𝗳𝗶𝗻𝗱 𝘆𝗼𝘂𝗿 𝗹𝗼𝘃𝗲 | ʷᵒᵒˢᵃⁿ

: n y o l c a d i k

épp San-ra várok, immáron a harmadik randevúnkra készülünk.

az elmúlt hetek teljesen felhőtlenek és csodásak voltak.

San egy világi édes fiú, aki valamilyen oknál fogva még mindig eléggé ismerős nekem.

– szia! – köszöntött gondolataim főszereplője, én pedig felé fordulva köszöntem vissza neki.

még fel sem fogtam, hogy újra találkozom vele, amikor egy szoros ölelésbe vont.

– hova szeretnél menni? – kérdezte, miközben szorosan és mégis nagyon óvatosan ölelt.

szabályosan éreztem a szívdobogását, és ebben a pillanatban ez volt a legfontosabb.

– nekem teljesen mindegy, csak veled lehessek! – böktem ki végül, a kicsit túl őszinte válaszomat.

– mármint, ami neked is megfelel. – engedett a szoros ölelésből, én pedig kínosan felnevettem.

– semmi gond! nekem is teljesen mindegy, amíg mellettem tudhatlak. –aranyos, gödröcskés mosolyt villantott rám, majd belém karolt és lassú léptekkel megindultunk a belváros felé.

San egy nagyon fényes és villogó lámpákkal teli ajtóhoz kísért, aminek tetejére a 'karaoke' volt kiírva.

– jesszusom, San én nem tudok énekelni! – nyafogtam kissé, amire San csak rám mosolygott.

– hidd el, szerintem jól tudsz énekelni! – meglepett a magabiztossága, de úgy voltam vele csak azért csinálja, hogy beadjam a derekamat.

– rendben, menjünk. – hosszas nyüstölés és gondolkodás után engedtem és hagytam, hogy karomnál fogva behúzzon a karaoke bárba.