújtatta a lábait.

még egyszer, nagyon szépen köszönöm a segítséget. — mondtam, majd hajolással fejeztem ki a nagy mértékű hálámat.

nem tesz semmit. csak Yeosang meg ne tudja! — mondta nevetve, és én is épp kuncogni kezdtem volna, amikor valaki elég közelről megköszörülte a torkát.

pontosan, mit ne tudjak meg? — egy igazán mérges Yeosang nézett minket és jobbnak láttam, ha elkerülöm a szemkontaktust mielőtt még a szemével kettévág.

szerelmem, ez nem az, aminek látszik! — futott felé — az egész az ő ötlete volt! — mutogatott rám Jongho, miközben szorosan ölelte a kedvesét.

nem érdekel, hogy kinek az ötlete volt! a lényeg, hogy nem beszélhetsz Wooyoung-al! nem engedlek be hozzá! — csípőre tett kézzel közölte velem elég nyersen a tényeket, majd láttam, hogy Jongho a fülébe súg valamit.

had beszéljenek. — boci szemekkel bámulta a szőke hajú szépséget, aki egy nagy sóhajtás kíséretében megengedte, hogy maradjak.

egy feltétellel! — mondta szigorúan, majd folytatta — csak abban az esetben maradhatsz, ha megígéred, hogy Wooyoung többet nem fog miattad sírni! — bökte ki a feltételt, amiről nem tudom eldönteni, hogy túl egyszerű, vagy túl nehéz feladat lesz.

ígérem!

rendben, de csak, hogy tudd, tudom, hogy hol laksz! — kaptam egy fenyegetésnek is nevezhető végső kioktatást, — a második ajtó az! — majd Jongho elrángatta bevásárolni Yeosang-ot.

így pedig egyedül maradtam a lakásban Wooyoung-al.

igazán megfontolt léptekkel sétáltam az ajtóig, majd amikor oda értem vettem egy hatalmas levegőt és bekopogtam.

gyere, nyitva van! — vidáman szólt, azonban amikor kinyitottam az ajtót és elé tárult annak az embernek a látványa, aki megbántotta őt, egyből lefagyott a mosoly az arcáról.

𝗳𝗶𝗻𝗱 𝘆𝗼𝘂𝗿 𝗹𝗼𝘃𝗲 | ʷᵒᵒˢᵃⁿWhere stories live. Discover now